Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

659 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 660 MOKRI PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A belkereskedelmi miniszter elvtárs beszámolójához három kérdésben kívánok röviden hozzászólni. Az első Komárom megye jellege kereskedelmi szempontból és a Belkereskedelmi Minisztérium ehhez való viszonya. Meg kell mondanom, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium felismerte a megye helyzetét és a lehetőségekhez képest az utóbbi négy-öt évben sokat segített a problémák megoldásában. Ez fontos és mi lent ezt nagyon értékeljük, mert a Belkereskedelmi Minisztérium nemcsak azt látja, hogy Komárom kis megye, hanem azt is, hogy a megye lakóinak 80 százaléka bérből és fizetésből él, ezek nagyobb többsége nehéz fizikai munkát végző bányász, 55 százaléka városias jellegű településeken lakik és hogy egyes területein nagy az idegenforgalom, még nagyobb, eddig ki nem használt lehetőségekkel. Igen pozitív, hogy jó együttműködés alakult ki a megyei vezetés és a Belkereskedelmi Minisztérium, annak egyes osztályai, igazgatóságai között a problémák megoldására. Amikor a munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat megszületett, a megyében a vizsgálatok sok helyen állapították meg a kereskedelmi ellátottság, elsősorban a hálózat elégtelenségét és a meglevők korszerűtlenségét. Ez a múlt örökségén túl annak is következménye, hogy a megyében a nagy ipari beruházásokat követte a lakásépítés, de ezt nem követte a kereskedelmi egységek építése. A megyei vezetés azóta nagy erőfeszítéseket tett. Ez kisugárzott a városokra, a járásokra, és a sok helyi erőforrás feltárása és egyéb kezdeményezés találkozott a minisztérium segítségével, erőfeszítéseivel. Úgy lehetne mondani, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium fenn, a helyi vezetés lenn igyekezett eleget tenni a párthatározatnak és nem is eredménytelenül. Az elmondottak bizonyítására csak egy-két példát említek meg. Az összefogásból az úgynevezett fehér foltokon több mint 33 perembolt épült meg. Ezzel elérték, hogy nincs a megyében olyan terület, ahol ne lenne legalább a legszükségesebb igény kielégítve. Ezenkívül eddig három igen csinos, korszerű bisztró jellegű egységet építettek meg ugyanígy. Ezeket helyben tervezték meg, igen beváltak és úgy tudjuk, országosan is érdemes foglalkozni továbbiak építésével. Az üzletek, vendéglők korszerűsítéséhez nagyban hozzájárult, hogy 1960 óta 1963 végéig 561 elektromos hűtőgép lett elhelyezve, és ebben az évben további 95 gép elhelyezésére van lehetőség. Elismerést érdemel az is, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium a különböző — köztük lakáskomplexből épülő — új üzletekhez, vendéglőkhöz tetszetős, korszerű berendezéseket biztosított. Ez a tevékenység hozzájárul ahhoz, hogy Komárom megyében a kereskedelmi forgalom 1963. év végéig 1958-hoz viszonyítva 43.7 százalékkal növekedett, a vevők szükségleteiket kevesebb bosszúsággal, több helyen kulturált körülmények között szerezhették be. A másik gondolat, amivel foglalkozni kívánok, az áruellátás egy-két megyei vonatkozása. Az előbb említett 43,7 százalékos forgalom növekedés önmagában is mutatja az áruellátás ja- I vulását. Az ellátás iránti igényt a megyében meghatározza a városi lakosok magas aránya, a bányavidékek kereseti lehetőségei. Nem túlzunk — úgy gondolom —, ha azt mondjuk, hogy az igények fővárosi szinten jelentkeznek, ruházkodásban, a tartós fogyasztási cikkekben, az élelmezés és a vendéglátás vonatkozásában egyaránt. És ha egyik-másik területen ellátási zavar van — mivel nincs messze Budapest — feljárnak bevásárolni. Olvastam Sarlós elvtárs nyilatkozatát a Népszabadságban Budapest leterheltségéről, — hát bizony mi még ehhez hozzájárulunk. Nincs erre megyei felmérés, de Oroszlány városban voltak összehasonlítások a kifizetett bér és a kereskedelmi forgalom között. Ha levonjuk a bérből a takarékbetétet, az egyéb szükségletek költségeit, elég nagy a különbség a kettő között. Ez is, de a vonaton, gépkocsin Budapestre vásárolni utazók száma azt mutatja, hogy a helyzet javulása ellenére, Dorog, Tatabánya, Oroszlány vásárlói is terhelik a főváros ellátó hálózatát. Az ellátást illetően megkaptuk itt „a kereskedelem számokban" című kis útmutatást is. Én a megyei kereskedelmi osztálytól megkaptam a megyei számokat, s ezek megegyeznek az országos számokkal a tartós iparcikkek területén való ellátottságban. A vásárlás fő árucsoportonkénti megoszlásban az iparcikkek javára tolódik el, a fenti időszakban — mint említettem — az iparcikk 65 százalékos növekedésével szemben az élelmiszer 45 százalékos növekedése van meg. Az ellátás egyes ruházati cikkekben nem elég választékos, nem követi a divatot. Persze ez talán nem is olyan könnyű, így ez is oka annak, hogy a ruházati cikkek forgalma lassabban növekedett. Jelenleg hiány van téglából, fürdőszoba-berendezésből és 48 köbcentiméteres motorkerékpárból. Az alapvető élelmiszercikkekben az ellátás tartósan jó, kivétel ebben az évben a zöldségellátás, különösen a városokban, a gyümölcsellátás és huzamosabban a húsellátás, főleg választékban. Ismerjük a húsellátás problémáit, ismerjük a megye, főleg a bányavidékek bizonyos kiemelt ellátását. Mégis meg kell mondani, hogy aki mindenáron friss, főleg sertéshúst akar kapni, az vagy a húseladást megelőző napon este beáll a sorba, vagy betársul ahhoz az elég nagyszámú gépkocsi csoport egyikéhez, akik Pestre járnak húst vásárolni. De szükséges szóvá tenni, hiszen Tausz elvtárs is beszélt a bányavidékeken folyó megfeszített munkáról, amely a gépesítés és korszerűsítés ellenére a dolgozóktól nagy fizikai erőfeszítést követel. Ennek figyelembevételét kérjük a húsellátást illetően. Tudott dolog, hogy az áruellátás egyes fogyatékosságaiért nem a kereskedelem a felelős, hanem a termelők és köztük az ipar is. Közülük egy ilyet szeretnék megemlíteni, mert előrehaladásunk közben a jóleső érzések közé egy kis üröm is vegyül. Ilyen Tatabánya, Tata, Oroszlány és Komárom város tej ellátása. Tatabányán megépült — és néhány hete üzemel — egy 35 millió forintos költséggel megépült tejüzem. Lehetőség van arra, hogy palackozott tejet hozzanak forgalomba, s erre is áttértünk. A tej minősége azóta a fenti városokban nem javult, hanem romlott, jó néhány esetben savanyú. En-