Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-10

629 Az Országgyűlés 10. ülése 1964. június 25-én, csütörtökön 630 lés az ülésszak tárgysorozatára vonatkozó javaslatot elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a postáról és a távközlésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs kíván szólni. X. DR. CSANÁDI GYÖRGY közlekedés- és postaügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Jogszabályalkotásunk az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásával igen fontos feladatot teljesít. Olyan törvényjavaslatot tárgyal az igen tisztelt Országgyűlés, amely — úgy hiszem — egész népgazdaságunk minden ágazatának fejlődésénél döntő jelentőséget képviselő szervnek a munkáját szabályozza. Népünk túlnyomó többsége is napról napra szembekerül azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeket ez az országos jellegű szerv, a posta nyújt. Miért volt szükség tulajdonképpen ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására? Szükség volt elsősorban azért, mert ezzel a kérdéssel törvényhozásilag legutoljára 1936ban, sőt a hírközléssel még régebben, 1808-ban foglalkozott az akkori országgyűlés. Ma egészen más világban, egészen más társadalmi viszonyok között élünk. Űjszerű, műszaki haladást jelentő eszközök állnak a posta rendelkezésére, mint pl. a vezetékes, valamint a vezeték nélküli rádió, a televízió, a távbeszélő stb. Mindezekre annak idején, amikor az említett törvényeket megalkották, nyilvánvalóan nem is gondolhattak, illetve, ha a szolgáltatás egyikét-másikát ismerték is, meglehetősen kezdetleges fokon. Most olyan törvényt kell tehát hoznunk, amely a jelen társadalmi viszonyainknak megfelelően szabályozza a posta és a postát igénybe vevő szerveknek egymáshoz való viszonyát és szabályozza azokat az újszerű műszaki jellegű szolgáltatásokat is, amelyeket azóta szerveztünk meg. Mi a tulajdonképpeni alapelve a most beterjesztett javaslatnak, mi az, ami jellemzi magának a postának a működését is. A posta népgazdaságunknak egyik ágazata, amelynek feladata, hogy a népgazdaság többi ágazatával együtt, azzal karöltve igyekezzék elősegíteni népünk fejlődését, igyekezzék népgazdasági terveink megalkotásában más ágazatoknak segítséget nyújtani és ugyanakkor lakosságunknak a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos igényét meszszemenően kielégíteni. Feladata, hogy ezeket a szolgáltatásokat helyesen, jól, gazdaságosan, a lakosság és a népgazdaság érdekében teljesítse. Ezzel meg is mondottam, hogy mi a postáról és távközlésről szóló most beterjesztett törvényjavaslat célja. Természetesen a postatörvény kialakításánál figyelembe vettük azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyeket a világ összes postaszerveit magában foglaló nemzetközi szervezet — amelynek a magyar posta is tagja — magára nézve helyesnek, jónak látott és amit mi is elfogadtunk. Ügy érzem, továbbra is helyes, ha ezeket is figyelembe vesszük. Jellemzője ennek a törvényjavaslatnak a régebbi törvénnyel szemben az is, hogy míg azelőtt a postatörvény elsősorban az olyan úgynevezett hagyományos — azt is szokták mondani, klaszszikus — postai szolgáltatásokkal foglalkozott, 28* mint a levélkézbesítés, a csomagkézbesítés, az értékküldemények kézbesítése, a most előttünk álló és elfogadásra javasolt postatörvény döntően elsősorban a modernebb hírközléssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Természetesen ez egy pillanatra sem jelentheti azt, hogy a posta úgynevezett hagyományos feladatait másodrangúnak, elhanyagolhatónak tartanánk. Ezeket — jelentőségükhöz képest — fejleszteni kívánjuk a jövőben is. A most előterjesztett postatörvény elfogadása után legelső feladatunk az, hogy e törvény szellemében kidolgozzunk egy új postaszabályzatot, olyant, amely a kézbesítés vonalán, a felvevőszolgálat vonalán meglevő meglehetősen sok bürokráciát kiküszöböli, a postai ügyvitelt egyszerűsíti. Ez elsősorban a lakosság érdekeit szolgálja, de erre tulajdonképpen szükségünk van azért is, mert ismerve az ország munkaerőhelyzetét, a postánál is mindinkább jelentkezik a munkaerőhiány, s mindent el kell követnünk, hogy kevesebb munkaerővel is el tudjuk a feladatokat végezni. Ezért a kiadandó szabályzatokkal és ennek nyomán a küldemények alakjának szabványosításával elsősorban a gépesítést akarjuk szolgálni. Űj elképzeléseink vannak a kézbesítés egyszerűsítését illetően is. Mindenekelőtt annak az eddigi kézbesítésnél jelentkező adminisztrációs kötöttségnek a lazításáról van szó, amely a címzettnek a személyes átvételi kötelezettségében nyilvánul meg. Tudjuk, milyen, sok nehézséget, bosszúságot okoz sokszor a dolgozóknak az, hogy a kézbesítő a különböző küldeményeket akkor kézbesíti, amikor munkában vannak. Ha ilyenkor nincs odahaza senki, munkaidő után, szabad idejükben kell elmenniük a postahivatalba átvenni a küldeményt. Ezt meg akarjuk szüntetni. A kézbesítési szabályokat úgy kívánjuk módosítani, hogy jogi személynek, hivatali szervnek — például szövetkezeti központoknak, ipari üzemek központjainak — meg akarjuk adni a lehetőséget, hogy a dolgozóik címére érkező postaküldeményeket átvehessék és a címzetteknek átadhassák. Ezenkívül még számos más ilyen egyszerűsítési elképzelésünk van, amelyekkel az úgynevezett hagyományos postaszolgáltatást is jobbá kívánjuk tenni. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy a modernebb postai szolgáltatásokról kissé részletesebben beszéljek. Mindjárt meg kell mondanom, hogy a legtöbb, és elismerem, jogos kritikát a távbeszélő szolgáltatásokkal kapcsolatban kapjuk. Ez abból adódik, hogy nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni a szerintünk is jogos távbeszélő igényeket. El kell mondanom, hogy ezen az úton hatalmas fejlődést tettünk meg. Ha az 1937. évi távbeszélő állomások számát összehasonlítjuk a jelenlegivel, megállapíthatjuk, hogy több mint három és félszer annyi jelenleg a távbeszélő állomások száma, mint 1937-ben volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a háborús károk folytán telefonközpontjainknak több mint 60 százaléka tönkrement, amit szintén helyre kellett állítani, úgy érzem, nem kis lépést tettünk meg a távbeszélőhálózat kiszélesítése terén. Mégis azt kell mondanom, hogy ezen a vonalon, természetesen ahogy az arányos népgazdasági