Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-9

591 Az Országgyűlés 9. ülése 1964. február 1-én, szombaton 592" (Elnök: DR. BERESZTÖCZY MIKLÖS 10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirendünk szerint következik az 1964. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Blaha Béla képviselőtársunkat illeti a szó. BLAHA BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter elvtárs az 1964. évi költségvetés előterjesztése során foglalkozott az 1963-as esztendővel. Rámutatott, hogy nemes és felemelő munkával, a hibáktól ugyan nem mentesen, de azért a főbb célkitűzéseket teljesítettük, hazánk tovább gyarapodott termelőkapacitásban, védelmi erejében, és lényegében teljesültek azok a célok, amelyek a dolgozók jólétét voltak hivatva elősegíteni az 1963-as évben. A költségvetéshez két területen kívánok ezzel kapcsolatban hozzászólni: elmondani a magyar szakszervezeti mozgalom állásfoglalását, és másodszor észrevételeket tenni a Nehézipari Minisztérium előirányzatán belül a szénbányászathoz. Talán először a szénbányászatról. Itt az Országgyűlésen is közölnöm kell képviselőtársaimmal, hogy az elmúlt esztendőben a bányászati iparágak megfeleltek az eléjük állított követelményeknek. Mint ismeretes, a szénbányászat a párt és kormány felhívásának eleget téve több mint egymillió tonna szenet termelt terven felül. Az eredményekben sok fáradság, áldozatkészség, erőfeszítés van. A nagyobb igénybevétel, a vasárnapi pihenőnapokról való lemondás, mind azt tükrözi, hogy bányászaink készek pártunk politikájának megvalósítására, a szocializmus építésére. A múltesztendő sikeres befejezésében megtalálható az a szoros összefogás is, amely a műszaki-gazdasági vezetés és a fizikai dolgozók részéről kialakult. A gondok együtt vállalása, megosztása teremtette meg az alapját a népgazdasági igények kielégítésének. A gazdasági feladatok sikeres végrehajtásának eredményeként nőtt bányászatunk dolgozóinak jövedelme, többet költhettek szociális, kulturális igényeik kielégítésére, bányavidékeink, üzemeink tovább gazdagodtak. Üj lakások százai épültek Tatabányán, Borsodban, Nógrádban, Pécsett, valamint a dolgozók érdekeit szolgáló szociális, egészségügyi, kulturális és sportlétesítmények készültek el. Az idei tervévben bányászainkra úgyszintén jelentős, de reális, megvalósítható feladatok várnak. A szénbányászatnak az 1964-es évben 31,2 millió tonnát kell kitermelnie. Ez az ötéves tervben tervezettet meghaladja. Ez a mennyiség a múlt évi termelés színvonalát 2,6 százalékkal, azaz 800 000 tonnával haladja meg, a tervhez viszonyítva 1,8 millió tonna. Az össztermelési volumenen belül kiemelt jelentősége van a darabos szénhullás aránya növelésének. A tervben meghatározott 31,4 százalékos arányt ha fél százalékkal fogjuk túlteljesíteni, ez a lakosság jobb kielégítését, azonkívül pedig 50 000 tonna brikett nyugati exportját fogja lehetővé tenni. A hazai igények kielégítése, s export szempontjából is fontos a brikett-termelési terv maradéktalan teljesítése, sőt túlteljesítése. Ennek feltétele megteremthető, a Hidasi Kötőanyagos Brikettgyár üzembehelyezési határidejének lerövidítése — csupán egy hónappal is — 30 ezer tonna terven felüli brikettet eredményezhet. A terven belül 500 000 tonna vasárnapi termelésre esik. Sokoldalú elemzés alapján azonban szakszervezetünk — a Nehézipari Minisztériummal egyetértésben — úgy véli, hogy a hétköznapi tervek túlteljesítésével csökkenthető a vasárnapi műszakok száma. Már csak azért is erre kell törekedni, mert ezt kívánja meg a dolgozók s a népgazdaság érdeke egyaránt. A termelési követelmények megszabják a tennivalókat, többek között a gondos, körültekintő és szervezett munkát. A szénbányászatban változatlan feladat a munkahelyi gépesítés, jövesztés, rakodás, szállítás gépesítése, a korszerű új biztosítási eszközök alkalmazásának szélesítése, a kisegítő munkafolyamatok korszerűsítése. Ugyanis számos olyan bányaüzem van, ahol a produktív teljesítmény eléri az 5—6 tonnát, kiállja az összehasonlítást más országokkal is, ugyanakkor az összüzemi teljesítmény alig haladja meg az egy tonnát. Ezért arra kell törekedni, hogy a kisegítő munkafolyamatokat gépesítsük a vízemelésnél, a folyamatos szállítóberendezéseknél és a rakodásnál automatizálnunk kell. Tudjuk, hogy ebbe a témakörbe tartozó kérdések nem egyik napról a másikra oldhatók meg. Azonban a nagyobb termelési feladatok, a munkaerőhiány előtérbe helyezi ezeknek a gondoknak mielőbbi felszámolását. Űj létesítmények, rekonstrukciók tervezésénél, a kivitelezésnél a jelenben, de a jövőben is fokozottabban kell ezekre a kérdésekre ügyelni. A műszaki fejlesztésről egynéhány gondolatot. Meg kell említeni, hogy egyetértünk és támogatjuk a Nehézipari Minisztériumnak a magyar tárnok gyártására irányuló törekvését, mert ebben a biztonságtechnika továbbfejlődését, és tipizálásuk feltételeinek megteremtését látjuk. Gondolunk még a korszerű vágat-biztosítás technológiájának továbbfejlesztésére, a TH-gyűrű beépítésére, annak kirablására, és főleg gépesíteni kell ezeket a műveleteket. A tennivalók közül kiemelkedik a vágathajtások, a frontfejtések sebességének növelése.. Mindez szoros összhangban van a munka- és üzemszervezéssel, A produktív termelőtevékenység kiszolgálása, a munkahelyek megtelepítése, és számos más olyan dolog, amely körültekin* több, következetesebb munkával különösebb anyagi ráfordítás nélkül is megoldható. Ezzel jobb, kedvezőbb munkafeltételek biztosíthatók, amelyek növelik a dolgozók termelési aktivitását, teljesítményét. A folyamatos termelés elengedhetetlen feltétele a feltárt és fejtésre előkészített szénvagyon. Nagyon fontos, hogy ez a kérdés trösztönként, de üzemenként is irányítva legyen Szükségét látjuk annak, hogy a gazdasági szervek kimunkálják és trösztönként meghatározzák azt a szintet, amelyet a termelés érdekében gazdaságosan tartani lehet. Az 1964. évi költségvetésben a szénbányászat 2 milliárd 300 millió forintot kap beruházásokra. Ez 15 százalékkal több a múlt évinéL