Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

551 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 552 jelentkezik ez a lemaradás, hiszen társadalmi életünk alakulásával mind jobban emelkednek az igények, az életkor meghosszabbodásával mind több feladat hárul az egészségügyi ellátásra és a biológiai-orvosi tudomány gyors fejlődésében az ellátás korszerűsége sem várathat magára. Egészségügyi és szociális ellátásunk tehát mind nagyobb és nagyobb feladat előtt áll. A rendelkezésre álló pénzkeret felhasználásának hatásosabbá tételére meg kell találni a legjobb módot. Legyen szabad éppen ezért néhány ész­revételt tennem a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett tapasztalatok alapján, amely 220 milliós költségvetési szerv. Nem tartom célszerűnek, ha a költségvetés felhasználásánál túlzottan tartjuk magunkat bi­zonyos sémákhoz. Célszerűnek tartanám, ha a nagy költségvetési szervek önállóbban gazdál­kodhatnának, mert véleményem szerint nagyobb effektussal tudnánk felhasználni a rendelkezésre álló keretet. A jelenlegi merev gyakorlat ered­ményezi ugyanis, hogy az év végén mindenáron igyekeznek elhasználni pénzmaradványaikat. He­lyesnek gondolnám a tervezésnél a mélyebb ta­golású előirányzást, mint most van, az operatív gazdálkodásnál megelégednék azonban a sze­mélyi, dologi és egyéb rovatokban történő elszá­molással. Szerintem ez biztosítaná jobban a költ­ségvetés optimális felhasználását és a takaré­kossági szempontokat úgy tudná érvényesíteni, hogy az.igényeket is jobban mérlegelni tudná. Nem nyújt optimális felhasználási lehető­séget a létszám- és béralapgazdálkodás sem a költségvetési szerveknél. Időjzerűnek tartanám megvizsgálni annak lehetősegét, hogy a költ­ségvetési szerveknél is, éppúgy, mint a vállala­toknál, csak a bérkeretek legyenek kötöttek és a létszámkeretet ne rögzítsék. , ' » Mázi képviselőtársam tegnap már említette, milyen nehézségekkel küzd az egészségügy az építkezések vonalán. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak alátámasztanám az ő állítását azzal, hogy a Budapesti Orvostudományi Egye­tem épületének korszerűsítését az is nehezíti, hogy a szóba jövő intézetek és klinikák műkö­dését az átépítés idejére — ami biztosan nem rövidebb két évnél — teljesen le kellene állítani, vagy valamely más épületbe átköltöztetni. Ilyen pedig nem áll rendelkezésre. A budapesti orvos­egyetemi intézetek és klinikák jelenlegi állapo­tának létrejöttében bizonyára az is közrejátszott, hogy az Egészségügyi Minisztérium a rendelke­zésre álló.keretek súlypontozásánál nem biztosí­tott kellő előnyt az egyetemek részére. Meg va­gyunk győződve kórházaink fejlesztésének, égető szükségességéről is, mégis úgy gondoljuk, hogy olyan intézménynek az állapota, amely vezető helyet foglal el és amely számbelileg a legtöbb orvost adja az országnak, nagyobb megsegítést igényelhet. Ezek a problémák megnehezítik azo­kat a törekvéseinket, hogy leendő orvosainkat úgy nevelhessük, ahogy azt a jövendő kommu­nista. társadalom orvosaitól megkívánja. E té­ren pedig maximális erőfeszítések történnek. Refprmoktatás bevezetését indítottuk el négyszeres hallgatólétszámmal orvos-, fogorvos­és gyógyszerészképzésünkben egyaránt. Miután pedig az orvostudomány mind fokozottabb mű­szereltséget kíván, e téren is egyre nagyobb szükségletek jelentkeznek. Az egészségügyi és a biológiai tudományok hazai műszereltsége kü­lön probléma, erre itt nem térhetek ki. Annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy e téren foko­zottabb áldozatokra vari szükség. Ahogy a me­zőgazdaság és az ipar területén a gépesítés, a mechanizálás nyomul előtérbe, ez veszi át a dön­tő szerepet a nemzetközi versenyben, úgy a tu­dományban és így az orvostudományban is, a szakembereken kívül a gépesítésé a döntő szó a nemzetközi tudományos fórumokon. Az elekt­ronmikroszkóp, az elektromos mérő- és regiszt­ráló műszerek, a spektrofotométerek, a művese és így tovább, nemcsak a tudományos kutatás­nak a műszerei, hanem döntő szerepet játszanak a diagnosztizálásban és a gyógyításban is. E té­ren sajnos le vagyunk maradva. Nagyon kívána­tos volna, hogy gyorsabb lépésben tudjunk előbbre haladni. A mai műszerek, amelyek itt szóba jönnek, nem olcsók. Nem képzelhető el, hogy kis ország, és így hazánk is, minden terü­leten képes lesz a mindig újabb és újabb appa­rátusokat beszerezni és felvenni a versenyt nagy országokkal. Szükség volna éppen ezért arra, hogy a szocialista országok, főleg a személyi le­hetőségeket tekintetbe véve, munkamegosztás alapján közös kutatóintézeteket állítsanak fel országaikban, káderképzés és a megfelelő kuta­tások lefolytatása céljából. A tudományos együtt­működésnek ez volna a leghatásosabb formája és támasza. így közös erőfeszítéssel megvolna a­kellő műszereltség és egységes tudományos ter­vet lehetne kiépíteni a szocialista országok kö­zött. Jelenleg sok területen ugyanis nyugati ta­nulmányutakra vagyunk utalva, ami nem ma­radhat az egyetlen megoldás. ; Az ország egészségügyi ellátásának további javítása szorosan összefügg a lakáskérdéssel, amelynek az egészségügy területén néhány kü­lönleges színezete is van. Az elmúlt időszakban az egészségügy számára juttatott lakások szá­ma erősen elmaradt az intézmények fejlesztésé­hez és az újonnan munkába állt szakkáderek számához viszonyítva. Az intézetekben; pél­dául a klinikákon is, számosan laknak és beteg­szobák, laboratóriumok helyét foglalják el. így kialakult az a helyzet, hogy fekvőbeteg gyógy­intézeteinkben az 1962. évi felmérés szerint mint­egy 6000 lakószobát foglalnak el a több mint 11 000 személyt kitevő egészségügyi dolgozók, il- . letve családtagjaik. Csak a budapesti orvosi. egyetemen több mint 300 személy lakik benn, köztük többen olyanok, akik munkájukat ille­tően nincsenek az egyetemhez kötve. E bentla­kók minden építkezési felújításnál legyőzhetet­len akadályt jelentenek. A második ötéves terv időszakában történt először nagyobb arányú intézkedés az újonnan létesülő egészségügyi intézményekhez kapcsoló­dó lakások tervszerű, szervezett biztosítására. Mintegy ezer lakást irányzott elő a második öt­éves terv lakásépítési ágazata az új egészségügyi intézményekhez kerülő orvosok részére és né­hány lakást a meglevő intézményekből, elsősor­ban kiköltöztethető személyek részére. Az elkö­vetkezendő években épülő lakások elosztásánál mind Budapesten, mind a vidéken, az eddiginél

Next

/
Thumbnails
Contents