Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

529 Az Országgyűlés 8. ülése 19 mint a kivitelezésnél és üzemeltetésnél. Ennek 1 előfeltétele a megfelelő műszaki káderképzés és foglalkoztatás. Emelni kell a műszerekhez és automatikákhoz értő emberek számát a vegyiparban, akikből sajnos ma még aránytalanul kevés van. A vegyiparban foglalkoztatott közel négyezer egyetemi végzettségű alkalmazott közül a nem vegyész — tehát gépész, villamosvagy egyéb végzettségűek aránya alig haladja meg a 25 százalékot. Ez pedig kevés a feladatok megoldására. Javítana a vegyipari káderképzés helyzetén, ha a veszprémi vegyipari egyetemen a vegyészképzés mellett nappali tagozaton vegyipari gépészképzés is folyna. Rossz a mérnök-technikus arány is, mert öt mérnök mellett csak hat technikus dolgozik átlagosan. Feltétlenül növelni kell a technikusok számát az alkalmazott mérnökök számához képest. Végül, de nem utolsósorban meg kell állapítani, hogy a termelékenység növekedéséhez szükséges a munkamorál megszilárdítása is. Munkás-konjunktúra van nálunk. Ez azért jó, mert azt jelenti, hogy a munkanélküliség ismeretlen fogalom. Ollári István képviselőtársam tegnapi hozzászólásában hallottam, hogy Kazinc-^ barcikán és a Borsodi vegyikombinát környékén nincs munkaerőhiány, sőt rövidesen munkaerőfelesleg lesz. Általánosságban ennek éppen az ellenkezője tapasztalható. A munkaerőhiánynak nem szabad azonban a munka, és a munkaerkölcs rovására mennie. Ezen a téren nagy feladat hárul a politikai és társadalmi szervekre is. Tisztelt Országgyűlés! A vegyipar fejlesztése feltétlenül megkívánja a vázolt előfeltételek biztosítását. Az itt elmondottak alapján javaslom a vegyipar tervezettnél nagyobb ütemű fejlesztését, és kérem ennek lehetőségét megvizsgálni. Az 1964. évi költségvetést áttanulmányozva összességében helyesnek tartom és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Ortutay Gyula képviselőtársunkat illeti a szó. DR. ORTUTAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az 1964-es költségvetési vitában — Bács megyei képviselőtársaimmal egyetértésben — néhány kérdésről szeretnék szólni. Elsősorban a mai nemzetközi helyzetben elfoglalt magyar kormányzati álláspontról, amelyet egész népünk a leghatározottabban támogat. Tisztelt Országgyűlés! Ezekben a hetekben készülünk a Hazafias Népfront soron következő kongresszusára, tavaszi kongresszusunkra. Négy év munkáját tesszük . mérlegre, és hosszú heteken át vizsgáltuk meg bizottságaink munkáját. E beszélgetések során, a közel kétszázezer bizottsági taggal, tíz- és tízezernyi aktivistáinkkal folytatott beszélgetés ismét kirajzolta a szocialistává növekvő Magyarország új politikai arculatát. Ezekben a vitákban és beszélgetésekben, szó sincs róla, kritika is elhangzott, és a bizottsági tagok nem kímélték nemcsak a maguk munkájában mutatkozó hibákat,, hanem a helyi taná64. január 31-én, pénteken 530 csók hibáit is felemlítették. Nem akarom elsorolni, az almatárolási gondoktól kezdve a tüzelőgondokig hány minisztériumot foglaltak nem éppen vallásos áldásaikba. Nem hiszem, hogy akár egyetlen égi hatalom említés nélkül maradt volna ezzel kapcsolatban. De ebből a kritikából nem valami felelőtlen morgás, nem valami mindig elégedetlenkedő hang hallatszott, ki, hanem az egész országért felelős nép hangja, a gazda hangja, gondolkodása, a belső egyetértés azzal az általános politikai vonallal, amely a kormányzat politikai vonala. E mögül a kritikai hangvétel mögül kihallik a biztonságnak és a bizakodásnak tiszta hangvétele, a szocialista haza szeretete, a teljes egyetértés kormányzati politikánkkal. Van természetesen nem is egy terület, ahol a kritika nem árnyalja be az egyetértést, még egy kritikai mellékzönge sincs. Ilyen a nemzeti szuverenitásunk érdekében végzett honvédelmi munka, ilyen az a magasrendű terv, amely egész közoktatásunk teljes reformját tárta az ország elé, két éve. Ilyen a nemzetközi kérdésekben vallott külpolitikai állásfoglalásunk is. És éppen erről az utóbbiról kívánnék szólni. Az egész magyar közgondolkodást áthatja az a meggyőződés, hogy a szocialista haza, a nemzeti szuverenitás fogalma, népünk felemelkedésének minden mozzanata elválaszthatatlan a világbéke ügyétől. Ezért fogadta helyesléssel népünk Hruscsov miniszterelnök újévi üzenetét. Bizonyos, hogy az egész magyar nép szilárd akaratát fejezte ki a Minisztertanács elnöke, Kádár János, amikor a kormány nevében Hruscsov miniszterelnök üzenetére válaszolva kifejezte teljes egyetértésünket egy olyan nemzetközi egyezmény megkötésére, amelyben a kormányok köteleznék magukat, hogy az államok közötti mindenféle területi és határvitában lemondanak a katonai erőszak alkalmazásáról. Mi magyarok tudjuk, mire vezettek csak az európai népek történetében, hazánk történetében is a katonai beavatkozások. A háborúk valósággal véres taposó káddá változtatták Európát, ahol nemzedék után nemzedékek jó munkáját véres fürtökké taposták szét a háborúk. Kádár Jánosnak, a Minisztertanács elnökének levele a magyar népnek ezt a fájdalmas és nem feledhető történeti tapasztalatát szólaltatta meg, amikor levelében így ír. Idézem: „A magyar nép, amely keresztülment mindkét világháború szenvedésein, kétszer is elvesztette életerős fiatalságának javát, pusztult az ország,- majdnem megszűnt önálló nemzeti léte." Igen, ez a nemzeti létünket is kockáztató nehéz történeti tapasztalás kialakította az egységes nemzeti közvéleményt a nemzetközi kérdésekben, s a magyar nép éppen ezért egyre nagyobb figyelemmel tiszteli a Szovjetunió határozott külpolitikáját, amely a békés egymás mellett élés és a békés verseny elméletét kidolgozta, s annak gyakorlati megvalósítására tör. Az eddigi eredmények ismeretesek. Jó tudni, hogy a tavalyi atomcsend-egyezmeny után ez az újévi üzenet is növeli a világbéke esélyeit. Követte ezt az üzenetet nemsokára, éppen a napokban a genfi tárgyaláson benyújtott kilencpontos új szovjet javaslat. E pontok között 24*