Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-8
503 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 5Ű4 kánk eredményeként hazánk nemzetközi tekintélye az utóbbi esztendőben tovább növekedett. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 18. közgyűlésen nem került napirendre, elhalt az úgynevezett magyar kérdés. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikai munkánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre elmúlt az az idő, amikor a Magyar Népköztársaság nevét a reakciós erők a hidegháborús uszításban a haladással szemben fegyverként próbálhatják felhasználni, vagy használhatják fel. Hazánk belső viszonyai, külpolitikája, kivívott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segíti a béke és a haladás erőit világszerte. Figyelemre méltó tény az is, hogy a nyugati országok között az Északatlanti Szerződés egyes tagállamainak kezdeményezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai képviseletünk szintje emelkedett. Külképviseleteinket a magyar— görög, magyar—svájci, magyar—angol, magyar— francia, magyar—belga, magyar—svéd viszonylatban kölcsönösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban változatlanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak a szálait, amely hazánkat a szocialista világrendszer országaihoz és elsősorban a Szovjetunióhoz fűzi. Dolgozunk azon, hogy még jobb baráti viszonyt teremtsünk a Magyar Népköztársaság és a gyarmati rabságból felszabadult független államok között. Korrekt, jó viszonyban akarunk élni a kapitalista társadalmi berendezkedésű államokkal is. Azokkal az országokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyenjogúság és a kölcsönös megértés szellemében tárgyalásokat folytatni. Változatlanul valljuk, a szocialista 'Magyarország és a semleges Ausztria, mint két szomszédos állam, példát mutathatna a világnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésében, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok fejlesztésében. Ügy gondoljuk, hogy ennek elérésére államközi kapcsolatainkat ma már magasabb érintkezési formákkal kell helyettesíteni. Ügy ítéljük meg, elérkezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok közötti viszony javítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kérdésekről tárgyalások kezdődjenek. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növekedtek a demokrácia, a nemzeti függetlenség, a béke és a szocializmus erői. Ennek eredményeként valamelyest enyhült a nemzetközi helyzet, annak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leghatalmasabb monopolista csoportok továbbra is folytatták hidegháborús tevékenységüket. Javult a nemzetközi helyzet, erősbödött az a szellem, amely a vitás kérdéseket tárgyalások útján kívánja megoldani. E kedvező légkör megteremtésében döntő fontosságú lépés volt a moszkvai részleges atomcsend egyezmény }amelyhez egész népünk akaratát kifejezve a Magyar Népköztársaság kormánya is csatlakozott. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének XVIII. közgyűlése nyugodtabb légkörben zajlott le, a viták jórészt konstruktívabbak voltak. Ennek köszönhető, hogy a három nagyhatalom között elvi megállapodás született árról, hogy nem küldenek atomfegyverekkel felszerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a megállapodásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépéseket a leszerelés irányában. Hasonlóképpen üdvözöljük a XVIII. közgyűlés határozatát, amely nemzetközi konferenciát hívott egybe az egészséges világkereskedelem útjában álló akadályok elhárításának megtárgyalására. Ügy véljük, ez is előmozdítja a népek közötti jobb megértést, segíti a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmet és ezáltal is csökkenti a háborús veszélyt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy léteznek még olyan befolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provokációktól sem riadnak viszsza, hogy a világ hajóját viharos, háborús vészélyekkel terhes tengereken tartsák. Ilyen provokatív merényletnek esett áldozatul az Amerikai Egyesült Államok fiatal elnöke is. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében természetesen az amerikai monopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta megvalósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Államok sem folytathatja politikáját, mert egy világháború az Egyesült Államok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lépéseket a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása felé, s ez a békés egymás mellett élés politikájának erősítése irányában hatott. Azok az ultrareakciós jobboldali körök, amelyek meggyilkolását megszervezték, e tettükkel is a nemzetközi helyzet élezésére törekedtek. E céljukat nem sikerült megvalósítaniuk, mert ezt egykönynyen nem teszi lehetővé a mai világhelyzet, amelyben az erőfölény a béke, a szocialista világrend, a Szovjetunió oldalán van. Véleményünk szerint az Egyesült Államok népének érdekét is az szolgálná, ha az új elnök megfelelő realitással vonná le a következtetéseket a világ mai helyzetéből, amely parancsolólag írja elő a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezését. A béke erőinek gyarapodásában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett. Amikor 1962 októberében az amerikai imperialisták által provokált karib-tengeri válságot a kubai kormány és nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke javára, a békés egymás mellett élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez a visszavonulás behódolás, sőt mi több, árulás. Nos, az azóta eltelt idő fényesen igazolja, hogy a karib-tengeri válság megoldása nem visszavonulás, hanem végső soron előretörés volt, ami biztosította a békét, s ugyanakkor megszilárdította Kuba nemzetközi helyzetét is.
