Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

479 Az Országgyűlés 7. ülése 19 i alkalmasak-e fizikailag, egészségi szempontból érettek-e 18 éves korban fiataljaink a katonai szolgálatra. Általános és katonai szakorvosi vélemény szerint igen. Ha azonban valaki fizikai fejlettségi problémák miatt 18 éves korban nem tud bevonulni, akkor természetesen szolgálathalasztást kap, amíg alkalmassá válik. Mielőtt ilyen nagy jelentőségű javaslatot benyújtottunk, igyekeztünk minél több irányból véleményt beszerezni. Ennek során szinte egyértelmű volt szülők, pedagógusok, ipari, gazdasági. vezetők, meghallgatott fiatalok véleménye: helyeslik a bevonulási korhatár 18 évre történő leszállítását. Tisztelt Képviselőtársaim! A 18 éves bevonulási korhatárra való áttérés természetesen nem történhetik meg egyszerre, egy évben, azért, hogy ne okozzunk zavart a főiskolai folyamatos .oktatásban, továbbá, hogy az átállás miatt a katonai szolgálatból egyes évfolyamok, vagy állampolgárok ne maradjanak ki. így tehát az új bevonulási korhatárra való áttérés több éven át folyamatosan kerül végrehajtásra, de már ebben az évben megkezdődik. A bevonulási korhatár leszállítása felveti még a következő problémát. Ebben az életkorban a két esztendőnek nagy jelentősége van. A 20 éves életkort úgy tekintjük, mint a férfikor alsó határát, míg a 18 éves fiatalember éppen elérte a serdülőkor felső határát. Ez a körülmény elsősorban a fegyveres erők tisztikara kiképző, nevelő munkája szempontjából jelent új és nem is könnyű^ feladatot. Vizsgálat alatt van, hogy kiképzési rendszerünk, módszereink, tananyagaink mennyisége, minősége megfelelő-e és hol kíván módosítást. A 18 éves bevonulási életkorra való átállás, a szolgálatra való felkészítés azonban feladatokat ró mindazokra, akik bevonulásukat megelőzően nevelik, tanítják fiataljainkat. így véleményem szerint jelentős feladat hárul a pedagógusokra, ipari tanuló intézetekre, műhelyekre és nem utolsósorban az emberi jellem kialakítása szempontjából oly fontos legkisebb közösségre, a családra. Ezért ezt az alkalmat megragadva kérem az önök és mindazok segítségét és támogatását, akik egyaránt szívükön viselik fiataljaink szocialista emberré formálása és a haza védelme szent ügyét. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Felszólalásom végéhez értem. Engedjék meg, hogy végezetül még egyszer kifejezzem: néphadseregünk, népköztársaságunk fegyveres erői értik és szívvel-lélekkel követik pártunk és kormányunk politikáját. Átérzik hivatásukkal járó nagy felelősségüket, tudják, hogy mindaz, amit a védelemben felhasználunk, a nép áldozatos munkájának terméke. • Megköszönöm a néphadseregről, a fegyveres erőkről való messzemenő gondoskodást, és úgy, mint a múltban, a jövőben is törekszünk a rendelkezésünkre bocsátott eszközökkel célszerűen, takarékosan gazdálkodni. Mindent megteszünk, hogy népköztársaságunk fegyveres ereje jól, felkészülten szolgálja népi hatalmunk, szocialista hazánk védelmének szent ügyét, kormányunknak a világbéke megóvását szolgáló politikáját. (Taps.) !. január 30-án, csütörtökön 480 ELNÖK: Szólásra következik Ollári István képviselőtársunk. OLLÁRI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mind a múlt évi, mind ez évi tervünk a mezőgazdaság elé a világszínvonalat tekintve szerény követelményeket tűz ki. bár hazánkban eddig soha el nem ért átlagtermés a cél. Költségvetésünk tanulmányozása során láthatjuk, hogy anyagi lehetőségeinket figyelembevéve, a korszerű mezőgazdaság feltételeinek megteremtésére, különös tekintettel a gépesítésre és a kemizálásra, évről évre nagyobb összeget fordítunk. Engedjék meg, hogy a kemizálás területén belül a nitrogénműtrágya-termelés problémáivaj kicsit részletesebben foglalkozzam. Hazánkban a nitrogénműtrágya-ipar fejlődése elég későn és viszonylag lassan indult meg. A jelenleg üzemelő két nitrogénmű születése között 26 év telt el. A Péti Nitrogénművek 1932ben, a Borsodi Vegyikombinát 1958-ban kezdte meg üzemszerű termelését. E gyárak termelése még korántsem olyan mérvű, hogy ki tudja elégíteni mezőgazdaságunk műtrágya-igényét. Senki előtt sem titok, hogy ez az iparágunk még a fejlődés kezdetén van. Szinte elképzelhetetlenek azok a mezőgazdasági eredmények, amelyeket megfelelő menynyiségű és minőségű műtrágyázás esetén elérhetünk. A fejlődés a mennyiségi növelés mellett egyrészt a koncentrált hatóanyag-tartalmú, másrészt az úgynevezett nyomelemeket is tartalmazó műtrágyák előállítása felé tart. Üzemünk jelenleg 25 százalék nitrogén tartalmú műtrágyát gyárt, és sem különösebb beruházást, sem különösebb nehézséget nem jelentene a 34—34,5 százalék nitrogén tartalmú termésre való áttérés. Természetszerűleg felvetődik a kérdés, milyen előnyökkel jár ez. Egy tonna nitrogén előállítása körülbelül 100 forinttal csökkenne, ami éves szinten 4,5—5 millió forint megtakarítást eredményezne, ezen belül 1,5 millió darab importpapírból készült zsákot tudnánk megtakarítani. Lehetőség lenne 25—30 fő felszabadítására, amivel a meglehetősen szűkre szabott létszámkeret szorítását jelentősen enyhíteni tudnánk. Az egységnyi hatóanyagra eső fuvarköltségek csökkennének, tehát például egy tsz az évi 3—4 szállítmány hetyett 2 vagy 3 szállítmány keretében megkapná a műtrágyázáshoz szükséges nitrogént. Az újtípusú műtrágyára való áttérés évi 8000 darab vasúti kocsi igény csökkenést jelentene. Bár ez kétségkívül az egyik legnagyobb előnyt jelenti, ebben rejlik a legsúlyosabb akadály is. A biztonsági előírások legfeljebb 400 tonna ilyen típusú műtrágya raktározását engedélyezik, a zavartalan termelést tehát csak az igénynek megfelelő folyamatos vagonellátás esetén lehet biztosítani. Mérlegelni kell, hogy a meglehetősen rapszodikusan küldött évi 18 000 vagon helyett célszerű-e 10 000-et folyamatosan biztosítani. A nagyobb hatóanyag tartalmú műtrágyagyártásra való áttérés magának a műtrágyaüzemnek 10—15 százalékos kapacitás-növekedé-