Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

467 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 468 mezőgazdasági osztály emberei. Leközölte a cikk­ben, hogy csak egy ember volt, aki kiment meg­nézni, hogy hogyan halad az őszi szántás-vetési munka. Szervezettebbé kell tehát tenni ott ezt a munkát, meg kell javítani. Vegyünk részt a termelőszövetkezetekben olyan tanácskozásokon, mint a zárszámadó vagy a terv-tárgyaló közgyűlések, szervező és politikai munkával megértethetjük ennek jelentőségét. A mezőgazdasági termelésben rendkívül nagy tar­talékok vannak. Még egy kérdést szeretnék megemlíteni, ez pedig az, hogy véleményem szerint a háztáji ál­latállomány csökkenése nem áll arányban azzal, ahogyan meg tudjuk szervezni a termelőszövet­kezetekben az állattenyésztést. A közös állatte­nyésztés fejlesztése összefügg a mezőgazdasági beruházások problémájával. Seregélyi képviselő elvtárs előttem hosszasan beszélt beruházási problémákról. Én itt mondanám meg, hogy bi­zonyos intézkedésekre volna szükség, hogy meg tudjuk gyorsítani, elő tudjuk segíteni a mező­gazdasági építkezéseket. Lehetne itt olyan kér­dés is, hogy megvizsgálnók a ktsz-ek értékhatár problémáját, vagy műszakilag megerősítenők ezeket a tsz-közi vállalkozásokat, az építő brigá­dokat, mert az érvényben levő rendelkezések sze­rint, ha ezeknek az építő brigádoknak a műszaki vezetője nem mérnök, tehát műszakilag nem megfelelő képzettségű ember, akkor csak száz­ezer forintos értékhatárig végezhetnek ilyen ki­sebb építkezéseket. A nagy probléma pedig az — és ezt szeretném szám.szerint is megmondani —, hogy a földművelési tárcánál a termelőszövet­kezeti beruházásokra 1964-ben mintegy 2274 mil­lió forint van előirányozna építési keretként és ebből az Építésügyi Minisztérium vállalatait csak 435 millió forint értékű építkezésre jelölték ki. Ebből a 435 millió forint értékű építkezésből 72 millió forint értékűt még nem vállaltak el és Csongrád megyében is 31,5 millió forint olyan mezőgazdasági beruházási keret van, amelyre pillanatnyilag nincs kivitelező kapacitás. Emiatt, a mezőgazdasági beruházások elhúzódó előkészí­tése, tehát a beruházási program, a tervezések, az adaptálások, a kivitelező kapacitások késedel­mes kijelölése miatt a rendszerint kis volumenű mezőgazdasági építkezéseket az év második fe­lére ütemezik. Ezért nem készülnek el az épüle­tek, az istállók, a sertésfiaztatók és egyebek, ser­tésszállások. Az állatokat a hideg elől be kellene kötni, épületben kellene elhelyezni, megfelelő körülmények között. Ennek hiányában a terme­lőszövetkezetek kényszermegoldásokhoz folya­modnak, kénytelenek a süldőt hizlalás helyett eladni vagy egyéb ilyen problémák vannak. Befejezésül tehát az a kérésem, hogy az il­letékes szervek vizsgálják meg ezt a kérdést és mint mondtam, a mezőgazdasági termelés szer­vezését, a mezőgazdasági beruházások ügyét fon­tos kérdéssé kell tenni. Merném azt mondani, hogy a mezőgazdasági termelés megszervezését társadalmi üggyé kellene tenni, olyan fontos po­litikai jelentőségű kérdés. Ebben az esetben nagy mértékben tudnók gyorsítani a mezőgazdasági termelés fejlesztését, az országnak kenyérgabo­nával, hússal és egyéb állami termékkel való ellátását. A Földművelésügyi Minisztérium számára az 1964. évi költségvetés — véleményem szerint — megfelelő összegeket biztosít a feladatok meg­oldásához. Ha ezeket a hiányosságokat ki tudjuk küszöbölni, akkor meg tudjuk gyorsítani a me­zőgazdasági termelés fejlődését. Az 1964. évi állami költségvetést a magam és a Csongrád megyei képviselőcsoport nevében el­fogadom, és a tisztelt Országgyűlésnek elfoga­dásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Csabai Mihály képviselőtársam. CSABAI MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Ügy gondoltam, hogy az előterjesztett költségve­tésnek a mezőgazdasággal foglalkozó részéhez szólok hozzá. A költségvetést nem bírálni, inkább értékelni szeretném, annyival is inkább, mert ha megvizsgáljuk az 1964. évre szóló állami költség­vetést, azt látjuk, ' hogy világosan tükrözi nép­gazdaságunk egészséges fejlődését. örvendetes dolog, hogy a költségvetés bevé­telei és kiadásai az előző évihez képest 8,5 mil­liárd forinttal, 10,1 százalékkal emelkedtek. Kü­lönösen megnyugtató, hogy a költségvetés elő­irányzatai a mezőgazdasági beruházások része­sedését az összes beruházásokból a második öt­éves terv 1964. évi üteméhez képest az eredetileg tervezett 19 százalékkal szemben 23 százalékra emelték. így az év során a mezőgazdaság az öt­éves tervben eredetileg előirányzottnál 2,8 mil­liárd forinttal több beruházást kap. így válik lehetővé, hogy a mezőgazdaság 1964-ben 8739 új traktort, 1194 gabonakombájnt és számos egyéb gépet kap. E beruházási politika mutatja, hogy kor­mányzatunk, helyesen, nagy súlyt helyez a me­zőgazdasági termelés fejlesztésére. Ez lényeges is, mert hiszen véleményem szerint is népgazda­ságunk fejlődésének, a nép életszínvonala to­vábbi emelésének alapvető, kulcskérdése a mező­gazdasági termelés szakadatlan fejlesztése. Ez viszont a jövőben is megköveteli, hogy kormány­zatunk további erőfeszítéseket tegyen a mező­gazdasági beruházások fejlesztése terén a tobb­termelés érdekében. Ami a mezőgazdasági költségvetést illeti, egyetlen kérdést kívánok kiemelni, ez pedig a hegyvidéki termelőszövetkezetek gazdálkodásá­nak problémája. Amikor a hegyvidéki termelőszövetkezetek­ről beszélünk, akkor főként Észak-Magyaror­szágról, Nógrád megye, Heves megye és Borsod megye északi részéről beszélünk. Ezek a hegyvi­déki termelőszövetkezetek rendkívül kedvezőtlen gazdasági adottságok és sokszor kedvezőtlen, ég­hajlati viszonyok között gazdálkodnak. Még azo­kon a helyeken is, ahol a vezetés színvonala vi­szonylag megfelel a követelményeknek, rendkí­vül sok nehézséget kell leküzdeni, s nehezen tud­juk biztosítani a tsz-tagok számára még a létmi­nimumot is. A hegyvidéki termelőszövetkezetek jövedel­mezőségét nagymértékben befolyásolja az egyes növényféleségek előállításának magas költsége.

Next

/
Thumbnails
Contents