Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

459 Az Országgyűlés 7, ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 460 százalék, a budapesti XXII. kerületi rendelőintézeté 64 százalékos, a debreceni szociális otthoné 70 százalékos, az egri gyógyszerraktár építése 44,8 százalékos. Ezen kívül számos intézmény építése hasonló fokon lett teljesítve 1963-ban. Ezzel kapcsolatban szeretnék még néhány megvalósult beruházásnál rámutatni arra, hogy a kivitelezés normaidő szerinti és tényleges' időtartama között milyen eltérések vannak. így például a mátraházi TBC intézet építési normaideje 18 hónap volt, a kivitelezés azonban 36 hónapig tartott. A hatvani kórház, rendelő építés normaideje 15 hónap, kivitelezése 35 hónap. Az OrvosTovábbképző Intézet építési normaideje 17 hónap, a kivitelezés 40 hónapig tartott. Az ORFI konyha építési normaideje 12 hónap, a kivitelezés 39 hónap. A szekszárdi rendelőintézet ugyancsak 12 hónap helyett 26 hónap alatt készült el. Ezeknek az adatoknak az ismertetésével szerettem volna a tisztelt Országgyűlés és az érdekelt szaktárcák figyelmét a kérdés fontosságára felelősséggel ráirányítani, s egyben kérni, hogy az egészségügyi és szociális intézmények építési beruházásának kivitelezését rangsorolják — ha szabad ezt a kifejezést használnom — a lakások építésének kategóriájába. Gondolom, nem kell külön hangsúlyozni, hogy a dolgozók egészségvédelme, egészségük regenerálása milyen nagy jelentőséggel bír a termelésben. Azt szeretném még hangsúlyozni ennél a kérdésnél, hogy felszólalásomban nem is az egészségügyi beruházási összegek nagyságát emelem ki itt, mert hiszen — mint ahogy a többi adatok is érzékeltetik az 1964. évi költségvetésben a fejlődést — nem erről van szó, hanem arról, hogy az építési kivitelezést az egészségügy vonatkozásában méltó helyre tegyük, azért, hogy az építési lemaradást — főleg az ilyen nagyfokú lemaradást — kiküszöbölhessük. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy másik kérdést is röviden érintsek felszólalásomban, bár a kérdést, amelyet most érinteni akarok, az elmúlt ciklusban már felvetették képviselőtársak az Országgyűlésben. Mégis — ugyancsak az állandó bizottsági ülésünkön — ismételten szóba került ez a nagyon fontos kérdés. Ez pedig az egészségügyi dolgozó középkáderek bérezésének a problémája. Már többen elmondták előttem is, hogy az ápolónők, a védőnők, a rendelőintézeti asszisztensek bérezése nem áll arányban más kategóriájú dolgozók bérével, s az a veszély áll fenn, hogy az egészségügy területére nem kapunk munkaerőt, sőt még a meglevő munkaerők is más munkaterületek felé orientálódnak. Márpedig — mindnyájunk által tudott —, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében országunk egész dolgozó lakosságának mintegy 95 százaléka biztosított ma már, s éppen ezért számolnunk kell azzal, hogy az egészségügyi dolgozók létszáma szükségszerűen kell hogy növekedjék. Viszont veszély az, hogy ilyen körülmények, ilyen feltételek között nem fogunk megfelelő munkaerőket kapni. Köztudomású az is, hogy ezeknek a dolgozóknak, egészségügyi középkádereknek a bérezési skálája 800—1500 forint között ingadozik. Ezért időszerű volna most már a kérdést legalábbis tervbe venni, helyes lenne, ha ennek a dolgozó kategóriának a bérezése is be lenne ütemezve, be lenne tervezve a jövőben. Az 1964. évre szóló állami költségvetést általában és részleteiben is elfogadom, és az Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Seregélyi József képviselőtársunk. SEREGÉLYI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés tanulmányozása során örömmel állapítottam meg, hogy kétmilliárd nyolcszáz millió forinttal nagyobb összeg kerül felhasználásra ebben az évben, mint amennyi a második ötéves tervben 1964-re ütemezve volt. A mezőgazdasági termelésben a technológiai módszerek maradéktalan alkalmazása mellett alapvető követelménye a hozamok emelésének az állóeszköz állomány értékének a növelése. Ezt mutatja a termelőszövetkezetekkel kapcsolatban néhány számadat. A jól gazdálkodó termelőszövetkezeteknél az egy katasztrális holdra jutó állóeszköz értéke 3700 forint, az egy családra jutó jövedelem 12 856 forint, a közepesen gazdálkodó termelőszövetkezeteknél 2850 forint, az egy családra jutó jövedelem 8750 forint, a gyenge eredménnyel gazdálkodó termelőszövetkezeteknél 2380 forint, az egy családra jutó jövedelem pedig 5669 forint. Ezek a számadatok tehát világosan mutatják az állóeszközök termelést növelő hatását. Minden lehetséges módon elő kell tehát segíteni a mezőgazdaság állóeszközeinek növelését, hogy emelni tudjuk a termelési hozamokat, s ne érje annyi szemrehányás a mezőgazdaságot amiatt, hogy már megint lemaradás jelentkezik a termelési tervekben. Azonban az is igaz, hogy nem lehet mindent az aszályos időjárással s az állóeszköz-ellátottság alacsony színvonalával magyarázni. Az alacsony terméseredményben benne vannak a termelő szervek hibái is. A továbbiakban a járulékos beruházások közül néhány olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyek terén mutatkozó elmaradás jelentősen akadályozza a beruházások hatékonyabb érvényesülését. A legfontosabb állatfajunknál, a szarvasmarhatenyésztésben és tartásban takarmányosok nélkül nem lehet a tehenészetet s a marhahizlalást eredményesen folytatni. Az 1963. év végéig megépült 147 300 marhaférőhelyhez mintegy 1600 takarmányos kellene, ennek férőhelyenkénti költsége 750 forint. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek szívesen vállalják ezt a többletköltséget, mert tudják, hogy a takarmányok kedvezőbb értékesülésében megtérül ez a többletbefektetés. Ugyancsak termésfokozó hatása van az önitató rendszerek és a vízvezetékhálózat bevezetésének a tsz-majorokba. Különféle számítások alapján megállapítást nyert, hogy az önitató alkalmazása tehenenként naponta egy liter tejjel növeli a tejtermelés eredményét. Ha csak a nagyüzemeknél levő, takarmányosok nélküli állatállományt vesszük számításba, évente 300 napos laktációs időt véve figyelembe, 45 millió liter tejjel többet tudna produkálni tehénállományunk a jelenleginél.