Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

33 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 34 jó munkája alapvető előfeltétele annak, hogy előirányzott feladatainkat végrehajthassuk. Ezért tehát elsőrendű jelentősége van annak, hogy vállalataink javítsák a munka szervezettségét, a bér-, anyag- és rezsigazdálkodást, csökkentsék önköltségüket, emeljék a munka termelékenységét. Hogy milyen tartalékok vannak még, arra jellemzésül felhozható néhány munkaidő kihasználási adat. Az Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet múlt évi elemzése alapján a KGM területén a technikai, szervezési, illetve munkafegyelmi okok miatti munkaidőveszteség az összmunkaidő százalékában a forgácsolásnál 11,9 százalék, a szerelésnél 10,6 százalék, a sajtolásnál 9.6 százalék. A szervezési, technikai, munkafegyelmi okok miatt számottevőek a munkaidőveszteségek az építőipar területén is. Fontos feladat a készletgazdálkodás további javítása. Minden feleslegesen lekötött készlet végső soron eszközöket von el beruházási programunktól, fogyasztási alapunktól. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy itt a gazdálkodás színvonala még korántsem kielégítő, a vállalati igazgatók, főmérnökök, sőt főkönyvelők egy része a napi termelési problémák mellett nem szentel kellő figyelmet arra, mi van a raktárakban, az udvarokon, mit mutatnak a nyilvántartások, hogyan történnek a megrendelések. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint például az Április 4. Gépgyár felesleges készleteinek értéke 1962. december 31-i felmérés szerint 52 millió forint volt, ami a vállalat készleteinek több mint 25 százaléka. A feleslegnek mintegy negyedrésze importanyag. Ezek jórészt előszállításból, kétszeres megrendelésekből és nagymértékben abból származnak, hogy a programváltoztatásokból eredő sztornírozást nem kellő gonddal hajtják végre. Gyakran a felügyeleti szervek döntése hozza nehéz helyzetbe a vállalatokat. A Borsodnádasdi Lemezgyár például minőségi okok miatt körülbelül 700 tonna lemezanyagot nem akart átvenni a Dunai Vasműtől. A Vaskohászati Igazgatóság azonban utasította a gyárat a nem megfelelő minőségű anyag átvételére. A készletgazdálkodásban fennálló fogyatékosságokat és azok szigorúbb megítélését jelzi, hogy az iparban a büntető kamat több mint négyszeresére emelkedett. A példák felsorolását hosszan lehetne folytatni. Sajnos, ilyen esetek nemcsak az említett üzemeknél fordulnak elő. Az ipar minden területén nagyobb figyelmet kell szentelni a külkereskedelemmel kapcsolatos követelményeknek. Alapvető érdekünk, hogy termékeink színvonalát fokozott ütemben fejlesszük, hogy a világpiacon gazdaságosan értékesíthető cikkeket gyorsan bevezessük, hogy a gazdaságtalan cikkeket kiszorítsuk. Jól jellemzi a helyzetet, de feladatainkat is, a VIII. kongreszszuson elhangzott az a megállapítás, hogy a többi KGST-országgal együtt mi is gyártjuk a világon előállított termékféleségek 60—80 százalékát. Nem egyszer megdöbbentő huzavona, közömbösség tapasztalható új, korszerű termékek bevezetésénél, s meglepő kitartás a régi, a gazdaságtalan cikk konzerválása tekintetében. A gépipar területén az utóbbi három év viszonylatában elfogadott nagyszámú prototípusnak körülbelül a fele került csak sorozatgyártásra. Az Elektromechanikai Vállalat például hosszú kísérletezés után kialakított egy sugárzásmérőt, amelynek 0-sorozatát is elkészítette. A minisztérium utasítására a gyártás jogát a Gammának kellett átadnia, ahol újra kellett alakítani a technológiát, s kétséges, hogy egy év után a sorozatgyártás megindulhat-e. Szerszámgépkivitelünk kedvezően fejlődik. Annál inkább sajnálatos, hogy több magyar gépgyár által a Technoimpex egyik nyugat-európai képviselőjéhez eljuttatott 24 szerszámgép közül kettő kivételével mindegyiknél volt reklamáció. Meg kell jegyeznem elvtársak, hogy a legtöbb esetben ezek nem lényeges kérdések, hanem kisebb szervezési, adjusztálási hibákkal kapcsolatban jelentkeznek. Hasonló esetek fordulnak elő nemcsak újfajta cikkek exportálásával kapcsolatosan, hanem hagyományos kiviteli cikkeinknél is, mint például egyes rádió- és televízióexport tételeknél, a cipőiparban és másutt, főleg a végső adjusztálás fogyatékosságai miatt. Importvonalon főként a géprendelések megalapozottsága hagy kívánnivalót. Néha a túlzott sietség miatt nincs idő a kedvezőbb kereskedelmi feltételek biztosítására. Az is előfordul, hogy az ilyen sebbel-lobbal beszerzett gép azután az üzemeltetési feltételek hiánya miatt egy évig áll az udvaron. Az anyagimportnál is előfordulnak ilyen természetű hibák. Külkereskedelmünk és iparunk együttműködését tehát mind az exportlehetőségek felkutatása és kiaknázása, mind bizonyos importok gazdaságosabb megoldása tekintetében fokozni kell, mert a korszerűség, a gazdaságosság és a megfelelő választék igényeit a világpiaci verseny egyre élesebben hozza felszínre. Bár e területeken tapasztalható némi haladás, mégis a devizagazdálkodással kapcsolatos rendkívül fontos elvek a vállalati vezetők jelentős részének mindennapi munkájában nem érvényesülnek úgy, ahogy az indokolt lenne, pedig színvonalas vezetés ezek figyelembevétele nélkül ma már nem lehetséges. Az elmondottakból következik, hogy vállalataink gazdálkodásában egyre inkább a termelés úgynevezett minőségi követelményei kerülnek előtérbe, mert ezek jelentik gazdasági fejlődésünk kulcsát. Ennek szem előtt tartásával kell javítanunk tervezési és közvetett szabályozási, ösztönzési rendszereinket is. A Pénzügyminisztérium a közelmúltban széles körű vizsgálatot folytatott a műszaki fejlesztés kérdéseiben a gépipar területén. Ez a revízió sok érdekes problémát tárt fel. Többek között megállapították, hogy sok helyütt a műszaki fejlesztéssel foglalkozó részlegeknél alacsonyabb a mérnökök és a szakmunkások keresete, mint a termelésben dolgozóké. Előfordul, hogy az a vállalat, amely újat produkál, nem egyszer hátrányosabb helyzetbe kerül a mara-^ diákkal szemben a létszám, a béralap, az anyagi érdekeltség tekintetében. Gyakran tapasztalható bürokratikus kötöttség kis értékű, de a műszaki fejlesztéshez nélkülözhetetlen anyagok beszer4»