Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-6
409 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 410 szítését, felmérését elvégezhessék. Ezek a számok változni fognak. Ha a számok növekednek, akkor úgy tekinthetjük, hogy egy négyéves programot készítenek elő, ha például a szám csökkenni fog, akkor úgy tekinhetjük, hogy mondjuk egy hatéves program előkészítése folyik. Erre majd az ötéves terv kapcsán lehet csak megnyugtató választ adni. Végül a képviselő elvtársnő által benyújtott szövegben szerepel az, hogy a 15 éves terv lakásszámait a fővárosra nem bontottuk le. Azt hiszem, hogy 15 éves lakásszámot területi bontásban, mint tervet kiadni nem lehetséges, hiszen a 15 éves terv országos telepítési kérdései, ipartelepítési ügyei a 15 év végét képező részben még nem is eldöntötték. Lehetséges azonban, és ezzel egyetértve javaslom, hogy tegyük meg, hogy 15 éves irányszámokat a fővárossal állapítsunk meg, amelyek alapján a városrendezési terv keretében felmérhető a területi igény, a kommunális igény és így tovább. Később, ha ezek a számok változnak, ugyanazt mondhatom, mint a harmadik ötéves tervnél: akkor ez a lakásszám vagy egy 12—13 éves, vagy esetleg egy hoszszabb programot fog képezni. Átadom a szót egyes szakjellegű kérdésekben Trautmann elvtársnak. DR. TRAUTMANN REZSŐ építésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Az írásban benyújtott interpelláció felvetett néhány, az Építésügyi Minisztériumra tartozó kérdést. Ezekre szeretnék most válaszolni. Képviselőtársam kérdései arra irányulnak, hogy miképpen építhetnénk minél előbb, minél több lakást és miképpen elégíthetnénk ki gyorsan az igényeket. A kormányt ez a kérdés nem kevésbé foglalkoztatja. Ezért is próbálkozunk különféle lakásépítési konstrukciókkal, hogy a népgazdaság és a lakosság erőforrásainak reálisan e célra fordítható hányadát maradéktalanul a lakásállomány növelésére fordíthassuk. Ebben a tanácsi és a társadalmi szervek sok segítséget nyújthatnak. Többször tapasztalhatjuk azonban, hogy a szövetkezeti lakások szétosztásánál nem fordítanak kellő figyelmet a rászorultság vizsgálatára, pedig a szövetkezeti lakások jövendő lakóinak körültekintő kijelölése is csökkentheti a lakásokra legjobban rászorulók számát. Nagy figyelmet fordítunk a magánlakásépítkezésekre is. Ezt az építési formát a kormányzat jelentős anyagi eszközökkel támogatja. Az interpelláció szerint a városfejlesztési terv azonban Budapesten a családi házak építését gátolja. Való igaz, hogy a Fővárosi Tanács által jóváhagyott városfejlesztési terv megváltoztatta Budapest néhány építési övezetének jellegét, egyúttal jelentősen csökkentve a családi házas beépítésre szolgáló területeket. Ez az intézkedés azonban éppen a lakásigények gyorsabb kielégítését és a lakáskultúra növelését kívánja szolgálni. Képviselőtársam interpellációjában jogosan kifogásolja a városok közmű-helyzetét, illetve azok jelenlegi állapotát. Ha továbbra is a szétszórt családi házas építés lehetőségeit támogatjuk, rövid idő múlva a főváros határa nagymértékben kiterjedne, széthúzódna és a közművesítés hihetetlen költségekbe kerülne. Az építési övezetek megváltoztatásával elő kívánjuk segíteni az olcsóbb, korszerűbb, több szintes sorházépítkezéseket. Kétségtelen, hogy ez az újszerű, de kellőképpen még nem ismert építési rendszer a magánlakás-építésben jelenleg némi megtorpanást idézett elő, mert az építtetők egy része — mivel Magyarországon ennek a rendszernek nem voltak hagyományai — lassan barátkozik meg e csoportos építési formával. Ennek ellenére évről évre egyre többen választják lakásépítési igényük kielégítésére, egyre többen kedvelik meg. A kormányzat a társas építkezések e formáját az OTP útján jelentős és kedvezményes támogatásban részesíti. Kitért az interpelláció arra is, hogy a fővárosban sok az életveszélyesnek nyilvánított lakás és ezek lebontása, illetőleg a lakók biztonságos elhelyezése rendkívül fontos, sürgető kérdés. Valóban a főváros területén jelentős számú öreg, leromlott állapotú lakást tartunk nyilván, amelyeknek ideiglenes fenntartására elég sokat költünk. Az életveszélyesnek tartott épületek állandó vizsgálata és szükséges karbantartása természetesen folyamatban van. A legjobb volna persze ezeknek felszámolása, de ez egyszerre nem, csak fokozatosan lehetséges. A nagyobb mértékű szanálást a későbbi évekre kell elhalasztani, amikor már az építőipar évi lakástermelése a mainál lényegesen nagyobb mennyiségű igények kielégítésére kellően felfejlődött és alkalmassá válik arra, hogy az egyidejű új szükségletek mellett a már elévült és kiöregedett lakások lebontása kapcsán keletkezett hiányt is pótolja. A Fővárosi Tanács például éppen az előbb említett általános meggondolásokból kiindulva a mostani tervidőszakban még a központilag javasolt szanálási keretet is csak félig használja fel, hogy kímélje a lakás-alapot. ' Rögtön itt szeretnék kapcsolódni az interpelláció egy másik kérdéséhez, éspedig az ipari módszerek elterjedése a lakásépítkezésben. Ma valóban az a helyzet, hogy a szerkezeti munkák, vagyis a föld-, kőműves-, beton- és vasbeton munkák tekintetében lényeges gyorsítást tudtunk elérni, kivált azért, mert nagy tömegben alkalmazunk előre gyártott fal- és födémelemeket; viszont a szerelő- és szakipari munkáknál csak keveset haladtunk előre. Mindaddig, amíg a lakásépítkezések a jelenlegi, nem is fejletlen műszaki színvonalon készülnek, a szerelő- és szakipari munkáknak csak kézi gépesítését tudjuk elérni, vagyis meggyorsíthatjuk ugyan a vakolást, a festést, a szerelést stb., de igazi, korszerű, nagyüzemi technológiát még nem — ezt csak a paneles, illetőleg házgyári módszerek bevezetése és elterjesztése fogja megoldani. Itt ugyanis már a gyártás során a szobaméretű fal- és födémelemekbe beépítésre kerülnek a szerelvények, illetve szerkezetek, és a helyszínre szállított — csaknem teljesen a végső állapotra előre elkészített — elemek összeszerelése rövid időre csökkenthető. Ennek a módszernek az elterjesztése azonban nemcsak azon múlik, hogy az építőipar és a lakosság gyorsabb ütemű lakásépítést szeretne, hanem jelentős mértékben a népgazdaság anyagi lehetőségein is. Egy-két év múlva már megkezdi működését Budapesten a Szovjetuniótól vásárolt első 19 Of»6ZAe*YÜLÉSI ÉRTESÍTŐ x
