Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-6
391 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 392 Másik kérésközvetítésem a művelődésügyi miniszterhez szól. Akik nem tudják, el sem képzelhetik, milyen idegfeszítő és mennyiféle munkája van a napközis nevelőnek. Mégis, csak Pest megyében 50 tanító mellékesen konyhavezető is. ö tervezi az étrendet, beszerzi a hozzávalót, ellenőrzi a főzést, tálalást, kiadja az anyagokat — és könyvel, könyvel százféle számlát, kimutatást, statisztikát állít össze. Vagy a gyerekekkel nem tud foglalkozni, vagy az éjszakáját áldozza fel. Mégpedig havi 100 forint ráadásért. Ha nem bírja, ha független gazdasszonyt állítanak be, annak fizetése ugyanezért a munkáért 1100 forint, de még akkor is 700, ha félnapos elfoglaltságra alkalmazzák. Az országban igen sok pedagógusról van szó, mert az összes iskolában, ahol 3 napközis csoportnál nincs több étkező gyermek, a napközis nevelő 1 a gazda. Ez pedig annál inkább túlterheli őket, mivel sajnos általános gyakorlat, hogy a gyöngébb, ügyetlenebb fiatal és öreg tanítónőket állítják erre a munkakörre. Országszerte szeretnék, ha felmentenék őket a konyhaszolgálattól. Kérdem ezért a művelődésügyi miniszter elvtársat, teljesíthető-e, s mikor, a kérésük? (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra a pénzügyminiszterrel egyetértésben Ilku Pál művelődésügyi miniszter elvtárs válaszol. ILKU PÁL művelődésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Megpróbálok válaszolni dr. Móricz Virág képviselőtársunk által felvetett kérdésre, mégpedig Timár elvtárssal egyetértésben, s remélem, hogy a válasz végén is egyetért majd velem a pénzügyminiszter elvtárs. (Derültség.) Lehetetlen nem egyetérteni Móricz Virág elvtársnővel, amikor a napközi otthonok fontosságáról beszélt. Mi is tisztában vagyunk a napközi otthonok jelentőségével, s véleményünk szerint államunk — anyagi erőihez és eszközeihez mérten — megfelelően biztosítja fejlődésüket. Engedjenek meg egy néhány számadatot ezzel kapcsolatban. ..., 1957-ben 1944 napközis csoportunk volt, ma pedig 4459 napközis csoportunk működik. 1957-ben az alkalmazotti létszám a napközis csoportokban 3712 fő volt, jelenleg pedig majdnem 8 és félezer alkalmazott működik a napközi otthonokban. Ezek a számok azt mutatják, hogy hat év alatt több mint kétszeresére nőtt a napközi otthonokban szervezett csoportok száma és ennek megfelelően nagyon jelentősen emelkedtek a napközi otthonok működtetésére fordított összegek is. 1959-ben például 210 millió forintot fordított népgazdaságunk a napközis csoportok működtetésére, ellátására, ebben az évben majdnem 500 millió forintot — pontosan 478 millió forintot — fordítunk erre a célra. Azt hiszem, a tisztelt képviselőtársak egyetértenek velünk abban, hogy ez jelentős fejlődés. Ugyanakkor tudjuk, elismerjük, s mi is érezzük, hogy az igények még gyorsabban nőnek, mint azok az anyagi eszközök, amelyeket az igények kielégítésére fordíthatunk. Ennek oka, hogy — a szép fejlődés mellett is — nehezen tudunk gyorsabb tempót diktálni, mert a férőhelyek szervezése a napközi otthonokban, s ezeknek működtetése — meg kell mondanunk a tisztelt Országgyűlésnek — eléggé költséges dolog. A napközi otthonokban elhelyezett általános iskolás korú gyermekeink mindegyikére államunk évenként 2700 forint, úgynevezett üzemeltetési kiadást fordít, amelyből a szülők jövedelmüktől függően átlag évi 850 forintot térítenek meg. Ez tehát azt jelenti, hogy minden, napközi otthonban elhelyezett gyermek ellátására államunk 1850 forintot biztosít évente. Teljes mértékben egyetértünk Móricz Virág képviselőtársunkkal abban is, hogy nem lehe-' tünk elégedettek napközi otthonaink felszereltségi állapotát illetően sem. Az általa példaképpen említett játékokon és munkaeszközökön kívül — amint azt vizsgálataink megállapították — sok helyen egyéb alapvető felszerelési hiányosságok is mutatkoznak. Timár pénzügyminiszter elvtárssal egyetértésben kijelenthetem az Országgyűlés előtt, hogy az 1964. évi költségvetés előkészítése során ezekre a kérdésekre figyelemmel leszünk. De engedjék meg a tisztelt képviselőtársak, hogy hivatkozzam Fock elvtárs tegnapi zárszavára is, ő a tárcákat arra* intette, hogy alaposan vizsgálják felül igényeiket, mert hiszen a tárcák összesített igénye — ha jó emlékszem — az 1964. évre mintegy kétmilliárd forinttal több, mint amennyit a népgazdaság jelenlegi helyzetében vállalni tud. Ezt is figyelembe véve, azt hiszem, Timár elvtárs egyetért velem abban, hogy keresni fogjuk az útját-módját annak, hogy a Móricz Virág elvtársnő által vázolt helyzeten változtassunk, segítsünk. Móricz elvtársnő másik megjegyzése a napközi otthonokban működő pedagógusok munkájára vonatkozott. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy még egy elképzelt ideális körülmények között működő napközi otthonban is nehezebb a pedagógus munkája, mint az iskolában tanító pedagógusé. Ezt figyelembe véve megpróbáljuk — hozzáteszem, hogy nagyon szerényen — díjazni azt a túlmunkát, amit a napközi otthonban foglalkoztatott pedagógus végez. Fizetünk 140 forint pótlékot, fizetünk túlóradíjat, és amennyiben adminisztrációs feladatokat is ellát, azt is díjazzuk, tehát a hasonló korú és hasonló képesítésű pedagógushoz viszonyítva, a napközi otthonban foglalkoztatott pedagógus havi jövedelme 300—350 forinttal több. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezzel az öszszeggel nem fizettük még meg azt a munkát, amit a pedagógusok napközi otthonainkban végeznek, de arra kérem a tisztelt. Országgyűlést, vegye tudomásul: ezeknek a kérdéseknek a rendezésére is csak akkor kerülhet sor, amikor általában a pedagógusok bérrendezésére. Kérem Móricz Virág elvtársnőt és a tisztelt Országgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjenek. ELNÖK: Kérdem dr. Móricz Virág képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e?
