Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-6

)63. október 26-án, szombaton 382 381 Az Országgyűlés 6. ülése li kérdése. Ma a beruházóknak van jutalomrendszere, ahol jutalomban csak a beruházás teljes befejezése után részesülhetnek. A már kidolgozott és jelenleg végső formában döntés előtt álló anyag lényege, hogy a jutalmazási rendszert ki kívánjuk terjeszteni a tervező intézetekre is, másrészt pedig az, hogy a jutalmazás nemcsak a beruházás teljes befejezte után, hanem meghatározott szakaszoknál vagy olyan időrendben, amikor közbülső teljesítmények értékelhetők, előre is fokozatosan kifizethető. Vida elvtárs kérdései között szerepelt az a probléma, hogy éves terv jóváhagyási rendszerünk és a beruházásokkal kapcsolatos különböző rendelések és szerződések között — és hozzáteszem: ez különösen a limit alatti beruházásokra áll — nincs meg az időrendi összhang, ellentmondások vannak. Ennek a kérdésnek a rendezése a rendelési rendszer általános megváltoztatásának keretében lehetséges és van előirányozva, amelynek lényege az, hogy az éves terv jóváhagyás és a szerződéskötések összefüggését az eddiginél lényegesen rugalmasabban és kevésbé naptárhozkötötten kívánjuk kezelni. Kérem az Országgyűlést, tekintsen el attól, hogy ebben az igen bonyolult, sokágú szakkérdésben itt részletesen beszámoljak, egyébként az interpellálóval amúgy is lesz megbeszélnivalónk a budapesti gázvezetékről, szívesen rendelkezésre állok részletes felvilágosításokkal is. Az elmondottakhoz szeretném hozzátenni azt, hogy természetesen az, hogy ezek az egyszerűsítések, az anyagi ösztönzés megjavítása fokozatosan életbelépnek, ez persze ném segít a beruházások késésének olyan problémáin, ahol a tervezés maga, vagy a programkészítés hibás. Adódnak olyan esetek, amikor az elhúzódás azért következik be, mert a programok pontatlanok, vagy a beruházás a programban gazdaságtalanul kerül megtervezésre. Ilyen esetekben természetesen semmiféle egyszerűsítés nem segít. Az ilyen esetek száma csökken és reméljük, a tervezőintézetek munkájának javulásával egyre inkább csökkenni fog. Úgy gondolom, a felvázolt intézkedések, amelyeknek egy része már kiadásra került, más része kiadás alatt áll — a teljes munka a jövő év első felében fejeződik be —, könnyíteni és gyorsítani fognak a beruházási munkán. Talán nem egycsapásra, egyetlen időpillanat alatt, de mindezeket a lépéseket — amelyeknek valamennyiét nem soroltam fel, hanem csak az interpellációval összefüggőket — jelentőseknek tartom és úgy vélem, hogy így lépésről lépésre a felvetett, valóban fennálló problémákat ki tudjuk küszöbölni beruházási munkánkból. ELNÖK: Kérdem Vida Miklós képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Megnyugtat Ajtai elvtársnak az a közlése, hogy már folynak a munkálatok a beruházási rendszer javítására. Szeretném azonban felhívni a figyelmét valamire, amire nem tért ki különösebben: a tervezési módszerekre. Nevezetesen arra, hogy a Tervhivatalnak jobban kellene egyeztetnie a beruházási összegeket és a rendelkezésre álló kapacitást. Éppen Somogy megyei képviselőtársam — azt hiszem Sivó elvtárs — mondotta, hogy Somogy megyének például 600 millió forint beruházást adtak, ugyanakkor a kivitelezési kapacitás 250 millió forint volt. Nálunk az a helyzet, hogy kemencegépekre 14 millió forintot adtak, s ebből 12 millió az építési kapacitás. Ezeket tehát valahogyan egyeztetni kellene és jobban kellene köztük az összhangot megteremteni. Tudom, nem lehet többet adni, mint amenynyi van, de legalább ilyen kirívó hiányosságok ne legyenek. Éppen ezért azt kérném a Tervhivatal elnökétől, hogy a jövő évi országgyűlési ülésszakon, amikor a tervjavaslatot tárgyaljuk, 1964-re jobban hozzák összhangba ezeket a kapacitásokat. Miután azonban megnyugvással töft el, hogy ezen a téren folynak munkálatok, a választ elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy tudomásul veszi-e a választ? (Igen.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Megállapítom, hogy interpelláló képviselőtársunk, valamint az Országgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik Ognyenovics Milán képviselőtársunk interpellációja a községi bekötőutak építésének meggyorsításáról a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Ognyenovics Milán képviselőtársunkat illeti a szó. OGNYENOVICS MILÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A községi bekötőutak építése elsőrendű feladatunk, mert közszükséglet kielégítésére szolgálnak. Véleményem szerint ezt a kérdést semmiféle gazdaságossági számítás függvényeként kezelni nem lehet. A kiépített utak nélkül ugyanis a forgalom a község felé és onnan az ország többi részébe nem alakulhat ki. Csak a bekötőutak megépítése után válik lehetségessé, hogy megoldhassuk egy-egy község gazdasági, egészségügyi és szociális kérdéseit. A bekötő úttal nem rendelkező községek sokszor 5—6 hónapon át el vannak zárva a külvilágtól, így egészségügyi és szociális helyzetük alacsony fokon marad, sok esetben még a legszükségesebb elsősegély lehetőségétől is el vannak zárva. Sok szomorú példát tudnánk ezzel kapcsolatban elmondani. E falvak helyzetének gyökeres megjavítása csak a községi bekötő utak megépítése után lehetséges. A felszabadulás után 1945-ben a felrobbantott hidak és a tönkretett utak miatt az országban igen nagy számban volt olyan község, amelynek a régi úri Magyarország hagyatékaként nem volt bekötő útja. Több mint 600 ilyen község volt akkor az országban. 1938-ban a régi Országgyűlésen ugyan volt szó arról, hogy bekötő utakat kellene építeni, és meg is szavaztak erre a célra nagyobb összeget, de utakat csak ott építettek, ahol ez a földbirtokosok és a gazdagok érdeke volt. Jelenleg az ország községeinek mintegy 10 százaléka nem rendelkezik bekötő úttal. Összesen 317 községben mintegy 1038 km-nyi bekötő út megépítése van hátra. Nagyon magas a bekötő út nélküli községek száma Baranya megyében, 18*