Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

371 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 372 munkára. A beszámolásnak ez a sorrendje természetesen nem jelenti a büntető ítélkezés jelentőségének alábecsülését. A felszabadulás utáni években a kapitalizmust restaurálni akarók, a gazdasági kártevők és általában az állami gazdasági és társadalmi rendünk ellenségeivel szemben folytatott harc állt az előtérben, majd pedig az ellenforradalmárok felelősségre vonása. Hazánk társadalmi rendjének konszolidálódása, gazdasági fejlődésünk ugrásszerű emelkedése, a dolgozó osztályok politikai és erkölcsi magatartásának szocialista fejlődése, s általában a szocializmus építése terén történt előrehaladás szükségszerűen a bűnözés fokozott csökkenésére vezetett. Ebben a helyzetben természetesen már nem hárul a büntető jogszolgáltatásra olyan mennyiségű feladat, mint korábban. Ezzel a fejlődéssel áll összefüggésben a kis jelentőségű ügyeknek fegyelmi útra, illetve társadalmi bíróság elé terelése. A büntető jogalkalmazás terén kifejtett tevékenységről történő beszámolás is szükségképpen csak annak a szem előtt tartásával történhet helyesen, hogy mennyiben jutottak érvényre a Legfelsőbb Bíróság munkájában a büntető jogalkalmazás jogpolitikai elvei. A jogpolitikai elvek értelmében irányadó szempont a bűncselekmények megelőzése, továbbá az, hogy a megelőzés hatékonyságát a bűnözés okainak a kiküszöbölését célzó intézkedések, valamint az eredményes felderítés és felelősségrevonás együttesen biztosítják. Alapvető követelmény, hogy egyetlen bűncselekmény sem maradhat felderítetlenül, s valamennyi bűncselekmény elkövetőjét törvényeink alapján, büntetőpolitikánk elveinek megfelelően, felelősségre kell vonni. A felelősségre vont személyekkel szemben kiszabott büntetésnek, illetve a velük szemben alkalmazott intézkedésnek — az általános megelőzés mellett — elő kell mozdítania az elkövetőnek újabb bűncselekményektől való visszatartását. A szocialista törvényességnek a büntető eljárásban is maradéktalanul érvényesülnie kell. Alaptalanul senki ellen nem indulhat büntető eljarák A megindult büntető eljárás során a helyes elbíráláshoz szükséges valamennyi bizonyítékot be kell szerezni, s figyelembe kell venni, éspedig a gyanúsított vagy terhelt javára és terhére vonatkozókat egyaránt. Az eljárás minden szakában biztosítani kell továbbá a védekezés lehetőségét. Elsőrendű követelmény, hogy a felelősségrevonás módjának és eszközeinek a megválasztása során az eljárás minden szakában differenciálni kell a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességének foka szerint. A törvény szigorát kell alkalmazni a súlyos bűncselekményt elkövetőkkel, a visszaesőkkel, a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedőkkel, a garázda, élősdi elemekkel szemben; elsősorban jellegzetesen nevelő jellegű büntetéseket, illetve intézkedéseket kell viszont alkalmazni azokkal szemben, akik a bűncselekmény elkövetéséig becsületes életmódot folytattak, bűncselekményük súlya csekély, s a bűnüldöző szervek személyükben garanciát látnak arra, hogy újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartásuk a felelősségre vonás ilyen módjával is elérhető. A beszámolási időszak igen jelentős eseménye^ volt az új büntető törvénykönyv törvénybe iktatása. A legutóbbi évek nagyszabású törvényhozási munkájának ez a kiemelkedő alkotása maradéktalanul szocialista, jogintézményei, rendelkezései mindenben összhangban vannak a szocializmus építésével, pártunk általános politikai és társadalmi szemléletével. Az egyes bűncselekmények meghatározása társadalmi és gazdasági fejlődésünk minden vonatkozásban való tekintetbe vételével történt. Nagy súlyt kapott a nevelés, a bűncselekmények elkövetésétől való visszatartás szempontja. Több mint egy év telt el az új büntető törvény hatályba lépése óta. A sok tekintetben jogszemléleti változást, jogszabályi módosulásokat hozó új kódex helyes alkalmazásához, a gyakorlati életbe való átviteléhez nemcsak igazságügyi, hanem ezen túlmenően általános, politikai és társadalmi érdekek fűződnek. Egy év eltelte után tárgyilagosan megállapíthatom, hogy az új büntető törvénykönyv a gyakorlatban kitűnően bevált, jól szolgálja a szocializmust építő társadalmunk védelmét, az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságát, s általában azoknak a jogpolitikai elveknek az érvényesülését, amelyekről az előbb már említést tettem. Abban, hogy az átmenet — bár a törvény becikkelyezése és hatályba lépése között csupán fél év állott rendelkezésre — szinte zökkenőmentesen történt, hogy az országos büntető ítélkezési gyakorlatban komolyabb eltérések nem jelentkeztek, jelentős része van a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenységének, az alsófokú bíróságok részére nyújtott segítségnek is. A büntető kollégium hónapokon át tartó munkával átvizsgálta az addig meghozott összes elvi döntéseket és csaknem 400 kollégiumi állásfoglalást abból a szempontból, hogy azok mennyiben váltak meghaladottakká, vagy továbbra is alkalmazhatók-e. Ez a munka jelentős mértékben segítette az alsófokú bíróságokat. A társadalmi tulajdon fokozott büntetőjogi védelme változatlanul elsőrendű fontosságú feladat. A társadalmi tulajdon elleni kisebb jelentőségű bűncselekmények terén az utóbbi években az állampolgárok szocialista erkölcsi tudatának fejlődése folytán javulás észlelhető. Itt azokról van szó, akik a társadalmi tulajdon ellen inkább alkalomszerűen olyan cselekményeket követnek el, amelyek akár a kár viszonylagos kisebb voltára, akár az elkövető személyi körülményeire, továbbá a bűntett indítékára és az elkövetés módjára tekintettel kisebb sűlyúaknak tekintendők. Az ilyen személyekkel szemben lehet elsősorban nevelő jellegű intézkedéseket tenni. Élesen el kell különíteni ezektől a nép vagyonát céltudatosan károsító és fosztogató bűnözőket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy nem elég hatékony a társadalmi tulajdont nem önös érdekből fosztogató, de bűnös hanyagsággal, felületességgel kárt okozókkal szemben a bűnüldözés. A Legfelsőbb Bíróság elvi döntés hozatalával nyújtott a bíróságainknak segítséget a társadalmi tulajdon megkárosításaival kapcsolatos bűntettek helyes jogi értékeléséhez, valamint a helyes büntetéskiszabáshoz. A helyes büntetés-