Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

341 Az Országgyűlés 5. ülése 1 ről. Azt mondják, az öntözés nem minden esetben hozza meg a várt eredményt. Bizonyos fokig, különösen egyes területeken talán igázzuk is van. Azonban ők nem ismerik azokat a tényezőket, amelyek a gyengébb eredményeket teszik csak lehetővé. Ennek ellenére az öntözés termésfokozó hatása nem vitás. Engedjék meg, néhány számmal bizonyítsam ezt. 1962-ben 382 000 kat. holdon folyt öntözés és az illetékes szervek kimutatása szerint egymilliárd forint termelési többletet hozott. Ez az egymilliárd forint, hogy ha a takarmánytermesztés vonalára visszük, lényegesén nagyobb jelentőségű, mert ezzel komoly mennyiségű abraktakarmány behozatalától mentesülünk. Ha a devizaszámítást vesszük figyelembe, akkor ez az egymilliárd forint tulajdonképpen kétmilliárd, ha pedig a beruházásoknál alkalmazott módszert vesszük figyelembe, akkor hatmilliárd forint értéket is jelenthet. Azt hiszem, ez a szám nem közömbös, pedig csak a 15—20 százalékos terméstöbblet mutatható ki a szárazgazdálkodással szemben ezekben az esztendőkben, s az adatok megbízhatósága sem olyan, hogy nagyobb százalékot lehetne figyelembe venni. Pedig ennél lényegesen nagyobb eredményeket is el lehet érni, 30—50 százalékos termésnövekedést is kaphatunk. Néhány példával bizonyítanám, hogy ez mennyire így van. Kukoricából például a békéscsabai Május 1 Tsz 1962-ben szárazgazdálkodás körülményei között 35 mázsát, öntözötten 78 mázsát termelt. A hódmezővásárhelyi állami gazdaság •—• amelynek csak öntözött területre vonatkozó adatait ismerem — 60 métermázsa kukoricát termelt. A kiskunsági állami gazdaság 24-et, a 11 métermázsa száraz körülmények között termelttel szemben. Vagy cukorrépából a gyulai Béke Tsz 120 métermázsával szemben öntözötten 300-at, a gerlai Magvető Tsz 130 mázsával szemben öntözötten 320 métermázsát, a gorzsai állami gazdaság pedig 350 métermázsát termelt. De a lucernával kapcsolatban, amely állattenyésztésünknek igen sarkalatos pontja és nagyon fontos növény. — szintén egy-két adatot szeretnék felhozni bizonyításul. Például a nádudvari Vörös Csillag Tsz 65 métermázsát termelt; a hajdúszoboszlói állami gazdaság vörösheréből 85 métermázsa szénát, vagy a békésszentandrási November 7 Tsz lucernából 82 métermázsát termelt kat. holdanként. A kenyérgabona új terület lehet az öntözés tekintetében. Kísérleti öntözéssel a hajdúszoboszlói állami gazdaság 29 mázsa 74 kilogrammot termelt búzából kat. holdanként, egyszeri • öntözés segítségével, szemben a 20 métermázsás, körülmények közötti terméssel. Tisztelt Országgyűlés! Az öntözésnek ez a jelentősége. Mégis, az öntözéssel kapcsolatban — ahogy mondottam — mutatkoznak bizonyos fokon vélemény-eltérések. Miből adódnak ezek? Egyetlenegy dologból, hogy tudniillik a termelési eredmények még mindig nem olyanok, mint amilyenek lehetnének. Miért van ez így? S ezzel kapcsolatban mindjárt a javaslatomat is megteszem, hogyan lehetne ezen segíteni. A korábbi öntözőtelepek építése, egyáltalán az . október 25-én, pénteken y 342 Öntözési beruházások előkészítése nem volt tervszerű. Ott hajtottak végre öntözési beruházást, ahol volt egy-két lelkes öntözési szakember, aki vállalkozott arra, hogy öntözzön. Ez természetesen tervszerűtlenséget vont maga után, s az eredmény az lett, hogy nem mindenhol sikerült tökéletesen a munka. Ötletszerű volt tehát a telepítés, nem utolsósorban pedig az volt a gátló körülmény, hogy a telepítéséknél nem vették figyelembe az öntözni szándékozó üzem termelési színvonalát. Elsősorban azokon a gazdaságokon akartak az öntözéssel segíteni, ahol egyébként is rosszak "voltak a gazdálkodási feltételek: rossz volt a gazdálkodás, színvonala, kevés volt az épület, gyenge az állóeszköz ellátottság. Pedig így nem lehet elérni azt az eredményt, amit olyan gazdaságoknál lehet biztosítani, amelyek termelési színvonala magas. Szeretnék néhány szót szólni arról is, hogy az öntöző berendezések hatásfoka sem volt kielégítő, éppen az elmondott okok miatt. Például az elmúlt esztendőben, 1962-ben 1129 berendezés, hordozható esőztető berendezés üzemelt az országban. Ezeknek az évi üzemórája 891 volt. Ennél lényegesen nagyobb üzemórát lehet egy berendezéssel elérni, hiszen amint a példák is mutatják 360-tól 1314 szórás között van az üzemórák száma. Tehát a berendezések hatásfokát, s ezen keresztül a termelés növelését így is nagymértékben elő lehet segítem. A másik nagyon fontos kérdés, ami az öntözésnél, elsősorban most már a jövő szempontjából számításba jön, hiszen terveink' szerint — és az ország lehetőségei szerint — mintegy kétmillió katasztrális holdon kívánunk, és ahogy a tervek megvalósulnak, fogunk öntözéses gazdálkodást végezni, hogy ez megvalósulhasson, megfelelő felkészültség kell hozzá. Ez a felkészültség két irányú kell, hogy legyen, hiszen a beruházásokat a népgazdaság ehhez a munkához biztosítja. Ez a felkészültség részben a kutatás vonalán, részben pedig a szakoktatás vonalán kell, hogy jelentkezzen. A kutatás vonalán nagyszerű eredmények vannak az öntözés területén. Azonban a termelőüzemek sajnos még ezeket részben használják csak, részben azért, mert nem túlságosan ismerik, másrészt pedig az adottságaik nem teszik még lehetővé. Pillanatnyilag úgy néz ki a dolog, hogy az öntözési kísérletek nagy üzemekben jóformán a 300 ezer katasztrális hold volumenében történnek. Ez nem jó, nem helyes, mert nem lehet tudni azt, hogy megvizsgálás nélkül az öntözőberendezések vagy akár építések milyen eredményt fognak hozni. Javaslom, hogy a nagy öntözési terv érdekében a kísérleteket, az öntözési kutatásokat, vizsgálódásokat szélesebb körben alkalmazzuk, szélesítsük ki, és elsősorban a takarmánytermesztés területére vigyük. Igen sok olyan kérdés áll itt, amivel még nem vagyunk tisztában. A rétek és legelők öntözését azonban a kutatás és a gyakorlat is igazolta. Ez egy olyan tartalék ebben az országban, a mezőgazdaság számára és az állattenyésztés számára, amely az öntözés bevezetésével nagymértékben megoldhatja a takarmányhelyzetet. "A kísérletek részére szüksé-