Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

231 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 232 Itt engedjenek meg néhány szót a munkaerőhelyzetről, amely a második negyedév elejétől fokozatosan romlott, és hozzá kell tennem, hogy ez a folyamat ma is tart. A megnövekedett feladatokhoz szükséges létszámot nem lehetett biztosítani, sőt a harmadik negyedév végén a tényleges munkáslétszám több mint 3000-rel volt alacsonyabb az előző év hasonló időszakában foglalkoztatott létszámnál. Az Építésügyi Minisztérium többféle módon próbált segíteni a létszámhiányon. Mindenekelőtt — amint az előbb már említettem — különféle szigorú intézkedéseket tett a munka színvonalasabb megszervezésére, az elkerülhető veszteségidők csökkentésére, a munkafegyelem megszilárdítására. Emellett figyelemre méltó eredménnyel jártak a kormány által engedélyezett, úgynevezett hét végi és vasárnapi műszakok. Ezeken az önkéntes jelentkezésen alapuló rendkívüli műszakokon a dolgozók 40—50 százaléka vett részt. Ugyancsak eredményes támogatást jelentett az építkezésekre mozgósított katonák, diákok, valamint a más iparágakból tartósan átengedett,* vagy esetenként jelentkezett szakmunkások tevékenysége. Nem lenne teljes az elmúlt időszakról szóló beszámoló, ha figyelmen kívül hagynánk egy másik alapvető tényezőt, az anyagellátást. Az első három negyedévben lényegesebb anyagellátási zavar nem volt. Vannak azonban olyan, az építőiparban alkalmazott anyagok, például különféle épületszerelvények, csőféleségek, kábelek és más tartozékok, amelyekben az előző évhez hasonlóan. az idén is voltak helyenként ellátási nehézségek. A tömegépítő anyagokból, mint amilyen a cement, a mész, a tégla, a cserép, az ipari kő, a beton- és vasbetontermékek, áz előállott átemeneti zavarokat mindenekelőtt a szállítás elégtelensége okozta. Elősorban utalhatok itt a kavicsellátásra, amely a harmadik negyedév végén már kifejezetten kritikussá vált, s ezen a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal kialakított közvetlen együttműködés is nehezen tud segíteni. Az első negyedévben bekövetkezett szállítási lemaradást sem a második, sem a harmadik negyedévben nem lehetett pótolni. A szállítási lemaradás csupán azért nem hatott döntő mértékben az építőipari tervteljesítésre, mert állandó operatív jellegű beavatkozással biztosítottuk a legszükségesebb anyagok kiszállítását a munkahelyekre, illetve a rövidebb távolságokra felhasználtuk a közúti szállítás maximális lehetőségeit, ami egyúttal bizonyos mértékig tehermentesítette is a MÁV-ot. A különböző problémák végül is — természetszerű következményként — kedvezőtlenül hatottak az építőipari vállalatok betervezett munkamenetére, sőt egyes helyeken még a technológiát is meg kellett változtatni. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés plénuma előtt szeretnék köszönetet mondani mindenekelőtt az építőmunkások tízezeréinek és a műszaki dolgozóknak, hogy áldozatos munkájukkal áthidalhattuk a legnagyobb nehézségeket, és mindazoknak, akik — átérezve az építőipar munkaerőhiányát — hatékony segítséget nyújtottak legfontosabb feladataink megoldásában. Ugyanitt szeretném kiemelni és megköszönni egyes képviselőcsoportok, mint például a veszprémi és Hajdú megyei képviselőcsoportok, valamint az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi állandó bizottsága tevékenységét is, hogy segítő szándékukkal behatóan vizsgálták problémáinkat és hasznos tanácsaikkal, megállapításaikkal hathatós segítséget nyújtottak. Az egészségügyi állandó bizottság például behatóan vizsgálta az egészségügyi és szociális beruházások helyzetét Ülésén a minisztérium is képviseltette magát és sikerült időben megfelelő intézkedéseket tenni. Tisztelt Országgyűlés! Már az esztendő utolsó negyedében járunk, az elkövetkező hónapok szívós munkája azonban még sokat lendíthet ügyünkön. Az állami építőiparban dolgozók jelenlegi létszáma, valamint a szállítási kapacitás egyelőre feletételezett lehetőségei a negyedik negyedévben a tavalyi azonos időszak termelési értékénél 15 százalékkal több feladat elvégzéséhez adnak alapot. Elegendő-e mindez ahhoz, hogy teljesíthessük az éves tervünket, hogy feledtessük jaz iparunkat elemi csapásként érintő tél okozta kiesést? Nyíltan és félreérthetetlenül meg kell mondanom, hogy nem elegendő. Még néhány hónapja is a sajtó mozgósító erejét segítségül véve arra ösztönöztük az építőiparban dolgozókat, hogy tekintsék reális célkitűzésnek a lemaradások pótlását. Az építőipart irányító apparátus előtt az már nyilvánvaló, hogy az év során mindvégig megoldatlan problémákkal küzdő építőipar nem tudja teljes egészében pótolni a téli lemaradást, s az 1963. évi tervet nem teljesítjük teljesen. Hozzátehetem azonban, ez azt jelenti, hogy a kormány által kiemelt, idén befejeződő építkezéseknél, illetve a részleges üzembehelyezésre előírt létesítményeknél a vállalatok előreláthatóan teljesítik szerződési kötelezettségeiket. Ezek közül az építőiparon kívül álló okokból nem kerülhet átadásra például a Kábel- és Sodronykötélgyár szegedi üzemegysége, a Telefongyár raktárépítkezése, a Zuglói 220 kilowattos trafóállomás, — mert a beruházók a tervfeladatok hiányos előkészítésével hátráltatták az építőipar tervszerű munkájának ütemét és kellő felkészülését. Ezen létesítményeknél is biztosítjuk a technológia szerelést, illetve az üzemindítást; a lemaradás a kiegészítő építményeknél jelentkezik. A hiányos előkészítés és a gyakori tervmódosítás miatt egyébként a kivitelező vállalatok az állattartási, feldolgozó és tároló építkezések egy részére nem is köthetnek szerződést. Kivitelező vállalatainknak tehát az első negyedévi termeléskiesést nem sikerült teljes egészében pótolniuk. Az viszont, hogy mégis többet tudtak a múlt évinél termelni, világosan megmutatta, hogy nagy még az építőipar tartaléka és ezeket a tartalékokat a vezetés színvonalának állandó emelésével, a munkafolyamatok ésszerűbb szervezésével nyilvánvalóan nemcsak ilyen kritikus időszakokban lehet kiaknázni, hanem normális munkakörülmények között is. Ha viszont alapos elemzésnek vetjük alá végzett munkánkat, azt tapasztaljuk, hogy a már felsorolt nehézségek közepette tulajdonképpen /