Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-30

1819 Az Országgyűlés 30. ülése 1962. évi július 4-én, szerdán 1820 ket e feladat sikeres megvalósítására összpontosíthatjuk. Az elmúlt esztendő rendkívül kedvezőtlen időjárása nehéz próba elé állította a mezőgazdasági üzemeket, mindenekelőtt a kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezeteket. Bár a mezőgazdaság az elmúlt évben elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt nem teljesítette tervét, mégis az elmúlt év eredménye sok tekintetben kedvezőnek ítélhető a mezőgazdasági termelés szempontjából. Az eredményeket talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy az 1961. évi körülményeket egy hasonló korábbi évvel hasonlítanám össze. Ismeretes, hogy 1952-ben az elmúlt évinél kedvezőbb csapadékelosztás ellenére a szárazság milyen súlyos károkat okozott a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdaságban akkor még túlnyomóan kisparaszti gazdaságok uralkodtak és az alacsony technikai színvonal mellett dolgozó kisparaszti gazdaságok nem tudták mérsékelni a természeti tényezők káros hatását. Ennek következtében a mezőgazdasági termelés 1952ben az előző évinek 76%-ára esett vissza és különösen súlyos volt a veszteség a növénytermesztésben. Ezzel szemben 1961-ben a kedvezőtlenebb természeti körülmények ellenére, a mezőgazdasági termelés az előző évi körül alakult ki. Az állami gazdaságokban a kedvezőtlen időjárás ellenére is nőtt a termelés, mert a növénytermesztésben 8°/o-kal, az állattenyésztésben 12%-kal nagyobb a termelési érték, mint az előző évben. A régebben alakult, jól gazdálkodó termelőszövetkezetek többségében is hasonló volt a helyzet. Ezek példája is bizonyítja, hogy a már kialakult nagyüzemek jobban tudják az időjárás okozta károkat leküzdeni, mint ahogy a kisparaszti gazdaságok annak idején erre képesek voltak. Hozzájárult az eredmények eléréséhez az is, hogy az elmúlt években tovább folytatódott a mezőgazdaság belterjes irányú fejlődése, ami kifejezésre jut az egységnyi területről nagyobb értéket adó növényféleségek vetésterületének növekedésében, az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésében, a műtrágyahasználat növekedésében stb. Hasonló belterjes irányú fejlődés tapasztalható az állattenyésztésben is. A fejlődést legjobban az a tény mutatja, hogy a kollektivizálás befejezését követő évben az állatállomány szinte valamennyi állattenyésztési ágban nőtt. A mezőgazdasági üzemeknek az időjárás okozta nehézségek leküzdésében komoly segítséget jelentett az állam támogatása. Az állam sokirányú támogatásából csak egyet szeretnék kiemelni; az állatállomány átteleltetését. Mint ismertes, az elmúlt évi gyengébb takarmánytermés miatt a megnövekedett állatállomány átteleltetése meglehetősen nagy gondot és problémát jelentett. A különböző takarmányakciók során mintegy 35 000 vagon import abraktakarmányt használtak fel a termelőszövetkezetekben és a háztáji gazdaságokban. A takarmány-akciók hatása kedvező volt, mert sikerült a megnövekedett állatállományt veszteség nélkül átteleltetni és a hozamok kisebb mértékű csökkenése ellenére is kedvezően alakult a vágóállat és az állati termékek felvásárlása. Ez évben május végéig 22%-kal több vágóállatot vásároltunk fel, mint az előző év hasonló időszakában. Az építkezéseknél elterjedt egyszerűbb módszerek, valamint a sajáterő nagyobb hozzájárulása következtében a tervezettnél jóval több épület készült el. összességében tehát a mezőgazdaság szocialista átszervezése a kedvezőtlen természeti viszonyok ellenére is, már az átszervezés befejezését követő első évben jelentős eredményeket hozott mind a termelésben, mind parasztságunk szövetkezethez való bizalmának erősödésében, amely jobb munkában jutott kifejezésre és napjainkban mindinkább növekszik. Tisztelt Országgyűlés! Az átszervezés befejezésével megnőtt a lehetősége annak, hogy mezőgazdaságunk is a népgazdaság szükségletének megfelelő termelés folytasson. Vetésszerkezetünket ennek megfelelően alakítottuk ki. Terveinket kisebb eltérésektől eltekintve üzemeink teljesítették is. Célul tűztük ki néhány főbb kérdés gyors megvalósítását, mint pl. a kenyérgabona-kérdés megoldását, a takarmány ellátás javítását, zöldségtermesztésünk mennyiségi és minőségi növelését stb. Most kezdhettük el a nagyüzemi szőlőés gyümölcstelepíjést termelőszövetkezeteinkben és néhány olyan gazdasági előny kihasználását, mely az egyes táj- és talaj adottságokban rejlik és eddig nem lehetett ezt megvalósítani. Mi a helyzet jelenleg a mezőgazdaságban, mit várhatunk az idei esztendőtől? Vegyük talán elsőnek az egyik legfontosabb kérdést, a kenyérgabonatermelést. A múlt évinél alacsonyabb gabonatermelései számolhatunk. Az intenzív búzafajták azonban — azok közül is főleg a szovjet búzafajták — a kedvezőtlen őszi és tavaszi időjárás ellenére legalább 3—4 mázsával nagyobb termést ígérnek, mint a hazai fajták. Ez évben több mint 800 000 kat. holdon vetettünk ilyen búzát és ez kedvező irányban befolyásolja az össztermést. Ezért azt tervezzük, hogy tovább növeljük az intenzív búzafajták vetésterületének arányát és ez év őszén 1 000 000—1 100 000 kat. holdon vetünk e búzafajtákból. Hasonló lehetőségeink vannak a takarmánytermesztésben is. Mint ismeretes, itt a feladat kétirányú. Egyrészt összességében növeljük a takarmánytermelést, másrészt ezen belül növeljük a nagy fehérjetartalmú takarmánynövények termelését. E tekintetben bár vannak már kezdeti eredmények: borsóból a termelőszövetkezetek a helyi tanácsi szervek segítségével mintegy 30 000 kat. holddal többet vetettek az előirányzottnál, mégis van itt még tennivaló. A kukoricatermelésben az üzemek között fennálló nagy különbségek azt mutatják, hogy ezen a területen nagy tartalékaink vannak. Azok az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, amelyek alkalmazták a kukoricatermelésben az eddig nálunk bevált termelési módszereket, máris jelentős eredményeket értek el. A mélyművelés kiterjesztése, a hibridvetőmag széleskörű alkalmazása, a tőszám növelése, mind olyan tényezők.