Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1803 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1804 egyetemekkel és a technikumokkal úgy foglalkozni, mintha ezekhez a nagyon fontos intézményekhez gyárainknak, intézeteinknek semmi köze sem volna. Az a gyár- vagy intézeti igazgató és főmérnök jár el helyesen, aki az előbb elmondottak szükségszerűségét érzi és látja, s már most gondoskodik arról, hogy ne csak a társadalmi ösztöndíjjal kapcsolatos szerződések megkötésére korlátozódjék vállalatuk vagy intézetük feladata, hanem ennél többet kell tenni, összes lehetőségeink figyelembevételével a legnagyobb támogatást kell megadni. Természetesen ez vonatkozik a minisztérium iparigazgatóságaira, főosztályaira is. Az oktatási reform sikeres végrehajtásához szükséges támogatást az eddigieknél nagyobb mértékben, már a középiskoláknál is biztosítani kell, nem is beszélve az egyetemek és a szaktechnikumok számára nyújtandó segítségről. Ezen kívül úgy gondolom, nagyobb lehetőséget kell biztosítanunk arra is, hogy a baráti, szocialista országokba sokkal több hallgatót küldjünk ki tanulni, még akkor is, ha ezekben a szakmai ágazatokban idehaza is van képzés. De ha szerkesztők, technológusok és különböző egyéb szakemberek hazai oktatására felkészültségünk nem elegendő, úgy gondolom, hogy a baráti országokban meglevő lehetőségeinkkel élve, jól képzett, idegen nyelvet, vagy nyelveket beszélő műszaki szakembereket tudunk iparunk számára biztosítani. A mérnök és technikus ellátottság jelenlegi helyzetét már most felül kell vizsgálnunk és az elmondottakon túlmenően pártunk Központi Bizotsága határozatának megfelelően, a Művelődésügyi Minisztériumnak is megfelelő intézkedéseket kell tennie a mérnökellátottság biztosítására. Tudvalevő ugyanis, hogy a ma beiskolázottakból csak 6—8 év múlva lesznek valóban mérnökök. Mivel a gépipar mind minőségben, mind mennyiségben nagy fejlődésen megy keresztül, szükséges, hogy ezekkel a problémákkal fontosságuknak megfelelően foglalkozzunk. A gépipar műszaki színvonalának gyors ütemű emelése, a korszerű gyártástechnológiák alkalmazása, a rendelkezésre álló műszaki erők jobb kihasználása terén a legnagyobb és leggyorsabb eredményt érhetjük el, a baráti szocialista országokkal való munkamegosztás jobb megszervezésével és elmélyítésével. Gépiparunk műszaki színvonalának emelése, a világszínvonal elérése és egyes termékeinkkel túlszárnyalása parancsolóan írja elő, hogy csökkentsük a gépipar gyártmányainak nagy számát és sokféleségét. Ezért nagy jelentőséggel bír a párt- és kormányvezetők legutóbb Moszkvában megtartott értekezletén hozott határozat és annak alapján a mi Központi Bizottságunk idevonatkozó határozata. Az együttműködés jobb megszervezése, tudományos, kísérleti feladataink elvégzésében is nagy jelentőséggel bír. Már eddig is vannak intézeteink és vállalataink, amelyek a baráti országok hasonló szerveivel együttműködnek és ennek alapján a párhuzamosságot a kutató- és kísérleti munkák terén igyekeznek megszüntetni, egyidejűleg a rendelkezésre álló mérnöki munkaerőket bizonyos feladatoknak — a munkamegosztás elve alapján — közösen való elvégzésére összpontosítani. Nagyon hasznos együttműködés alakult ki a Klement Gottwald Villamossági Gyár és az egyik leningrádi villamossági gépgyár között. Úgyszintén eredményesnek tartom azt az együttműködést, amely az Egyesült Izzó és az NDK hasonló üzeme között jött létre. Sorolhatnám tovább — a még viszonylag kisszámú, de mégis jelentős eredményeket —, amelyekről elmondható, hogy hasznosak mind a baráti országok, mind a mi népgazdaságunk számára. Elvtársak! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a hozzá tartozó vállalatok vezetőinek legfontosabb feladatai közé tartozik a munka termelékenységének emelése, a gazdaságosabb termelés biztosítása. 1961-ben pártunk és kormányunk határozata alapján, a normarendezés sikeres végrehajtásával, az ehhez szükséges műszaki, üzemszervezési intézkedések megtételével elértük, hogy a termelés növekedésének mintegy 70 százalékát a termelékenység emelésével biztosítottuk a kohászatban és a gépiparban. A normarendezést követő időszakban a munkanormák területén általában nem következett be lazulás, s ez bizonyítéka annak, hogy a kormány által hozott intézkedéseket végrehajtottuk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy kivétel nélkül minden rendben van e területen, mert ez álladóan napirendén levő feladatunk kell, hogy legyen. 1961-ben a munkatermelékenység fejlődésének üteme javult, de még elmaradt a fejlett iparral rendelkező baráti országok fejlődési ütemétől. A termelékenység növekedésének meggyorsítása és az e téren fennálló lemaradások behozása összefügg vállalataink és minisztériumunk gazdasági és szervező munkájának további javításával. Éppen ezért, hogy a munka termelékenységének emelkedését meggyorsítsuk, szükséges, hogy további megfelelő intézkedésekkel biztosítsuk a korszerű technológiai eljárások bevezetését és alkalmazását. Technológiánk korszerűsítése terén elért eredményeink még nem kielégítőek. Ennek okát elsősorban abban kell keresnünk, hogy a magyar gépipar — mint ahogy már említettem — sokféle gyártmány előállításával foglalkozik. A munka termelékenységének gyorsabb ütemű növekedése is megköveteli, hogy a következetes profiltisztítást gyorsítsuk meg és az e téren mutatkozó kedvező eredményeket fejlesszük tovább. A munka termelékenységének nagyobb mérvű növekedéséhez hozzátartozik, hogy tovább javítsuk termelésünk szervezettségének színvonalát és tegyünk olyan intézkedéseket, amelyek megakadályozzák, hogy kis szériában, több helyen állítsunk elő azonos termékeket. A munkatermelékenység növelésének elengedhetetlen feltétele kohászatunk, öntödéink és műanyagiparunk, valamint egyéb alapanyagokat