Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1799 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1800 hogy az egyes szülők is megértsék pártunk és kormányunk azon irányvonalát, hogy a szocialista ipar magasabbrendűsége megkívánja, hogy szakmunkásainknak mielőbb el kell érniök a technikumi képesítést, illetve színvonalat. 4. A helyzet megjavítása érdekében szükséges intézkedések várhatóan nem fognak azonnal gyökeres változást előidézni, meg kell keresni azokat a módszereket, amelyekkel átmenetileg is tudunk javítani a helyzeten. így egyfelől a hiányzó ifjúsági forrás átmeneti kiegyenlítésére nagyobb mértékben kellene felnőtt dolgozókat kiképezni ezekben a szakmákban. Figyelembe véve továbbá azt, hogy vidéki fiatalokból volna jelentkező ezekre a szakmákra, ha a szálláshelyük megoldható lenne, célszerű az ipari tanulóképzés otthon-férőhely kapacitását a legsürgősebben úgy megnövelni, hogy az lehetővé tegye ezekben a szakmákban a beiskolázási tervekben mutatkozó hiánynak vidékiekből történő kiegyenlítését. Kétségtelen, hogy ez bizonyos mértékig tovább fokozná a Budapestre való nemkívánatos feláramlást. Ezt a lehetőséget felsőbb szempontból kell megvizsgálni és eldönteni. Mindezek mellett még egy feladatot látok feltétlenül megoldandónak. Ha ezek az intézkedések azt is fogják eredményezni, hogy a fiatalok kielégítő mértékben fognak jelentkezni, a szükséges képzés csak akkor lesz megoldható, ha erre megfelelő kiképzési kapacitás áll rendelkezésre. Üzemeink tudják, hogy a saját, jólfelfogott érdekük, hogy a gyakorlati kiképzés számára megfelelő munkaterületet biztosítanak a fiataloknak, s valóban minden lehetőt elkövetnek, ennek biztosítására. Vannak azonban ennek korlátai. Az üzemek termelési és kapacitás-kihasználási tervfeladatai ugyanis egy bizonyos határon túl nem teszik lehetővé a géppark átengedését, különösen az elsőéves ipari tanulóképzés céljára: Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy az ipari tanulók kiképzése az első évben ne az üzemi munkahelyeken, hanem a tanműhelyekben történjék. Az eredmények eddig is igazolják, hogy ez a képzés szempontjából is a legelőnyösebb és az üzemek számára is ez a legkedvezőbb megoldás. Ezért anyagi lehetőségeinket ki kellene használni arra, hogy a tanműhelyi kapacitásunkat ilyen irányban minél jobban bővíthessük. Helyesnek tartanám, hogy amennyiben beruházási fedezet nem áll megfelelően rendelkezésre, úgy az üzemek által leadott kevésbé korszerű, de elsőéves tanulók oktatására megfelelő gépeket a tanműhelyeknek adnák át. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy további előrehaladásunk egyik sarkalatos kérdése, a szakképzés minden tekintetben történő, lényeges továbbfejlesztése megfelelő biztosítékot ad arra, hogy az általam is felvetett feladatokat eredményesen megoldjuk. Az 1961. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést úgy az ipari, mint a közlekedési bizottság, valamint a magam nevében elfogadom és a Tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 90 percre felfüggesztem. (Szünet: 13—14,45) (Elnök: DR. BERESZTÖCZY MIKLÖS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Csergő János kohó- és gépipari miniszter elvtárs kíván szólni. CSERGŐ JÁNOS kohó- és gépipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1961. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló visszatükrözi azokat az eredményeket, amelyeket népgazdaságunk az elmúlt év során elért. Az elért eredményekben jelentős része van a kohó- és gépipar vállalatainak is, mert 1960hoz viszonyítva a kohászati- és gépipar 13,2 százalékkal termelt többet mint 1961-ben. Az exportból csaknem 29 százalékkal, a lakosság ellátását szolgáló fogyasztási cikkekből 20 százalékkal termeltünk többet. Termelékenységünk 9,5 százalékkal növekedett 1960-hoz viszonyítva. A termelés növekedéséből mintegy 70 százalék a termelékenység emeléséből eredt. 1961. évi eredményeink reális alapot adtak ahhoz, hogy 1962-re még nagyobb és jelentősebb feladatokat tűzzünk kohászatunk és gépiparunk elé. 1961-hez viszonyítva ebben az esztendőben tovább növekszik a kohászat és a gépipar termelése. Gépiparunk 12,1 százalékkal, kohászatunk mintegy 7 százalékkal növeli termelését. Exporttervünk az 1961. évi tényszámokhoz viszonyítva, 1962-ben a kohó- és gépipar területén mintegy 10 százalékkal magasabb. A munka termelékenységét a gépiparban 9,3 százalékkal, a kohászatban 4,6 százalékkal növeljük az előző évhez képest. 1962. évi tervünk célkitűzései összhangban vannak népgazdaságunk fejlődésével megalapozottak és teljesíthetők. Gépiparunk szerkezetének átalakítását ebben az esztendőben tovább fejlesztjük, s a lakosság részére gyártott tartós fogyasztási cikkekből többet termelünk. Így például televíziós készülékből többet gyártunk, mosógépből kielégítjük az igényeket, padlófényesítő- és porszívó-gépből, valamint háztartási hűtőszekrényből lényegesen többett juttatunk a dolgozók számára. A felsoroltakon kívül több más, jelentős fogyasztási cikkből is. növeljük termelésünket. Jelentős mennyiségben termelünk különböző mezőgazdasági felszereléseket, gépeket a szocialista mezőgazdaságunk számára, úgyszintén jejentősen növeljük a vasúti Diesel-járművek gyártását. Ebben az esztendőben jelentős mennyiségben állítunk elő a vegyipar fejlesztéséhez szükséges gépeket és berendezéseket. Gondoskodtunk arról is, hogy a megnövekedett lakásépítkezéssel kapcsolatos igények kielégítéséhez megfelelő mennyiségben és minőségben gyártsunk szerelvényeket és különböző berendezéseket, felszerelési tárgyakat. A felsorolt előirányzatok mellett gondot fordítunk a fejlesztésre, a termelés bővítésére is. Kohászatunk és gépiparunk területén számos nagyjelentőségű, rekonstrukciós jellegű üzembővítést, vagy új gyár építését kezdjük el, például a diósgyőri blokksor és bugasor átépítését, kohóink egy részének felújítását. A gépipar fejlesztését és bővítését szolgálja az új mérőműszergyár Szekszárdon, a Kontakta