Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-29

1791 Az Országgyűlés 29. ülése 1962. évi július 3-án, kedden 1792 Népgazdaságunk erejét, fejlődésének egészséges voltát bizonyítja az a tény is, hogy olyan terheket is vállalni tudtunk, melyek az eredeti tervekben nem szerepeltek. A nemzetközi helyzet alakulása arra kötelezett bennünket, hogy gyorsabb ütemben korszerűsítsük honvédelmünket. Népünk vállalja az ezzel járó kiadásokat, mert hazánk függetlensége, békénk védelme követeli ezt. A jövőben is mindent meg kell tennünk honvédelmünk korszerű színvonalon tartásáért. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyors üteme is nagyobb beruházásokat igényelt. A múlt évi súlyos aszály ellenére mindkét feladatnak eleget tudtunk tenni. És ugyanakkor az összes lényeges népgazdasági célkitűzéseket is megvalósítottuk. Szolid mértékben növekedett az életszínvonal, nő a lakosság fogyasztási alapja is. A múlt évben elért eredményekre egész dolgozó népünk büszkén tekinthet. A gyorsabb előrehaladás érdekében tervszerűbben, a szükségletekkel még inkább összhangban, ütemesen és főleg gazdaságosan kell termelnünk. Az elmúlt esztendő tapasztalatai is arra intenek bennünket, hogy bátrabban alkalmazzuk az újat, gyorsítsuk meg műszaki-technikai fejlődésünket, ezt állítsuk munkánk középpontjába. Az elavult drága termékek helyett egyre több korszerű, gazdaságosan előállított, jóminőségű termékeket adjon az ipar a népgazdaságnak. Több gondot kell fordítanunk a munkaés üzemszervezésre, a nem megfelelően kihasznált kapacitások termelésbe vonására, hogy a munkatermelékenység tervezett színvonalát biztosíthassuk. Erre annál inkább fel kell hívni a figyelmet, mert az 1962. első félévében szerzett tapasztalatok szerint az említett cél eléréséért nem mindenütt tették meg a szükséges intézkedéseket. A múlt évi kedvező vonások 1962. első félévében a legtöbb területen tovább erősödtek, de sok lehetőség maradt még kihasználatlanul. Ezen feltétlenül változtatni kell. A termelékenység növelését országos ügynek, előrehaladásunk elengedhetetlen feltételének kell tekinteni. Végső soron, ezen múlik az életszínvonal emelésének mértéke és üteme. E téren tehát nem tűrhetünk el semmi lazaságot és engedékenységet. Előrehaladásunk követeli mindenkitől, de különösen a vezetőktől, akik az országos és helyi szervekben, továbbá az üzemekben dolgoznak, hogy nagy felelősséggel foglalkozzanak a munkatermelékenység növelésével. Ez egész dolgozó népünk alapvető érdeke. Ezért a tömegek lelkes támogatásában nincs is hiány. Sok szép példát szolgáltat erre a gyorsan fejlődő szocialista brigádmozgalom, a pártunk VIII. kongresszusának tiszteletére tett munkafelajánlások és ennek kapcsán elért szép sikerek. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy feladataink maradéktalan ellátásával gazdagodjék dolgozó népünk. Arra van szükség, hogy szerényen és még lelkiismeretesebben szolgáljuk népünket és akkor mindig magunk mögött érezhetjük támogatását, azt a nagy erőt, amely eddig is előrevitt bennünket és amit semmi más nem pótolhat a szocializmus teljes felépítéséért folyó munkában. Ma, amikor helyes a politikai és gazdaságpolitikai vonalunk, amikor ezt a helyes politikát a tömegek aktívan támogatják, csaknem minden azon múlik, hogy a vezetők a műhelyekben és az országos szervekben egyaránt rugalmasabb módszerekkel vezessenek és még nagyobb felelősségvállalásról tegyenek tanúbizonyságot. Az eddigieknél jobban kell kihasználnunk a szocialista országok együttműködésében rejlő nagy lehetőségeket is. A szocialista országok eddigi fejlődése alapján megértek a feltételek arra, hogy a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlettebb szakaszába lépjen. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részvevő országok legutóbbi moszkvai értekezlete ezt nagy mértékben elősegítette. A mi eddigi fejlődésünk szempontjából is felmérhetetlen jelentőségű a testvéri szocialista országokkal való szoros gazdasági együttműködés. Népgazdaságunk a jövőben is csak akkor fejlődhetik helyes alapokon, ha a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelveit fokozatosan minden téren érvényre juttatjuk. Ez népünk érdeke is, egyben hozzájárulás ahhoz, hogy a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben a szocializmus minél előbb vi lágméretű győzelmet arathasson. Központi Bizottságunk legutóbbi ülésén hangsúlyozta, hogy pártunk fontos kötelességének tartja a moszkvai tanácskozás határozatainak következetes végrehajtását és erre szólította fel egész társadalmunkat, mert a szorosabb együttműködés erősíti a szocialista tábor egységét, a békét, és gyorsabb előrehaladásunkat szolgálja. Mezőgazdaságunk helyzetének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a szövetkezetek egy része a múlt télen alakult, kevés nagyüzemi tapasztalattal bír és egészen az őszi vetésig szétszórt parcellákon folytatta a közös gazdálkodást. Kedvezőtlenül befolyásolta a termelést az év második felében bekövetkezett rendkívüli aszály. Július, augusztus, szeptember hónapokban, a növények fejlődése és beéérése szempontjából döntő időszakban, csak a fele hullott le annak a csapadéknak is, amelyet az 1952. évi ismert nagy szárazság idején kaptunk. Az őszi kalászosokból, amelyeket az aszály nem érintett, jó termést takarítottunk be. Búzából elértük az eddigi legmagasabb termésátlagot, katasztrális holdanként 11 métermázsát. Az aszály ellenére az ipar mezőgazdasági nyersanyagszükségletét is sikerült megközelítően kielégíteni. A tervezettnél azonban lényegesen kevesebb kukoricát, burgonyát és szálastakarmányt takarítottunk be. Az állatállomány viszont, a ló kivételével, valamennyi állatféleségben nőtt, és meghaladta az átszervezés előttit. Ha a tavalyihoz hasonló aszály az egyéni gazdálkodás viszonyai között éri az országot, az lényegesen súlyosabb következményekkel járt volna, mind a mezőgazdaságra és a parasztságra, mind pedig a bérből, fizetésből élőkre. Szocialista mezőgadaságunk erejét, termelőszövetkezeteink életrevalóságát mutatja, hogy az aszály ellenére a mezőgazdaság össztermelése elérte a megelőző évit, a felvásárlás pedig 6,1 százalékkal volt nagyobb, mint 1960-ban, bár a terveket nem teljesítettük. Alapvető élelmiszerekből a lakosság ellátása megfelelően alakult. Néhány termékből azonban — hagyma, zöldségfélék, bab — időn-