Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1747 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton - 1748 tarozás sem, mert az élelmiszereket, a háztartási és egyéb cikkeket együtt tárolják a raktár kicsisége és korszerűtlensége miatt. Nem különb a helyzet a vendéglátó területen sem. A vendéglátó — étkeztetés növelésének akadályozója, mert ételfőzésről egyáltalán nem lehet szó ezeknél az egységeknél, a felszerelés, a berendezés és a helyiség hiánya. Anyagi erőnket és lehetőségeinket figyelembevéve tudom, hogy ennek megszüntetése, illetve gyors megváltoztatása nagy terheket róna népgazdaságunkra. Véleményünk szerint az elkövetkező években mégis nagyobb helyet kell hogy kapjon ennek a problémának a megoldása a tervek készítésében. Az előzőekben szóltam arról, hogy a dolgozó nők második műszakának megkönnyítése érdekében több hasznos intézkedés történik a félkész- és konyhakész ételek termelése és értékesítése területén. Helyes s jó is. De jó lenne, ha az így vásárolt ételeket gyorsan meg is lehetne főzni, vagy meg lehetne melegíteni. Erre a célra kiválóan alkalmas, illetve alkalmas volna a propán-bután gázfelszerelés. De ehhez nagyon nehéz hozzájutni. Csongrád megyében — beleértve Szeged várost is — körülbelül nyolcezer gázigénylés van a tanácsok kereskedelmi osztályain. Az igénylés évről évre emelkedik, a palackkiutalás évről évre csökken. Fogadónapjaimon, vagy azon kívül is minden második dolgozó asszonynak az a kérdése, hogy gázpalack-kiutaláshoz hogyan és mikor lehetne hozzájutni. Kérem az illetékes szerveket és elvtársakat, hogy segítsenek megoldani az e téren jelentkező hiányosságokat: ezzel igazán nagyban megkönnyítenénk asszonyaink második műszakát. Ezzel egyidőben (nagymennyiségű tűzifát és szenet tudnánk megtakarítani, tehát ez nemcsak magánérdek, hanem népgazdaságilag is előnyös. A Szegedi Nagykereskedelmi Vállalattól érdeklődtem a televíziós készülékek minősége iránt. Az illetékes elvtárs elmondta, hogy a beérkezett televíziók 30 százalékát 10—15 perces üzemeltetés után vissza kellett küldeni a gyártó vállalathoz. A 10—15 percen túl üzemeltetés után — ami már a lakosságnál megvásárolt készülékeknél mutatkozik — nagymérvű a meghibásodás: a meglátásom az, hogy a kereskedelmi szervek minőségileg ebben a vonatkozásban is már sokkal nagyobb követelményeket kell hogy támasszanak a gyártó vállalatok irányában, mert sok bosszúságot és utánjárást igényel ezek javítása, főleg vidéken. Híradástechnikai iparunk meglepte vásárlóközönségünket szép táskarádióval, a tanyavilágot, ahol még villany nincs, telepesrádióval. Most az a kérésem, hogy az a gyártó vállalat, amelyet kijelöltek zseblámpaelem és anódtelep gyártására, lepje meg vásárlóinkat, mert ezeknek a készülékeknek az üzemeltetése másképpen nem lehetséges. Nagyon szép és jó minőségű hűtőszekrényeket gyárt iparunk, lehet is kapni, de ami az árát illeti, meg kell mondani, hogy nagyon drága. Kérjük az ipar és a kereskedelem vezetőit, hogy rövidesen hozzanak forgalomba kisebb és olcsóbb hűtőszekrényt. Ha gyártása hazánkban nem lehetséges, akkor hozzunk be baráti államokból, ahol ezt már megoldották, például Lengyelországból, esetleg nélkülözhető cikkek helyett is. Tisztelt Országgyűlés! Azok a kisebb-nagyobb megoldásra váró problémák, amelyeket felvetettem, véleményem szerint nem mondanak ellent azoknak az eredményeknek, amelyeket hozzászólásom elején felsoroltam. De annak sem, amit az ez év tervével, költségvetésével kapcsolatban megemlítettem. Az 1962. évi költségvetés megegyezik pártunk célkitűzésével, a második ötéves terv irányelveivel, dolgozó népünk műveltségi és anyagi jólétének emelésével. Ezért a kereskedelmi bizottság és a Csongrád megyei képviselőcsoport nevében a költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Nyers Rezső pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. NYERS REZSŐ pénzügyminiszter: Tisztelt elvtársak! A költségvetés tervezete kiállta a vitát. Az előterjesztett összegek nagyságrendje, az összegek elosztása is — a vita után úgy látom — érintetlenül marad. Egyetért vele az Országgyűlés. Ezt örvendetesnek tartom, mert — mint beszédemben mondottam — ennél jobb költségvetést a jelen pillanatban nem is tudnánk összeállítani. Szeretnék a vitában elhangzott hozzászólások közül egy-kettőre röviden válaszolni. Bondor elvtárs felvetette, hogy nemcsak magas anyagkészletek vannak a vállalatoknál —• építőanyagipari és építőipari vállalatokról beszélt —, hanem ugyanakkor helyenként anyaghiány is van. Azt hiszem a két tény némileg öszszefügg egymással. Helyenként azért is van anyaghiány, mert az eszközöknek túlságosan nagy része van lekötve a termelés folyamatában még nem szükséges anyagokban, vagy félkésztermékekben. Helyenként más okok miatt is van. De a kettőt nézzük együtt. A végkövetkeztetéssel, amelyet Bondor elvtárs elmondott nekünk, hogy folyamatos anyagellátást kell biztosítanunk a folyamatos termeléshez, teljes egészében egyetértek. Minden iparágban erre kell törekedni. Gácsi elvtárs és Nagy Zoltán elvtárs a kohászat önköltségcsökkentési lehetőségeiről és az anyagi érdekeltség problémáiról beszélt. Gácsi elvtárs felvetette, hogy a kohászati önköltséget már nem lehet évről évre azonos mértékben csökkenteni, csak csökkenő mértékben, s emiatt a nyereségrészesedésük a Lenin Kohászati Műveknél évről évre csökken. Ügy tudom, hogy ebben az évben is, bár egy kicsit csökkent a tavalyihoz képest, de még mindig jelentős, 13 nap körül lesz talán a nyereségrészesedésük. Nagy Zoltán elvtárs úgy vetette fel a kérdést, hogy a rekonstrukció elvégzése és a folyamatos termelés egyidejű biztosítása részben objektív nehézségeket eredményezett a termelésben, részben bizonyos szervezetlenségeket, amelyek már az üzemi vezetés hibáit jelzik. Egyetértek Nagy Zoltán elvtárs ilyen felvetésével, a mi szakértőinknek is ez a megállapításuk, két vonalon tehát kell intézkedni: jobban kell végezni a rekonstrukciós beruházást, és egyúttal segíteni kell a