Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-28

1741 Az Országgyűlés 28. ülése 1962. évi február 17-én, szombaton 1742 tott el hozzám. így kezdődik a levél: Nagy örömmel hallottam szavaidat az állandó bizottságban az állattenyésztő termelőszövetkezetek gyengébb eredményeiről. Tökéletesen igazad van és azért esik ez nekem jól, mert az ország ellentétes pólusán ugyanazt a megállapítást tetted, amit mi teszünk itt. Mi „gazdag szegényeknek" nevezzük azokat a termelőszövetkezeteket, amelyekben minden szárnyék tele van állattal és mégis alig tudnak húsz forint fölé vergődni a munkaegység értékében ... De a levélből elég is lesz ennyi, nézzük tovább a dolgokat. Ez a kérdés nem lehet általános, az egész ország területére kiterjedő, de az említett területeket elég súlyosan érinti. Ahol a mezőgazdasági növénytermesztésre nagyok a ráfordítások, s magas a takarmány önköltsége, ott ezek a kérdések súlyosan felvetődnek, amin feltétlenül segíteni kell. Végeredményben nem másról van itt szó, mint arról, hogy a talaj minőségének különbözetéből fakadó különbözeti járadék hatása érvényesül. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk és kormányunk messzemenő gondoskodása és támogatása nagy céljaink megvalósítására egymagában nem elégséges. A társadalmi szervek tökéletes összhangja szükséges ahhoz, hogy a kibontakozó munkát segítsék. Gondoskodjanak arról, hogy a helyi problémák megoldását és az erőforrások teljes kihasználását biztosítsák. Rendkívül fontosnak tartom azt a kezdeményezést, amit folyó hó 7-én a mezőgazdasági bizottsági ülésen a költségvetés tárgyalásánál Németh Imre Borsod megyei képviselőtársam elmondott. Ismertette azt, hogy Borsod-AbaújZemplén megyében a mezőgazdasági területnek 70 százaléka lejtős és erős erózió kártevesnek van kitéve. ... A lejtős területek problémáinak megoldásához vezető kiutat abban látják, hogy a megye egyik járásából mintajárást képeztek, hogy ebben a járásban mutathassák be azt, hogy a helyi erőforrások jó alkalmazásával — hacsak egy lépéssel is —, de előbbre lehet jutni. Erre az encsi járást választották ki. Ennek a járásnak 70 ezer katasztrális holdas területéből 52 500 lejtős terület, mely 26 termelőszövetkezeti községet érint. Ezekben a szövetkezetekben rendkívül magasak a termelési költségek, ezért van az hogy 70 százalékuk mérleghiányos. Az; ottani nehézségek mellett még egy másik probléma ^jelentkezik, mégpedig az, hogy a jo szakembereket ezeken a területeken nem tudjak megtartani. Nagyon helyeslem, hogy a járási part- es tanácsszervek a Hazafias Népfront tomegmozgosító erejére támaszkodva minden felsőbb utasítás bevárása nélkül erőfeszítéseket tettek mar eddig is, hogy a járás lejtős területein elo emberek anyagi helyzetén valamelyest javítani tudjanak, illetve, hogy a termelőszövetkezetekjövedelmező gazdálkodását nagyobb beruházások nélkül is elő tudják segíteni. ,., ,, 1fl/

, Kihasználva a kormány által nyújtott 18/b határozatot, intézkedési tervet dolgoztak ki a termelőszövetkezeti vezetőkkel, melyben meghatarozták, hogy évenként a szántóterületnek bizonyos százalékán fognak vízszintes művelésre áttérni. Ennek eredményeképpen 1961 őszén másfélezer holdon már az őszi kalászost is így vetették el. Hatezer hold területen pedig az őszi szántást is így végezték el. Ezáltal csökkentik az erózió kártevését, megfelelő vízgazdálkodást biztosítanak a vízszintesen művelt területeken. Ebben az évben el akarják érni azt, hogy a tavaszi vetést, a növényápolást, majd az aratás után a tarlóhántást és az őszi szántást is így végezzék el a termelőszövetkezetek. A már említett bizottsági ülésen amellett, hogy a költségvetést a bizottság egyhangúlag elfogadta — amelyet a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánl — még egynéhány apróbb, de fontos kérdés vetődött fel, amelyre a bizottságtól megbízást kaptam, hogy a tisztelt Országgyűlés előtt ismertessem. Ezek a következők: Szabolcs megyéből az a probléma vetődött fel, hogy egyes községekben 400—500 holddal a valóságban kevesebb a terület, mint amennyire tervszámot kapnak a járástól. Ezért fordul elő az, hogy a takarmányt termő terület — főképpen kukorica — csak annyi lesz, amennyi föld kimarad, mert a többi növényféleséget mind ez előtt tervezik be. így van az, hogy egyes községekben a kukoricaterület még a 8 százalékot sem éri el. Ez azért súlyos, mert előidézi, hogy állandóan takarmányhiánnyal küzdenek a termelőszövetkezetekben. Ugyancsak Szabolcsból vetette fel Győré elvtárs azt a problémát, amely országos viszonylatban is komoly kiesést jelent, hogy a gépalkatrész-ellátottság még ma sincs megoldva. Ennek megoldására Kiss Ferenc elvtárs, nagybudapesti képviselő javasolta, hogy egy gyárat kellene felállítani, körülbelül száz dolgozóval, ahol csak alkatrészeket gyártanának. Hodek József képviselőtársam viszont arról beszélt, hogy a járási mezőgazdasági osztályok rendkívül soká hagyják jóvá a terveket, ezáltal a termelőszövetkezetek pénzügyi nehézségekkel küzdenek, mert a járási bankfiókok csak a jóváhagyott tervek után nyitják meg a tsz-ek egyszámláját. A bizottsági ülésen többen felemlítették a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek helyzetét. Elmondták, hogy ha egy ilyen termelőszövetkezet nem tud kilábalni a bajokból, az erkölcsi összeroppanást jelent. Ezen nem segít más, mint a vezetés színvonalának emelése. És ez így is igaz. A vezetésnek igen nagy szerepe van, de vigyázni kell arra, hogy ennek előfeltétele, a szakoktatás, állandóan fejlődjék. Nagy Antal képviselőtársam e kérdés fontosságát úgy emelte ki, hogy még szélesebbé javasolja fejleszteni a felsőfokú mezőgazdasági technikumi hálózatot. Javasolja, hogy a szőlészet, valamint az üzemgazdaság vonalán is létesítsenek ilyen intézményt. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül elmondhatom, hogy a felvetett problémák és hiányosságok mellett járásunkban is kézzelfoghatóan bebizonyosodott a nagyüzemi gazdálkodás előnye és fölénye a konkrét termelési eredményekben is