Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-27

1715 Az Országgyűlés 27. ülése 1962. évi február 16-án, pénteken 1716 kell, hogy az új termelőberendezések üzembe lépésével növelni és olcsóbbá tudjuk tenni a termelést. Most sajnos arról adhatok számot a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek acélműve több mint 9 ezer tonna acéllal maradt adós a múlt évben a népgazdaságnak. Nem tudtuk teljesíteni a költségszintet sem. Nálunk is vannak sokan, akik ezt csak az objektív adottságokkal, a rekonstrukciós okokkal magyarázzák. Azonban mindenkinek, aki ebben a gyárban dolgozik, vagy az itt végrehajtott rekonstrukcióért felelős, látnia kell, hogy a tényleges okok a beruházás bizonyos szervezetlen kivitelezésében, a gyár belső organizációs munkáinak nem kellő tervszerűségében vannak. így például a beruházás kivitelezésénél egyik komoly problémánk volt, hogy a fő figyelmet mindenki a legfontosabb berendezések beszerzésére és szerelésére fordította, ugyanakkor elhanyagolták a technológiai folyamatokat kiszolgáló, úgynevezett kisegítő berendezések biztosítását. Ebből — főleg az acélműnél — üstök és daruk hiányában gyakori volt az üzemzavar. Sajnos előfordul, hogy a rekonstrukcióhoz szükséges gépi berendezések leszállítása határidő után történik. Ez megzavarja az egész munka menetét. Nehezítette a munkánkat az is, hogy az elmúlt évben a vásárolt öntecs 55 százaléka, a vásárolt buga 95 százaléka importból érkezett. Itt is nagyon gyakori a késlekedés, a lemaradás, amely megzavarta a gyár termelését. Mi magunk a gyárban nem készültünk fel megfelelően a rekonstrukcióval járó problémák elhárítására. Nem volt meg a szükséges szervezettség, a szükséges intézkedés az előrelátható problémák elhárítására. Ebből gyakran fordultak elő kisebb zavarok. A fentiekben leli magyarázatát az, hogy bár gyárunk munkás, technikus és mérnök kollektívája derekas és odaadó munkát végzett, mégis az 1961-ik évi eredmények alapján, az utóbbi öt évben először, üzemünk nem tarthat számot az eddig 14-szer elnyert élüzem címre és a Minisztertanács és a SZOT háromszor elnyert vörös vándorzászlajára. A múlt év tapasztalataiból a magunk számára levonjuk a szükséges következtetést. Az üzemben dolgozó tehetséges mérnök, technikus és munkás-kollektíva együttes erejével biztosítani kívánjuk, hogy 1962-ben ne ismétlődjenek meg a múlt év hibái, s teljesíteni tudjuk tervünket, különös figyelmet fordítva a termelékenység növelésére, a költségszint csökkentésére. Ehhez azonban azt kérjük a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól, a Külkereskedelmi és az Építésügyi Minisztériumtól, hogy ők is szigorúan tartsák a tervben előírt határidőket a berendezések, kisegítő berendezések szállításánál, az építési jellegű munkák kivitelezésénél, az importcikkek szállításánál. Ne fordulhasson elő, hogy a szállítási határidők be nem tartása miatt nehéz helyzet elé állítsák a gyár kollektíváját s hogy a népgazdaságnak is kárt okozzunk terveink nemteljesítése miatt. Mi úgy kívánunk dolgozni, hogy az 1962-es évi költségvetésünk által az Özdi Kohászati Üzemek fejlesztésére fordított összegeket gazdaságosan, a népgazdaság érdekeinek megfelelően építsük be és vonjuk a termelés szolgálatába. Ez évi •termelőmunkánkkal pedig jelentősen hozzá kívánunk járulni költségvetésünk anyagi fedezetéhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Ózdon az átkos kapitalista rendszertől, a Rima uraitól súlyos örökséget vettünk át. Súlyos lakásgondok, vízvezeték, csatornahálózat hiánya, hiányos, elavult kereskedelmi hálózat, korszerűtlen és kevés iskola, egészségtelen, rendezetlen ipartelepítés. Ez volt jellemző Ózdra a felszabadulás előtt. Ebből fakadóan a város dolgozóinak súlyosak voltak a lakásviszonyai, egészségügyi, kulturális körülményei. A felszabadulás óta és különösen 1953 óta jelentős beruházásokat kapott városunk lakásépítésre, kommunális jellegű építkezésre, egészségügyi intézmények építésére. A súlyos örökséget azonban még mindig nem tudtuk felszámolni. A lakásprobléma mellett különösen nagy problémát jelent Ózdon, hogy nincs megfelelő vízellátás, szennyvízelvezetés, hiányos a közvilágítás, korszerűtlen és kevés üzlet van. Emiatt a lakosság kereskedelmi ellátottsága sincs Összhangban a korszerű követelményekkel. Vagy például az újonnan épült Ózd Bolyoki-lakótelep, amelyre joggal vagyunk büszkék, egy utca- kivételével földutakkal rendelkezik. Hogy a kommunális beruházások így elmaradtak, annak oka jórészt abban van, hogy az ózdi lakásberuházásoknak nagyon sok gazdája volt: előbb az Ózdi Kohászat, majd az Építésügyi Minisztérium és most a Megyei Tanács. Meg kell mondanunk, hogy mind az utóbbi időkig a kommunális beruházásokra a beruházók nem fordítottak figyelmet, ami sújtja a lakosságot, ellentmond érdekeinek. Hasonló problémáink vannak az iskola, a napközi, a bölcsödéi ellátottság tekintetében s a város közlekedésében is. Például az Ózd—Bolyoki-lakótelepen ma már 1150 tanuló van s mindössze egy 12 tantermes iskolával rendelkezik ez a lakótelep. A város közlekedésénél autóbuszaink zöme elhasználódott, egyrésze üzemképtelen. Túlzsúfolt járatok vannak. S bár időnként kapunk autóbuszokat, de azok más városokban kimustrált, „nyugdíj előtt álló" autóbuszok. Pedig a munkás éppúgy utazik Ózdon, mint Budapesten, vagy Miskolcon, vagy bármelyik más városban. Ózdon a kohászati üzem képviseli az ipart. A rekonstrukcióval a gyár némileg létszámban is továbbfejlődik. Tudott dolog, hogy a kohászati üzemek nagyon csekély számmal alkalmaznak női munkaerőt. Éppen ennek következménye, hogy Ózdon komoly gondot jelent a nők munkalehetőségének a biztosítása, örömmel töltött el bennünket, hogy 1961 elején a Könnyűipari Minisztérium létrehozta a Debreceni Ruhagyár ózdi telepét. Sajnos a ruhagyár nem az eredeti terveknek megfelelően bővül, annak ellenére, hogy már az épület rendelkezésre áll több mint 300 női munkaerőt foglalkoztató üzemrész telepítésére. Sajnos ez növeli a gondjainkat. Helyesnek tartanánk, ha a Tervhivatal és a Könnyűipari Minisztérium újólag fontolóra venné ezt a problémát, s bővítené a ruhagyár ózdi telepét, hogy az ózdi dolgozó nők megfelelő munkalehetőségeit biztosítani tudjuk. Jól tudom, hogy az általam elmondott problémák ebben a költségvetési évben nem oldhatók meß. De az 1962-es terveink valóra váltásával a