Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-27

1701 Az Országgyűlés 27. ülése 196 dat, hogy a maga munkaterületén résztvehet a szocializmus felépítésének magasztos munkájá­ban. Mind többen megtanultunk és megtanulunk népgazdasági szinten gondolkodni. Magam is így vagyok. Ez képviselői megbízatásomból is követ­kezik. Együtt élek országunk, népünk problémái­val, gondjaival. Mégis mivel munkahelyem Veszprém megyéhez köt, ennek a megyének a problémáit közvetlenebbül és közelebbről kísér­hetem figyelemmel. Azt hiszem az országgyűlés jelenlegi ülésszakának eredményes munkájához hozzájárulhatok, ha az Országgyűlés plénuma előtt megyénk egyik legégetőbb problémájára, Ajka város helyzetének megvizsgálására és meg­javítására hívom fel a figyelmet. Nemcsak me­gyénknek, hanem az országnak is egyik leggyor­sabb ütemben fejlődő ipari gócpontja Ajka, ame­lyet — a fejlesztés követelményeit felismerve — a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1959. novem­ber hó 1 napjával járási jogú várossá nyilvání­tott. Jelentős állomás volt ez Ajka életében, mert ez a fiatal szocialista város, mint az ország 63. városa elindult a városi élet kezdeti nehézségek­kel bővelkedő, rögös útján. Ajka fejlődési ütemének érzékeltetésére le­gyen szabad megemlítenem, hogy a város lakos­ságának tényleges szaporodása az 1949-től 1960-ig terjedő idő alatt 85,1 százalék volt, ami 332.4 négyzetkilométerre eső népsűrűséget eredménye­zett. A fejlődési ütem azóta sem csökkent. Ajka az ország 10 leggyorsabban fejlődő városa kö­zött foglal helyet és csaknem kizárólagos ipari jelentőségét mutatja, a 73,6 százalékos ipari fog­lalkoztatottsági arány. Ilyen gyors ütemű fejlő­dési lendület ellenére a város az ellátottság leg­több területén az ország városai közt változatla­nul az utolsó, a 63., vagy ahhoz nagyon is közel eső helyet foglalja el. Ajka város területén óriási ütemben fejlődik a minisztériumi ipar. A Középdunántúli Szénbá­nyászati Tröszthöz tartozó ajkai és környéki , szénbánya vállalatok a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlójával kitüntetett bányá­szai a műszaki fejlesztés színvonalának emelésé­vel, a gépesítés széleskörű alkalmazásával, a korszerű technológia kiterjesztésével, a termelé­kenység növelésével azon vannak, hogy minél több szenet termeljenek a népgazdaságnak. Nö­vekszik az Ajkai Erőmű villamosenergia-, az Aj­kai Alumínium- és Timföldgyár alumínium­és a jelentős exportot lebonyolító Ajkai Üveg­gyár üvegtermelése. A városban a tanácsi helyi­ipart mindössze egy, napi másfél vagonos új ke­nyérgyár képviseli, ugyanakkor a városnak nincs számottevő, és főleg női munkaerő-igényes köny­nyüipari munkahelye, továbbá hiányoznak elég fontos élelmiszeripari egységek. Tisztelt Országgyűlés! Már az eddig kifejtettekből is kitűnik, hogy Ajka nemcsak Veszprém megyének, de az or­szágnak is egy rendkívül fontos, nagy jelentőségű munkáslakta települése, ahol a gyorsan felnőtt ipari létesítményekhez viszonyítva a városfej­lesztés, főleg a nagy beruházásokhoz csatlakozó járulékos beruházások tekintetében igen erősen lemaradt, és ez a munkások és az Ajkán élő dol­gozók részéről igen sok esetben teljesen megala­pozott és jogos bírálatot vált ki. Meggyőződésem, ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ . évi február 16-án, pénteken 1702 hogy az ajkai problémák gyökeres felszámolása különleges intézkedéseket igényel, és ezért, mint Veszprém megye országgyűlési képviselője ezek­nek a problémáknak az Országgyűlés előtt őszin­te feltárását kötelességemnek tartom. Ajka város nagy ipari üzemeinek fejlesztése mellett egyéb vonatkozásban is igen sokat kö­szönhet a népgazdaságnak. Ügy gondolom, ele­gendő itt rámutatni arra, hogy a városban a la­kóházak száma 1954 óta 1960-ig 1098-ról 2032-re emelkedett, ami 3424 lakást jelent. A várutai és tósokberéndi bányásztelepüléseken 1000—1000 a téglagyári munkástelepülésen 800, a szövetke­zeti lakótelepen 500 fő lakik, de rögtön hozzáte­hetjük, hogy e települések legtöbbje nem rendel­kezik kiépített úttal, gyalogjáróval, így a köz­lekedés különösen télvíz idején gumicsizma igénybevétele nélkül úgyszólván lehetetlen. A város mintegy 16 kilométer hosszúságú belterü­leti utcáiból nagyrészt csak azok vannak szilárd burkolattal kiépítve, amelyek egyben a városon átvonuló fő közlekedési utak belső átkelési sza­kaszát is képezik. Ezt a helyzetet is rendkívül nehezíti az az óriási személy- és teherforgalom, amit ezeknek az utaknak kell lebonyolítaniuk. A város 55 000 négyzetméter belterületi járda felületéből alig 10 százalék a kiépített rész. Par­kosított területekről szinte nem is beszélhetünk. Külön említést kell tenni arról, hogy a váro­son folyik keresztül a már eddig is sok bajt oko­zó, szabályozatlan Torna és Csinger patak. Mind­kettő szélsőséges vízhozamú és hordalékukat az urkuti bánya mangániszapja, továbbá az ajkai timföldgyár vörö§_ iszapja is növeli. Ajka már többször szenvedett súlyos árvízkárt, így a leg­utóbb 1959 nyarán is, amikor az illetékes víz­ügyi szervek 15 millió forintot irányoztak elő a patak legszükségesebb szabályozására, amelynek felhasználását meg kellene gyorsítani. A város egészségügyi ellátottságának rész­beni jellemzésére legyen szabad felhoznom, hogy van ugyan modern, területi feladatokat is ellátó rendelőintézet, és hat orvosi körzet, és a máso­dik ötéves terv során új kórházat is kap a város, de mind emellett az egész városban csak egy gyógyszertár működik, és nincs tisztasági fürdő. Ez utóbbi hiánya annál súlyosabb, mert koráb­ban az állami erőből épült lakások többsége— fürdőszoba nélküli — csökkent értékű lakás és a városban nagyon sok még a korábbi, magán­erőből épült, fürdőszoba nélküli, teljesen falusi jellegű lakás is. A város kereskedelmi hálózata régi, kis üz­lethelyiségekre épül fel, igen kevés az új, mo­dern kereskedelmi egység, súlyos az áruraktá­rozási helyzet, ami megnehezíti a megfelelő áru­terítést, emiatt a dolgozók nagy része vásárlásai lebonyolítása érdekében kénytelen Budapestre, Szombathelyre vagy Székesfehérvárra elutazni. Országosan rossz színvonalú az éttermi ellátott­ság. Jelenleg 3 kis befogadóképességű egység kín­lódik a forgalom lebonyolításával és ez a hely­zet a Bakonyvidéki Üzemélelmezési Vállalat ún. Iszapcsárdájának iparfejlesztés miatt bekövet­kező felszámolásával tovább romlik. A legtöbb kereskedelmi egység kicsi, korszerűtlen, és még átalakítás formájában sem alkalmas arra, hogy belőlük kulturált, a szocialista kereskedelem cél­77

Next

/
Thumbnails
Contents