Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-21

1231 Az Országgyűlés 21. ülése 1961. évi október 9-én, hétfőn. 1232 belebocsátkozni, csupán az állattenyésztés területéről szeretnék egy kérdést kiemelni. Az állattenyésztés fejlesztésének egyik legnagyobb tartaléka a megfelelő összetételű takarmány etetése. A törvényjavaslat helyesen szorgalmazza, hogy el kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszereit, mindenekelőtt a keveréktakarmány széleskörű felhasználását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csaknem 200 korábban leállított malmot szerelnek át abrakkeverék előállítására. A keverőüzemek jövőre 80 ezer, a tervidőszak végén több mint 200 ezer vagon korszerű, nagyobb termelékenységet biztosító keveréktakarmányt állítanak elő az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek állatállománya részére. Ezzel új iparágat szervezünk hazánkban: az abrakkeverék ipari előállítását (sertés-, baromfi-, tehéntáp), amelyek etetése a nagyüzemi állattenyésztést magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli. . A termelés növelésének, a közös gazdaságok fokozatos megerősítésének fő forrása a termelőszövetkezeti parasztság szorgalmas, fegyelmezett, becsületes jó munkája, rendszeres részvétele a közös munkában. A munkafegyelem megjavítása — a szilárd, határozott, hozzáértő vezetés mellett — természetesen elsősorban a szövetkezeti tagság öntudatán múlik, amelynek szüntelen erősítése a szövetkezetekben folyó politikai munka, a termelőszövetkezeti párt- és tömegszervezetek legfontosabb feladata. Ezt egészíti ki és támasztja alá az anyagi érdekeltséget fokozó, a munkaegységrendszert továbbfejlesztő és kiegészítő különféle ösztönző (munkaszervezési és jövedelemelosztási módszerek kiterjedt alkalmazása. E két fő feladat közül egyiket sem lehet másodrendűnek tekinteni és kezelni. Támogatjuk minden olyan munkaszervezési és ösztönző módszer alkalmazását, amely a jó minőségű, szorgalmas munkára serkenti a szövetkezeti dolgozókat, biztosítja a földek jobb megmunkálását, a jószágok jobb gondozását. Ennek alapján nagyobb termést, magasabb hozamokat, több árut eredményez a közös gazdaságok számára, tehát a közös gazdaságok, a szocializmus erősödésót szolgálják. S ugyanakkor éppen az elvégzett jobb munka alapján — a munka szerinti szocialista elosztás elvének megfelelően — maguk a szövetkezeti tagok is megtalálják a számításukat, s több lesz a közösből származó jövedelmük. A népgazdaság ismert, szűkösebb teherbíró képessége szükségessé teszi a termelőszövetkezetben a saját erőforrások maximális felhasználását, s az anyagi alapokhoz való hozzájárulás növelését, másszóval — mint ahogy a törvényjavaslat szövege is utal rá — a termelőszövetkezetek alapképzési kötelezettségének bővítését, nemcsak az elhasználódott állóeszközök, tehát épületek, gépek, egyéb berendezések pótlására, hanem a bővített újratermelés pénzügyi alapjainak fokozatos megteremtése végett is. Szocialista államunk természetesen ezután is hathatósan segíti a termelőszövetkezeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kiépítésének munkájában. A törvényjavaslat kereken 36 milliárd forintot, az összes beruházások 17—19 százalékát irányozza elő a szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásának javítására, a termelés korszerűsítésére. 1965ben az egy hold szántó-, kert-, szőlőterületre jutó műtrágyafogyasztás eléri a 190 kg-ot a múltévi mintegy 81 kg-mal szemben. A tervidőszakban 37 000 darab traktort kap a mezőgazdaság. A gépesítés fejlődését jellemzi, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358. tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott, a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd. Megnő a gépi aratás foka is. Amíg 1956-ban a gabonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly pedig 42 százalékát, az idén, a terv első évében 60 százalékát takarítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évében a gépi betakarítás aránya 85 százalékra növekszik. A termelés fejlesztésére előirányzott állami és termelőszövetkezeti erőforrásokat azonban okosabban, célszerűbben kell felhasználni. Főként olyan termelési feltételek biztosítására kell összpontosítani, amelyek a népgazdaság szempontjából a legfontosabbak, és ahol megtérülésük gyorsabb és gazdaságosabb: ilyenek a műtrágya, öntözés, gépesítés, növényvédelem, keveréktakarmány gyártás, sertés- és baromfitenyésztés, hizlalás stb. Az anyagi eszközök felhasználásának ésszerű koncentrálása természetesen összefügg azzal a feladattal — és a termelés gazdaságosabbá tétele, az árutermelés fokozása meg is követeli —, hogy hozzákezdjünk szocialista nagyüzemeinkben, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és fokozatosan a már területileg kialakult, megszilárdult termelőszövetkezetökben is a termelés ésszerű szakosításához, célszerűbb elhelyezéséhez. A szakosításban, tehát a természeti, üzemi adottságok jobb kihasználásában igen nagy népgazdasági tartalékok vannak. Ennek feltárásához termelőszövetkezeteink egy része az első kezdeti lépéseket az idei őszön, a jövő évi termelési tervek szeptemberben történt elkészítésekor megtette. Az állattenyésztésben nehezebb és bonyolultabb a helyzet, mint a növénytermesztésben. Részben azért, mert nehezebb és hosszabb időt vesz igénybe a nagyüzemi állattenyésztés kialakítása, nemcsak az állatállomány számszerű nagyságát tekintve, hanem minőségi színvonalának tekintetében is. Másrészt — beruházási okokból — nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férőhelyet építeni, mint szeretnénk és kellene. Éppen emiatt a tervidőszakban mindvégig — mint a törvényjavaslat is utal erre — jelentős lesz a háztáji és kisegítő gazdaságok árutermelő szerepe, döntően a sertés- és baromfihús-, valamint tej- és tojástermelésben. Ebből az adott helyzetből következik, hogy a közös állattenyésztés minden erővel való fejlesztésének fő feladata mellett vegyük bátran igénybe a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét. Törekedjünk arra, hogy onnét — a különféle szerződéses konstrukciók révén s elsősorban a közös gazdaságokon keresztül — a népgazdaság maximálisan megkapja mindazt a terméket, amely az ország ellátásához feltétlenül szükséges. Továbbá — ugyancsak a különféle szerződéses konstrukciók útján — megkapjuk •