Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-20

1189 Az Országgyűlés 20. ülése 1961. évi október 7-én, szombaton. 1190 gozóira, akiknek irántunk tanúsított megbecsülését Adolf Hennecke nemzeti díjas érdemes bányász, a Szocialista Magyarországért Segélybizottság volt elnöke a következő szavakkal fejezte ki: „A szocialista országok tapasztalata arra tanít, hogy ha a munkások és parasztok együtt cselekszenek, a háborús uszítóknak nincs lehetőségük arra, hogy a hatalmat visszaszerezzék és szerencsétlenséget hozzanak a népekre. Erre tanítanak az 1956. évi magyarországi októberi események is. A német dolgozók büszkék arra, hogy azokban a napokban testvéri, szolidáris segítséget és támogatást tudtak nyújtani a szocialista Magyarországnak. Csodálattal adózunk a magyar népnek azért a hősies küzdelemért, amelyet aizok ellen az erők ellen vívott, amelyek, mint 1919-ben Horthy és társai, ismét gúzsba akarták kötni a népakaratot és kezdték a szabadságot és demokráciát véresen elnyomni. Nagyrabecsüljük a szorgalmas magyar munkásakat, parasztokat, értelmiségieket * és összes dolgozókat, akik ilyen rövid idő alatt helyreállították az ellenforradalom által ütött sebeket, és közben nagyszerű új sikereket értek el a szocializmus építésében. Ez a tanúságtétel is hozzájárult ahhoz, hogy 1956-ban nem éreztük magunkat elhagyatottnak, magunk mögött tudtuk az NDK-val együtt a proletariátus egész nemzetközi szolidaritását. Érezzék a német elvtársak is, hogy ők sem állanak egvedül! A szocialista tábor ott áll és mi is ott állunk Berlin barikádjain. Az NDK ügye. a béke ügye, a békeszerződés megkötésének ügye. magyar népünk ügye is. Ezért csatlakoztam a külügyi bizottság által előterjesztett határozati javaslathoz és ezért kérem annak elfogadására a tisztelt Országgyűlést is. (Taps.) ELNÖK: Pankovits Józsefné képviselőtársunkat illeti a szó. PANKOVITS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Nem azért szólok hozzá a mai vitához, mert valami újat vagy többet tudnék mondani, mint az előttem felszólalt képviselőtársaim, de úgy érzem, szólnom kell, mint anyának, mint asszonynak. S engedje "leg a tisztelt Országgyűlés, hogy elmondjam mind a magam, mind megyénk dolgozóinak nevében, hogy a legteljesebb mértkében egyetértünk azokkal a gondolatokkal, amelyeket a magyar forradalmi munlkás-^paraszt kormány augusztus 25-i nyilatkozata, valamint az országgyűlés előtt fekvő nyilatkozat magában foglal a német békeszerződés ügyében. Egyetértenek vele. s egyben helyeslik a Szovjetuniónak azokat a törekvéseit, amelyek a

rra irányulnak, hogy végre 17 esztendővel a második világháború után megszűnjenek a háború maradványai, végleg eltöröltessenek az emberiség útjából itt Európában azok az akadályok, amelyek veszélyes konfliktus lehetőségét hordozzák magukban ma is. Az utóbbi hetekben pártnapokon, gyűléseken határozottan állást foglaltak dolgozóink a német kérdés, a német békeszerződés rendezése mellett. Kinyilvánították azt a vélemény üke!;, hogy egyetértenek a Szovjetunió céltudatos, következetes törekvéseivel, hogy meg kell kötni a békét és pontot kell tenni erre a veszélyes helyzetre még ebben az esztendőben. Szükség van erre azért, mert nem kisebb tét forog kockán, mint Európa békéje és biztonsága, hiszen há most nem teszünk meg mindent a más népek szuverenitását veszélyeztető német revanspolitika megfékezésére, visszaszorítására. ez nagyon nagy mulasztás lenne, esetleg helyrehozhatatlan, vészes következményekkel járhat. Az egész emberiség Örömmel és egyben szorongással figyeli, ízleli, hogy milyen érdekes és nagy korszakban élünk. A szó szoros értelmében valamennyiünk szeme láttára megy végbe a társadalmi formák rendkívül gyors fejlődése. Az ember egyre hatalmasabbá válik alkotó munkájában, s egyre nagyobb hatalomra tesz szert a természet erői felett. Láthatjuk, amint újabb és újabb népek ébrednek független életre, s alkotóan vesznek részt mind a saját, mind az egész világ sorsának alakításában. Ügy tűnik, óriási lehetőségek nyílnak arra. hogy az emberek jobban éljenek a mi bolygónkon és élvezzék a tudomány, a technika és a kultúra minden áldásait. Amikor ezt a megállapítást tesszük, ugyanakkor azzal is szembe kell néznünk, hogy egyetlen korszak sem volt még olyan riasztó, olyan fenyegető az emberiségre nézve, mint az^atomkorszak, amelyben ma élünk. Az atomkorszakban és nagy nemzetközi feszültség korszakában élünk ma. Korunk legnagyobb felfedzése, az atomenergia ahelyett, hogy minden országban az emberiség haladását, jólétét szolgálná, mint vihar fenyegeti bolygónkat és s föld minden népét. Megyénk dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek, nők és fiatalok emlékeznek rá, hogy a második világháború milyen szörnyű pusztításokat, szenvedéseket okozva viharzott végig békés földjeinken, falvainkon és városainkon. Látta a Duna-Tisza köze népe, hogyan tiporta végig a német csizma Kecskemétet, hogyan sarcolta meg, hatalmas károkat okozva, falvainkat, s

hogyan pusztította és rabolta el értékeinket. Mindezeket látta a mi megyénk népe. És nem lehet elfelejteni, hogy immár két világháború szenvedését zúdította a világra és népünkre a német militarizmus. Megyénk dolgozói azonban azt is világosan tudják, hogy e véres és szenvedésekkel teli múlttól a Szovjetunió hős katonái, népünk legjobbjainak helytállása mentette meg hazánkat. Azon a földön, amelyen valamikor a népet letipró földesúri osztály bitorolt minden hatalmat, s ahol jeltelen sírokban pihennek Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály ártatlan áldozatai, ma a béke és az emberi boldogulás ragyogó eredményei születnek és növekednek. A két folyó partjai között ma jelentős iparral rendelkező mezőgazdasági megye, az ország legnagyobb mezőgazdasági megyéje éli virágzó életét. S ez a 64*