Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-3

113 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 114 társék részéről éppen arra kellene ösztönözni a dolgozókat, hogy ezt a téglát vegyük meg. Miért kell ilyen monopóliumokat csinálni? Az építőiparban is legyen egészséges verseny és az építőanyagipar gyártson olcsóbb téglát, mint a kohászat. De, hogy kibékül.iünk Trautmann elvtárssal (derültség), még valamit elmondok. A vonatkozó jegyzőkönyveket majd átadják Révész elvtársnak, a honvédelmi miniszter elvtársnak, de ha itt lenne, akkor neki mondtam volna el. még attól sem félve, hogy bevonultat érte (derültség) •— segítsen rajtunk egy esztendeig, amíg az Építésügvi Minisztérium számára felépítjük a munkásszállót. Anvag is van, kapacitás is van. s ebben az évben feltétlenül építeni akarunk Borsod megyében, mégpedig nagyon erősen, fokozott tempóval, és ezért most megkérem Ugrai elvtársét, tolmácsolja a miniszter elvtársnak azt a kérésünket, hogy arra az egy évre. amíg feléoítiük a munkásszállót, adion nekünk egy laktanya-részleget, egy év múlva majd visszaadjuk. Itt. a Parlament színe előtt kötünk erre szerződést. (Derültség.) Szeretnék valamit elmondani, ami nem országos tapasztalat, de azt hiszem, hogy ami Borsod megvében megnyilvánul, az tapasztalható egy kicsit 'talán országom viszonvlatban is. Arra gondolok, hogy az elmúlt két év alatt az éoítőioarban örvendetesen megiavult a fegvelem. a tervszerűség és a minisztérium vezetési módszere is. Most már sokkal többször látjuk kinn a területen a minisztérium vezetőit. A dolgozók őzzel nagyon elégedettek, és rendkívül megnyugtató számukra. A minisztériumnak is dicséretére szolgál, hogv mintegy 370 forinttal emelkedett az építőipari munkások átlagkeresete. Az építőipari dolgozók •rendkívül nagy lelkesedéssel láttak neki a munkának, és meggyőződésünk, hogv m

ég a túlfeszített terveket is túl fogják teljesíteni. Ma már elmondhatjuk megyei viszonvlatban, hogy iobb a tervellátottság, mert az épületeket általában határidőre adiák át. sőt. emlékezünk olyan iskolaépítésekre is, amikor az átadás batáridő előtt történt meg. Építőmunkásaink m

°st minőségileg is sokkal kifogástalanabb m

unkát végeznek, s a megyében nagyon dicsérik őket. Ez örvendetes. Ennek aztán az a következménye, hogy még nagyobb lendülettel látnak hozzá az építéshez. Ha már az építőiparnál tartunk, legyen szabad elmondanom még valamit. Nagvón sajnálom, hogy nincs itt Kiss elvtárs, a Tervhivatal e

|nöke, és nagyon sajnálom azt is, hogy Antos °lvtárs, akinek ezt az ügyet már egyszer felvetettem, mai beszámolójában nem utalt arra, hogv na

Ryon kell vigyáznunk a hidak és átereszek állapotára, mert különben komoly meglepetések tognak érni bennünket. Mindenki tudia. hogy a fasiszta vandálok rombolása után, 1945-ben eze_

et a hidakat ideiglenes jelleggel építették újiá. batáridejük most lejárt, s itt az orvosi tudomány nem segít. A fa elkorhad és ezek a hidak ^Sy időben fognak összeroskadni. Nem akarom számokat felhozni, hiszen azok ismeretesek, sak-annyiról van szó, hogy a Tervhivatal kérje °ket a Közlekedési Minisztérium útosztályától, de azért hadd szóljak néhány szót csupán az állami utakról. Borsod, Vas és Zala megyékben az állami utakon 347 ilyen híd van. Azt mondják nekem az „okos" emberek, hogy jó, nem kell idegeskedni, a fő közlekedési útvonalakon minden rendben van. Tudom, hogy az elsőrendű útvonalak rendben vannak, sőt, nemcsak állandó jellegű hidakat építettünk, hanem korszerűsítettünk is, szélesebb, nagyobb teherbírású hidakat létesítettünk, a másod- és harmadrendű utak azonban most már nem ugyanolyan jellegűek, mint a kapitalista világban I voltak. Ma már legalább tízszer akkora forgalmat kell bírniuk, hiszen körülöttük gyárak, üzemek, különböző települések épültek, és így a teherautók már nem tudnak áthaladni rajtuk. MAROSÁN GYÖRGY: Mit javasolsz? PRIESZOL JÓZSEF: Én csak azt mondanám Marosán elvtárs, hogy mi drága pénzen külföldről hozunk be fát, sőt nem is nagyon tudunk behozni, mert ez világviszonylatban is nagyon nehéz kérdés és a világpiacon nem nagyon kínálják a fát. Nekünk valahonnan máshonnan kell elvonnunk valamit a beruházási összegekből, mert különben komoly bajok lesznek ezekkel a kis átereszekkel. Állandó jelleggel kell őket átépítenünk. Vagy talán képesek vagyunk mi minden évben újból és újból helyreállítani őket? Ne essék félreértés, nem a közlekedésügy szólal meg most belőlem, de megyei viszonylatban is így áll a kérdés és — mit csináljak? — bosszant a dolog. Szándékom volt Ózd kérdéséről is beszélni, és sajnálom, hogy nincs itt Kiss elvtárs. Nálunk Misikol

con úgv határozott a képviselői csoport, hogy meg kell ostromolnunk a Tervhivatalt, mert problémáink vannak Ózddal. Minthogy azonban az ostromhoz elég volt egy-két elvtárs, nem kellett az egész csoportnak felvonulnia, mert — úgy látszik — a Tervhivatalban megváltozott a szellem: megadták azt a pénzt, ami Ózd csatornázási és vízellátási tervezéséhez kell ebben az évben. Erről tehát most már nem kí. vánok részletesen szólni, ezt csupán mint örvendetes tényt vetettem fel. Egyetlen kérdést még, és ez az ipartelepítés nálunk. Amikor az ostyagyárról volt szó, akkor kellett volna rögtön szólnom arról is, hogy nagyon nagy gonddal ügyeljünk arra, hogy a nehézipari vidékeken a nők munkábaállítása sokkal nehezebb, mint bármely más vidéken. Nekünk ott könnyűipari üzemeket kell teremtenünk, mert meg kell oldanunk ezt a problémát.' Éppen ezért kérjük, hogy a Tervhivatal az ipartelepítés szempontjából külön vizsgálja meg ezt a kérdést. Egypár szót arról, ami ellen nálunk Borsod megyében nincs panasz. Ez a könnyűipar, őszintén szólva, a könnyűiparral ugyancsak jó a kapcsolatunk. Ha van kívánságunk és problémánk, teljesítik és megmondom őszintén, igen I nagy megnyugtatást jelentett a borsodi dolgo[ zóknak, hogy amikor úgy tudom, átlagosan 3,5 I százalékkal emeli tervét a könnyűipar, mégis I egyes részlegeknél 25—26—27 százalékkal eme-