Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-19
U13 Az Országgyűlés 19. ülése 1961. évi február 24-én, vénteken 1Î14 arra gondolunk, hogy Budapesten még rengeteg más, újabb tennivaló is van, amire nemhogy ebből az ötvenmillióból nem telnék, hanem még újabb hitelek is szükségesek lennének, azt hiszem, amikor majd a tartalékkeretek és a bevételi többlet elosztásáról lesz szó, a pénzügyminiszter elvtárs jó szívvel gondol majd Budapestre és — megmondom őszintén — többi nagyobb városainkra is. Miről van szó? örvendetesen elkezdtük az Erzsébet-híd építését. Gondolni. kell azonban arra, hogy az Erzsébet-hídhoz csatlakozó utak azelőtt lényegileg egy yi méter széles hidat szolgáltak ki, az új híd viszont 18 méter széles lesz — és milyen közlekedést kell majd lebonyolítania? Már jó előre gondolni kell ezekre a kérdésekre, hogy ne akkor fogjunk hozzá a megtelelő utak kialakításához, amikor a hidat már telepítették. Gondoskodnunk kell arról, hogy az Erzsébet-hidat kiszolgáló utak megfelelő időben ^készüljenek. Gondolni kell. Elvtársak — engem most tanítottak erre a szakkifejezésre — a „MÁV szintbeli keresztezéseire" a fő közlekedési utakon. (SZABÓ PÁL: Szép szó! — Derültség.) Megnéztem néhány ilyen ,,MÁV szintbeli keresztezést". (Derültség.) A Hungária kőrútnál két sorompó van, ahol két frekventált vasútvonal fut. a váci és a ceglédi. A Szegedi utat £árom sorompó zárja el. A Szegedi út köti össze Kőbányát Angyalfölddel, a Hungária út pedig Ferencvárosból vezet valahova Angyalföldre, sot az 55-ös autóbusz, amely ezen az útvonalon •lar, Óbudára is átmegy. Az előbbi útvonalon a 32-es közlekedik. Az autóbuszoknak félórákat kell várniuk a sorompóknál. Saját szememmel J áttam, hogy az egyébként nem túlságosan sűru n közlekedő 32-es autóbuszokból öt darab állt a sorompó előtt és nem tudott átmenni. A sor °nipó elzárja a forgalmat. Mit csinálnak az °kos sofőrök? Nem mennek a Szegedi út felé, £anem bejönnek a városba. Ennek pedig az a következménye, hogy nemcsak a közlekedést 'ontják tovább, hanem magukat ,az utakat is, m ert a nehéz teherautókkal, a' soktonnás súgókkal a főváros útjai csak romlanak. Ezen feltetlenül változtatni kell. Nem is akartam elinni, hogy a Szegedi úti sorompó a nap 24 órá•laból mindössze 5 órán át van nyitva. , Igen tisztelt Országgyűlés! Ű.tügyi kérdésekf í foglalkozva egyetlen kérdést kívánok még e lvetni, az útügyi törvény ügyét. 1890-ből van e gy útügyi törvényünk. Ez magában véve még ne m lenne baj, mert lehet korrigálni. Ez az útügyi törvény azonban olyan helyzeteket teremt, £°gy előre kijelölt utakat később beépítenek, s J* 111 "© az utak kivitelezésre kerülnek, vagy házait' épületeket kell lebontani, vagy az utat kell jjjasfelé vezetni. Van olyan helyzet is, hogy el^ es zítik az utat, és saját szemünkkel láthatjuk: , gy fél év múlva valamilyen okból megint fel°£tják. ígv azután a fővárosi tanács elnökeik tilalmat kellett kiadnia, hogy az utakat hiányos záros határidőn belül nem szabad ismét íel oontani. Befejezésül arra kérem a pénzügyminiszter lv társat, a Tervhivatalt és a kormányt, hogy az utak átépítését és jobb közlekedésre való alkalmassá tételét nagyobb ütemben szorgalmazzuk a jövőben, s erre a pénzügyminiszter elvtárs — amint már az előbbiekben említettem — a tartalékkeretből, illetve a bevételi többletből biztosítson fedezetet. A költségvetést a budapesti képviselőcsoport és az ipari bizottság nevében elfogadom, és jó munkát kívánok mindenkinek, aki részt vett a költségvetés kimunkálásában és részt vesz annak végrehajtásában, s az utakkal kapcsolatos munkálatokban is, hogy ne csak elméletben és képletesen, hanem gyakorlatban is jó úton járjunk a jövőben. (Derültség és taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt szünetet rendelnék el, megköszönöm Novotny elvtársnak az Országgyűléshez intézett baráti szavait. A magunk és egész dolgozó népünk nevében kívánok a baráti csehszlovák népnek sok sikert és Novotny elvtársnak jó erőt és egészséget. (Taps. — A jelenlevők helyükről felállva hosszasan tapsolják az országgyűlés egyik páholyában tartózkodó Antonin Novotny t.) Az ülést harminc percre felfüggesztem. (Szünet: 10.30—li.28-ig) RÓNAI SÁNDOR elnök: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Galkó Lajos képviselőtársunk. GALKÓ LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1961. évi állami költségvetés vitájában felszólaló képviselőtársak elismeréssel szóltak a népgazdasági terv feladatairól és—a valóságnak megfelelően a számok tükrében, népünk erejét, alkotókészségét és valóban, mint ahogy igaz is, a béke költségvetését értékelték. Én, mint parasztképviselő, egyben pedig mint tíz éve szövetkezeti dolgozó, szeretnék a magam területéről szólni a vitában, és szerény képességemmel segíteni ezt az igazán népünk érdekeit szolgáló és fejlődésünket biztosító állami költségvetést. Mielőtt azonban ezekről szólnék, szeretném egypár gondolatban felvetni dolgozó parasztságunk bizalmát a felé a párt felé, s azok felé a férfiak felé, akik 1956 őszén felismerték népünk tragikus helyzetét és hűen a marxizmus—leninizmus eszméihez, megmentették ezt a népet, ezt a nemzetet a jövő századok számára, és újra szerves részesévé tették annak a hatalmas erőfeszítésnek, amelyet a szocialista népek tábora a dolgozó világ jövőjéért és az egész haladni vágyó emberiség békéjének a megmentéséért folytatott és folytatni kíván. v Nem dicshimnuszt szeretnék zengeni, pedig hogyha mérlegre tennénk azt a haditettet, amellyel a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a nagy Szovjetunió segítségével szétzúzta a fasiszta ellenforradalom jól kiépített és az imperializmus által támogatott hadállásait, akkor szerény vagyok, ha azt mondom, hogy a magyar dolgozó nép számára ez a győzelem többet jelentett, mint valamikor a nándorfehérvári diadal, amelyiknek emlékére még ma is megkondulnak a déli harangok. Igaz, akkor is egy nemzet élet-
