Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-18

1079 Az Országgyűlés 18. ülése 1961. évi február 23-án, csütörtökön 1080 esetleg idegenforgalmilag is hasznosítható fürdő felállítását és kihasználhatóságát megvizsgálja. Ha a megye költségvetését vizsg41om — gondolok itt a legújabbra — szinte szembeöltő az, hogy 72 százalékot fordít a szociális, egészségügyi és kulturális kiadások fedezésére. A mezőgazdaság nagyfokú megsegítése mellett talán ez bizonyítja legjobban, hogy szocialista költségvetéssel van dolgunk. És hogy a kultúra területéről mondjak valamit, az utóbbi négy esztendő alatt 85 új áltanos iskolai tanteremmel bővültünk, s talán a pedagógusoknak és a szülőknek nem kell külön bizonyítanom, hogy mit jelent ez tulajdonképpen, akár az oktatási, akár a nevelési területet vesszük figyelembe. Viszont azt is meg kell mondanom, hogy amíg falun gyönyörű, szép, hatalmas iskolákat létesítettünk, elmaradt a megyeszékhely az előbb említett okoknál fogva. Tudomásunk van azonban arról, hogy az új terv jelentős számú általános iskolai tantermet vesz fel Szombathelynek, és így reméljük, hogy ez á problémájuk is megoldódik. Ha így végigtekintek a fejlődésen, azt kell mondanom, hogy mi, akik ott élünk a megyében, értékelni tudjuk falvaink villanyfényes utcáit, hiszen az utolsó tizet az idén fogjuk villamosítani, a 34 új kultúrházat, a 73 keskenyfilmszínházat, amit csak 1956. óta kaptunk. Mindezek azt bizonyítják, hogy lassanként a falun is múlóban van a múlt sötétsége. Lehet, hogy aki a megyénkbe téved, mindezeket nem veszi észre, hiszen hatalmas ipartelepítésünk mellett ezek elenyésző kicsi dolgok, de mi, akik szeretjük megyénk minden részletét, szeretjük megyénk népét, örülünk a fejlődésnek, ezt naponta érezzük, látjuk és érzékeljük. De érzékeli ezt megyénk lakossága is, és minden erejével kiveszi részét a feladatok megvalósításában. Ezt nemcsak azzal tudom bizonyítani, hogy a költségvetési alapba felvett összegek 1956 óta nyolcmillióról 60 millióra növekedtek, vagy a társadalmi munka értéke 1,7 millióról 11 millióra növekedett. Csak egyetlen egy példát szeretnék megemlíteni, amely a szocialista emberi összefogás nagyszerű példája: ez a kőszegi televíziós adóállomás megépítése. Nemcsak arról van szó, hogy az Alpok egyik utolsó nyúlványára egy hatalmas készüléket kellett felszállítani, hanem másfél kilométeres utat építeni, erdőt irtani, villanyt felvezetni és a szükséges építőeszközöket felvinni, összefogott a megyeszékhely, Kőszeg, a diákságtól kezdve a tisztviselőkig és a honvédségig, a környéki tsz-ek fuvarral segítettek, csak ennél az egyetlen létesítménynél 400 00U forintra becsüljük a társadalmi munkát. De én azt mondom, hogy sokkal nagyobb az az erkölcsi érték, amely itt a szocialista emberi öszszefogást bizonyítja. Megyénk minden egyes lakója érzi, hogy ilyen célokra adott forintja, minden kapavágása saját környezetét teszi szebbé, egészségesebbé, s ezáltal életét boldogabbá. Végül, ha a multat és a jelent összehasonlítom, az 1956. évi tanácsi költségvetés ossz volumenét, a 241 millió forintot a mostani 344 milliós főösszeggel, akkor azt kell mondanom, hogy pártunk és munkás-paraszt kormányunk helyes politikája megtörte azt a felfogást, amely minket ott a határszélen olyan sokáig szinte tervszerűen elfelejtett. A költségvetés számadatai mutatják, hogy az 1961-es évben Vas megye megkapja mindazokat az anyagi alapokat, amelyek továbbfejlődését biztosítják, és így egyetértünk vele, reálisnak és teljesíthetőnek tartjuk. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakra hivatkozva állattenyésztési terület vagyunk, engedjék meg, hogy néhány olyan problémával is foglalkozzam, amely ezt a látszólagos fejlődést bizonyos mértékben akadályozni igyekszik. Es ez nem más, mint a mezőgazdasági építkezé-i seknél tapasztalt rendellenesség. Teszem ezt abban a biztos tudatban, hogy az illetékes minisztériumok mindent meg fognak tenni, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő. Az 1959. évben állami beruházásból a termelőszövetkezetek neszére magtárpadlás»os istállókat építettünk Vas megyében, nem másképp, mint hogy az istálló födém felett fél méter fal volt, és azután kezdődött a magtárpadlás teteje. A tető palával készült úgy, hogy a pala lapok 8,5 cm-nyire fedték el egymást. Ennek az építkezésnek kétféle hibája volt: 1. a pala hézagain a szél behordta a havat és gabonát belepte a hó; 2. hogy miután nem fából készült a tetőszerkezet, annak szélben bizonyos kilengése volt és így a pala megrepedt, elpattant rajta. Ezért az 1960. évben ezen a terven olyan módosítás történt, hogy az istálló födémje fölött egy méter falat építettek és erre jött rá a födél, amely lényegében úgy készült, mint 1959-ben, azzal a különbséggel, hogy a pala takarása 11 cm lett. Tekintettel az enyhe télre, még nincs tapasztalatunk arra vonatkozólag, hogy mutatkoznak-e olyan hátrányok, mint az 1959. évi építkezéseknél. Ezektől a hibáktól eltekintve azonban azt kell mondanunk, hogy tsz-eink meg vannak elégedve a magtárpadlásos istálókkal, mert azokat az állomány elhelyezésére kivállóan alkalmasnak tartják és különben is a gabona tárolására is megfelelő területük volt. Az 1960. év első üt(emében átlagban 1 350 000 forintból ki tudtunk hozni Vas megyében egy ilyen 100 férőhelyes magtárpadlásos istállót. Bizonyos felszerelések elhagyásával ezt az árat a második ütemben, az év második felében 1,1 millióra sikerült csökkenteni. A Földművelésügyi Minisztérium építési osztálya egyrészt nem hiszi el, hogy ennyiből ki tudtuk az istállókat állítani, másrészt a magtárpadlásos istállóval szemben kifogásokat emelt, amelyek részben a fentiek voltak, részben pedig az, hogy idővel az istálló födémé átnedvesedik és a magtárpadlásra felrakott gabona megdohosodik. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium előírta, hogy az 1961. évben csak lapostetejű istállókat szabad építeni. Az erre a célra rendelkezésre bocsátott hitelkeret terhére az első ütemben 17 darab 100 férőhelyes és 3 darab 50 férőhelyes ilyen lapostetejű istálló építését vette tervbe a Földművelésügyi Minisztérium beru-