Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-3
101 Az Országgyűlés 3. ülése 1959. február 19-én, csütörtökön 102 az új termelői árrendszer bevezetésével kapcsolatban, de bizonyosak lehetünk benne, hogy a sokszor megfeszített munka hasznos lesz. Tervünk és költségvetésünk előirányzatainak teljesítéséhez, túlteljesítéséhez, mint az elmúlt évben, most is számíthatunk dolgozóink lelkes munkájára. Dolgozóink már eddig is számos figyelemre méltó javaslatot tettek a termelési tervek túlteljesítésére, a termelékenység terven felüli emelésére és az önköltség nagyobb csökkentésére. Antos elvtárs beszédében feltette azt a kérdést, nincs-e itt az idő fejlődésünk meggyorsítására? Ügy gondolom, nemcsak Antos elvtárs és most a beszédemben én is, hanem velünk együtt százezrek és milliók vallják az országban: igenis itt az idő arra, hogy Magyarországon meggyorsítsuk a szocializmus építését. De talán nem is helyes a kérdést úgy feltenni, hogy itt van-e az idő a meggyorsítására. Csak körül kell nézni és látható: máris benne vagyunk a szocialista építés gyorsulásának folyamatában. Az, amiről eddig itt az országgyűlésben már sok szó esett, az, ami a mezőgazdaságban most történik, vajon nem a szocialista építés meggyorsulása-e? Mindenki előtt világos, hogy az. De ha megnézzük üzemeinket, — ez az újságban ugyan nem jelenik meg — százával tesznek felajánlásokat az évi terv, a termelékenység, az önköltségi terv túlteljesítésére. Ha megnézzük a jelenlegi lehetőségeinket — bár csak február közepén vagyunk —, mégis már ma megmondhatjuk, hogy ebben az esztendőben a nemzeti jövedelem emelkedése szempontjából teljes biztonsággal el fogjuk érni azt a színvonalat, amelyet a hároméves tervben eredetileg 1960-ra terveztünk. Ugyanezt tudjuk mondani a színvonalat illetően a termelékenységről és többé-kevésbé az önköltségről is. Tehát nemcsak a gyorsítás lehetőségéről van szó, hanem arról, hogy már benne is vagyunk. Az eddigi elveinknek megfelelően, gazdaságosan, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével fogjuk ez évi terveinket jelentősen túlteljesíteni, nagyobb mértékben mint ahogyan 1958. évi tervünket túlteljesítettük. Ha elolvassuk azokat a leveleket, amelyeket a párt .Központi Bizottságának írnak, például legutóbb a vasas központi szakszervezet vezetősége írt vagy néhány héttel ezelőtt a csepeli vasmunkások küldtek ilyen levelet, akkor azt látjuk, hogy a dolgozóknál már elintézett tény, hogy ebben az esztendőben hazánkban meggyorsul a szocialista építés, amelynek lehetőségeit ők is látják. A mi feladatunk tehát nem az, hogy elméletileg, elvileg boncolgassuk: van-e lehetőség, elérkezett-e az ideje a gyorsításnak, hanem az, hogy az alulról jövő kezdeményezéseknek szervezett formát adjunk, biztosítsuk, hogy a célkitűzéseknek a továbbiakban helyes irányuk legyen, a módszerek, melyekkel a szocialista építést meggyorsítjuk, helyesek legyenek. A munka verseny lendülete egyre magasabb és egyre nagyobb eredmények elérésére serkenti dolgozóinkat. A munkások versenyzőkészsége, munkalendülete csattanós választ ad azoknak, akik akár külföldön, akár idehaza azt állították, hogy a magyar dolgozók nem akarnak versenyezni, a szocialista munkaverseny ellen vannak. A dolgozók szerte az országban nagy figye-? lemmel kísérték az SZKP XXI. Kongresszusának eseményeit. A kongresszus határozata a nagyszerű hétéves tervről, osztatlan lelkesedést váltott ki. Ez a lelkesedés anyagi erővé válva még jobban ösztönzi dolgozóinkat, hogy saját feladatainkat jobban és még gyorsabban valósítsuk meg. Dolgozóink lelkes munkájára, egyre emelkedő munkalendületére, a mind szélesebben kibontakozó szocialista munkaversenyre támaszkodva kell törekednünk szocialista fejlődésünk meggyorsítására, 1959. évi tervünk túlteljesítésére. Az 1959. évi feladataink túlteljesítéséhez az szükséges, hogy az iparban gyorsabban haladjunk előbbre a technikai színvonal fejlesztésében. Gondoskodnunk kell róla, hogy a termelési tervek túlteljesítése a népgazdaság szempontjából leghasznosabb területeken és termékekben történjék, a termelékenység növelésével és az önköltség csökkentésével egyidejűleg. A feladat t megvalósítása csak akkor lesz teljes, ha elérjük, hogy a beruházási tervet ne csak teljesítsük, ha-nem a népgazdaság szempontjából legfontosabb beruházásokat idő előtt megvalósítsuk. A kitűzött feladatot biztosan megoldjuk, ha még inkább nyilvánvalóvá tesszük, hogy előrehaladásunk meggyorsítása a dolgozók kezében van letéve, elsősorban tőlük függ. Az előterjesztett költségvetésből kitűnik, hogy' 1959-ben nem kevés munka vár ránk. De ez a munka szép, mert előbbre viszi szocializmust építő hazánk fejlődését, népünk életszínvonalának emelését. Az előterjesztett költségvetés biztosítja mindazokat az erőforrásokat, amelyekkel a párt célkitűzéseinek megfelelő feladatokat megvalósíthatjuk, ezért a költségvetést a párt és a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Veres József képviselőtársunk. VERES JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az 1959. évi költségvetéshez egyrészt általánosságban, másrészt részleteiben kívánok hozzászólni. 1959. évi költségvetésünk tárgyalása iránt dolgozó népünk részéről nagy érdeklődés nyilvánul meg, mert a párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány ingadozás nélküli helyes politikája tükröződik vissza a költségvetésben. Ez a helyes politika nagyobb érdeklődést és fokozottabb bizalmat biztosít Országgyűlésünk ülései és tárgyalásai iránt is. Az 1959. évi állami költségvetés számadatai önmagukban is sokat mondanak, ha pedig a számok mögé tekintünk, a szocialista társadalmi rendszer minden más társadalma formát felülmúló erejének bizonyítékai bontakoznak ki előttünk. Legyen szabad idéznem a költségvetés néhány adatát: Kerek számokban a költségvetés bevételét 52,9 milliárd forintra, a kiadást pedig 52,1 milliárd forintra irányozták elő. A bevételi többlet tehát 800 millió forint. A kapitalista Magyarország költségvetése majdnem mindig hiánnyal zárult, amit vagy belföldi tőkésbankoktól felvett kölcsönökből, vagy külföldi tőkés pénzcsoportoktól felvett kölcsönökből fedeztek — természete-