Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

939 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 940 nekik ott. Mert szívesen ránk mondják, hogy rendőrállam vagyunk, és én nem mondom az Egyesült Államokra, hogy az egy fasiszta állam, mert ez így nem is felelne meg a valóságnak. Ott minden a világon van, még fasizmus is — és nem is vékony. (Derültség.) De rendőrállamnak aztán rendőrállam. Erre én itt több tanút is meg tudnék ^evezni. (Derültség.) Sokkal inkább, mint a mienk. Ott egy nap alatt több rendőr, meg detektív, meg nyomozó nyüzsgött körülöttünk, mint amennyit én idehaza két esztendő alatt a mi állítólagos rendőrállamunkban látok, de még a közlekedési rendőröket is beszámítva (Derültség.) De ott is vannak progresszív emberek és vannak józan, haladó gondolkodású emberek. Mit kellene az Egyesült Államoknak mégis csinálniuk? Valamikor az Egyesült Államok joggal elmondhatta magáról, hogy a haladás, a* demokrácia hazája és menedéket adott a zsarnokság által üldözötteknek. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült az Egyesült Államokba, és talált ott menedéket a reakció ellen, meg megélhetést is. Ha az Egyesült Államok vezetőinek volna annyi józan eszük és lemondanának arról az ellenkező hírnévről, amelyet mostanában sikerült nekik megszerezniük, hogy a világ minden elcsapott fasiszta diktátora, hitleristája, nyilasa, minden bukott népnyúzó, monarcha mint a mágnes az Egyesült Államokhoz tapad és ott leli meg főpatrónusát, e társadalmi haladás erőivel szemben, ha ők erről lemondanának, megmondom, az a gyanúm, hogy jobban kellene tőlük tartanunk, mint most. (Derültség.) Mert a hidegháború, meg a reakció világméretekben való csendőri támogatása végső fokon visszacsap és zsákutca. De ha ott a józan emberek kerekednek felül, megmondom, elég szívós és elég gazdaságuk van azoknak az amerikaiaknak és bizony jó pár évig kellene nekünk arcunk verejtékével nyomni a gombot, amíg az egy főre eső termelésben és fogyasztásban túlhaladnánk őket, amit egyébként feltétlenül el kell érnünk. Nekem szerencsém van ezt a Cyrus Eaton házaspárt ismerni több más között. Ez rendkívül érdekes és szemléltető példa. Én tisztelem ezt a házaspárt, annak ellenére, hogy milliomos, amerikai milliárdos. Egyébként még mondtam is neki viccből, hogy ha én tudtam volna, hogy magával egy kommunista funkcionárius így leül és udvariasan, barátságosan elbeszélget, talán be se léptem volna az ifjúsági szövetségbe 1931-ben. (Derültség.) De ahogy maga azt gondolta, hogy a kommunistáknak szarvuk van, éppen úgy én azt gondoltam, hogy amerikai imperialista pata nélkül ki nem megy az utcára. (Derültség.) Milyen ember? Bevallottan tőkés, nagykapitalista. Ö ezt nem titkolja, nem tartja suba alatt, csak azt mondja, hogy ő a háború ellen van, ő a korlátozás nélküli kereskedelem és érintkezés, a békés és normális egymás mellett élés híve á különböző társadalmi rendszerű országok között. Ez ennek az embernek a nézete és álláspontja és megmondom, hogy elég tiszteletre méltó bátorsággal képviseli ézt az álláspontot. Persze, az amerikai milliárdosok engem nem tartanak árulónak, énrám más okból haragszanak, de őt árulónak tartják (derültség), és ennek megfelelően néha élesen meg is támadják. Én ezzel a Cyrus Eatonnal valahogy úgy vagyok, mint Beresztóczy és Horváth Richárd kollégáimmal. (Derültség.) Ez furcsa összehasonlítás, de meg kell mondanom. Tudniillik mi már régen beszélgettünk és nem merem mondani, hogy barátaim, bár mondhatnám, de félek, hogy engem kiátkoznak az ortodox kommunisták és téged kiátkoznak az ortodox katolikusok. (Derültség és taps.) Van bizonyos hasonlóság köztük, Cyrus Eaton és Beresztóczy és Horváth Richárd tisztelt képviselőtársaim között. Mi a rokon bennük? Ez valahogy nekem úgy jön elő, hogy Nixon már megbukott. Azt láttam. Allan Dulles is meg fog bukni, de Cyrus Eaton, ha az ő vonala győz, sajnos egy jó ideig még nem fog megbukni. (Derültség.) En már nem egyszer elmondtam nekik, hogy Grősz kollégájuktól kevésbé tartok, Mindszentytől abszolúte nem tartok, mert aligha találnék a világon a katolikus egyháznak olyan okos ellenséget, aki annyit ártott volna a katolikus egyház érdekeinek Magyarországon, mint Mindszenty. De mondom, őtőlük tartok. Mert ők olyasmiket csinálnak, hogy feloldozzák a hivők lelkiismereti konfliktusait, amik elé Mindszenty őket állította. Mert Mindszenty ugye középkort, meg királyságot, meg ilyesmit követelt a földnélküli cselédjétől az egyházi birtokon, az viszont demokráciát, mçg szocializmust, meg földet akart és ember módján élni. Tehát annak döntenie kellett, hogy vagy megyek Mindszentyvel, vagy megyek a kommunistákkal. De ezek az emberek valami olyan eszméket képviselnek, hogy valahogy mintha mindkettő beleférne, hogy haladhatok a társadalmi haladás útján is, meg maradhatok hivő is. (Derültség.) És ezért én biztos vagyok, hogy Mindszenty és a főnökének a nevére már régen nem fogunk emlékezni, de az efajta progresszív katolikus papokkal még mindig szövetségben és konkurrenciában leszünk. (Derültség. Taps.) Ez a rokonság Cyrus Eaton és köztük. (Derültség.) Ami az ENSZ-et illeti. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének idei közgyűléséről megismétlem azt az értékelést, amit küldöttségünk még ott kialakított magának: véleményünk szerint ez a közgyűlés csak a változás, a komoly változás kezdetének közgyűlése volt progresszív irányban. Ennyit a közgyűlésről. Most két ilyen személyes megjegyzésfélét engedjenek meg, nem akarok tovább elemezni semmit. Én szívesebben tettem, bár miután hazajöttem szidtam azokat, akik azt mondják, hogy ők szívesen megnéznék egyszer New Yorkot: az egy ütközet színtere volt. Ott volt szerencsém az amerikai imperializmus legreprezentatívabb vezetőiVel egy teremben találkozni, az utcán pedig a magyar fasiszták legreprezentatívabb (derültség) 3—4—10—21 tagú rohamosztagaival találkozni. Elég sűrűn. Én azért mentem szívesen Amerikába — aki katona volt, vagy szolgált, az tudja, hogy mindig jó, ha az alapbázistól messze lehet áttenni az ütközet színterét. Mert én úgy érzem, hogy úgy vagyok az amerikai imperialistákkal, mint amikor ugyanezekkel a fasisztákkal voltam kénytelen találkozni és megütközni 1956. október végén, meg november elején Budapesten. És ha már arról van szó: én rendkívül örül-