Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-16
$37 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 938 osztályidegen származású. Nézem, hát ez születése szerint 68 éves ember, mi dolgom van nekem egy 68 éves ügyvéd apjának osztályidegen származásával? (Derültség.) Úgyhogy, mondjuk így: a vezető testületekben kialakult egy jószellemű összefogás. Harcostársakká váltunk, s lehet, hogy tagdíjfizetéseknél, taggyűléseknél első helyen állnak, ott mindig kiderül, ki a párttag, remélem a példamutatásban is, de általában a mindennapi munkában ez összefonódik, s ez nagy ereje a mi társadalmunknak. Ezt szélesebben is lehet demonstrálni. Példának okáért megemlíthetem a szakszervezeteket, amelyek a párthoz legközelebb álló osztályszervezetei a munkásosztálynak. Ott körülbelül 250 000 funkcionárius dolgozik, beleértve az egyszerű bizalmit is, aki a munkapad mellett van. A 250 000 ember közül körülbelül 70 százalék pártonkívüli — és viszi a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Körülbelül 10 százaléka párttag — és egy félmilliós seregről van szó. Kilencven százalék pártonkívüli fiatal viszi a párt politikáját. Nézzük meg a demokratikus nőmozgalmat, hasonló képet találunk. Nézzük meg a Hazafias Népfrontot. Talán egy esztendeje volt az a kongresszus, amelyen efajta számvetések készültek és ott kiderült, hogy 110 000 ember van a bizottságban, plusz körülbelül 200 000 a titokban megszervezett (derültség) úgynevezett népfront-aktivista csoportokban. Ezek mind működnek, felvilágosító munkát végeznek, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a párt politikájáért és vonaláért, szövetségben a kommunistákkal készek és hajlandók dolgozni, pedig 80 százalékban pártonkívüli emberek, önként, szívesen, sőt talán úgy is lehetne mondani, bizonyos önérzettel és büszkeséggel mondják, hogy mi a kommunista párt politikájáért szíves-örömest dolgozunk, mert úgy érezzük, hogy népünk érdekeit szolgáljuk ezzel. Hát ebben van a mi erőnk és erre az erőre támaszkodva mozgósítjuk most ismét a munkásosztály, a parasztság élenjáró embereit, az értelmiség élenjáró embereit: segítsenek megoldani e n agy történelmi feladat befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A harcban és minden nagy feladatunknál támaszkodunk, gondolunk a haladó világra, a nemzetközi élet összes haladó erőire. Hogy úgymondjam, ez a mi nemzetközi bázisunk, és a világ haladó erőire támaszkodva őrködünk hazánk függetlensége felett, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk idebenn a szocialista építés új sikereiért és odakünn a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus békés úton elérhető világméretű győzelméért. Engedjék meg, hogy én is így „röptiben" beleszóljak a külpolitika egy-két kérdésébe. Sík elvtársnak el kell mennie, de gondoltam, ne akkor ugorjon fel, amikor erről kezdek beszélni, mert még azt hiszik, nem ért velem egyet. (Derültség.) En nem akarom elemezgetni ezeket a kérdéseket, de nehéz megállni megjegyzés nélkül. P.k^t; beszéltek az Ausztriához való viszonyunkról. En ezt a viszonyt nem akarom elemezni, de meg akarom mondani, hogy nekünk ez azért különleges probléma, mert összes szomszédaink közül ez az egyetlen kapitalista ország. És itt kellene a gyakorlatban nekünk is valahogyan realizálnunk egy szocialista állam és egy kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát. És mi nem szűnünk meg ezért fáradozni, s én nagyon egyetértek az elvtársakkal, akik azt mondják: hogy ez jelenleg nem így van, ezért nem mi vagyunk a felelősek. A fejelőseket a határon túl, Ausztriában kell keresni. És ők nagyon jól tudják, hogy mi ezt akarjuk. Egyben szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni, hanem igenis nagyon jó szomszédi viszonyt fogunk kialakítani, még abban a korszakban, amikor itt szocialista és ott kapitalista rendszer van. És szent meggyőződésem, minden gáncsvetők és közbeeső epizódok ellenére. Az epizódokról azonban egy szó megjegyzést szeretnék tenni. Valamelyik képviselőtársunk megemlítette, hogy amikor a nőszövetség egy megbízottjának ki kellene Ausztriába utaznia, akkor előbb hitvallást kell tennie arról, hogy mivel akarja ott tölteni az idejét, kivel akar kapcsolatot teremteni és mi célból. Rendben van, ha a demokratikus nőszövetség egy képviselőjétől féltik Ausztria belső társadalmi rendjét és semlegességét, ez osztrák megítélés, ehhez joguk van. De én ehelyett az igen tisztelt képviselőtársnő helyett más ügyfelet tudnék ajánlani, mert első látásra mégis egy demokratikus nő és nem több. De én tudom, hogy elég gyakran jár oda egy úri ember, akinek a hivatása — és a nem is titkolt hivatása — a kémkedés. Például Allan Dulles rendszeresen jár oda és ő maga büszke arra, hogy nem tudom, hány éve, kémkedéssel foglalkozik. Most mégis aki az osztrákok semlegességét félti,- egy ilyen demokratikus magyar nő helyett miért nem egy ilyen hivatásos kémnek ad oda kérdőívet (derültség), mielőtt a beutazási vízumot megadják, hogy kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen ügyeket akar megtárgyalni. Evvel sokkal jobb szolgálatot tennének Ausztria belső békességének is, általában a békének, és az osztrák—magyar viszonynak is. Ez egyébként teljesen kézenfekvő az osztrák illetékesek előtt is, csak nehezen adják rá a fejüket ilyen progresszív lépésre (derültség), pedig én az ő helyükben arra gondolnék, hogy tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Népköztársaság, mint vendégük az amerikai kémszervezet főnöke, Allan Dulles. (Derültség és nagy taps.) Ez feltétlenül így van.^r* Szintén csak megjegyzésre szorítkozom egy másik állammal, az Egyesült Államokkal való viszonyunkról. Az első, amit ki szeretnék jelenteni: szent meggyőződésem, hogy mi az Egyesült Államokkal a békés egymás mellett élést realizálni tudjuk és fogjuk, és ez a két állam békésen és normálisan el fog férni egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista társadalom lesz és ott még kapitalista társadalmi rendszer lesz. Ez a történelem elemi erejű követelése. Ezt nem tudják örökre megakadályozni azok sem, akik akarják. Az Egyesült Államokban is vannak haladó emberek, akik küzdenek a demokráciáért, a szabadságért, a szocializmusért. Nehéz soruk van 43*