Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-16

929 Az Országgyűlés 16. ülése 1960. évi december 9-én, pénteken 930 Itt baj van az önköltséggel még, de még úgy gondoljuk, amikor beszélünk, általában a gazdaságos termelésről és a megfelelő normákról, ott azután már kivételt nem teszünk, értjük az iparra, a mezőgazdaságra és műiden más mérhető tevékenység területére. Ami a termelőszövetkezeteket illeti, valamennyi, úgyszólván valamennyi előttem szóló elvtárs rámutatott, különösen a növénytermesztésnél, azokra a jelentkező különbségekre, hogy holdanként a tsz-gazdaságokban gabonából és más növényi termékből tíz-húsz-huszonöt százalékkal már az első évben többet termeltek, mint az egyéni gazdaságok. Lényegében az igazat megmondva ugyanez a parasztember, mert hiszen ő ott most a tag, a brigádvezető, meg az elnök is, aki azelőtt ott egyénileg gazdálkodott. Úgyhogy a tsz fölénye a termelésben nem kétséges, nem is vitatja ezt tulajdonképpen most már egyetlenegy egyénileg dolgozó paraszt sem. Ami az árutermelést illeti, arra is meggyőző számadatokkal rendelkezünk, hogy az első éves termelőszövetkezet már ugyanarról az adott területről több árut ad a népgazdaságnak, magának az egész népnek, mint korábban, amikor ott egyéni gazdálkodás folyt. A két, elsőként szövetkezetivé lett megyénk, Győr és Szolnok megye különböző áruszállításai is ezt bizonyítják. Még talán másfél esztendeje csak, hogy ezek a megyék termelőszövetkezeti megyék lettek — nem véletlenül mondom így és nem úgy, hogy szocialista megyék, mert ahhoz még több valami is kell — s azóta minimálisan 10 százalékkal és maximálisan 70 százalékkal több árut adnak az országnak akár ^aromfiból, húsból, mar-» hahúsból, tejből és egyéb fontos termékből. Azonkívül nem utolsó mutatója a szocialista nagyüzem fölényének és a közösbe lépett paraszt emelkedettebb öntudatának az, hogy ugyanez a két megye az, amelyik ebben az évben a különlegesen nehéz körülmények között elsőként végezte el az összes őszi mezőgazdasági munkát. És ennek eredményeképpen alakult úgy ez az ősz a mezőgazdaság területén is, hogy semmiféle kétségbeesésre okunk nincs. Mindenki tudja, hogy az idén olyan esős őszünk volt, amire valójában emberemlékezet óta példa nem volt. Már természetesen hasonló eset volt Franciaországban is, meg Olaszországban is és —! minthogy az ukrán elvtársak panaszkodtak — Ukrajnában is — és ilyenkor bizony dolgozik mindenki és mindenhol. Egyik helyen a kapitalizmus korbácsa kergeti erre az embereket, meg a könyörtelen taposás, a másik oldalán már a termelőszövetkezetbe lépett öntudatos paraszti buzgalom. És ennek köszönhetjük azt, hogy bár nem károsodás nélkül való volt ez a nagyon esős ősz, de mégis olyan helyzet alakult ki, hogy az őszi gabonavetés 2 300 000 hold területen biztosítva volt. És ez — azt lehet mondani — a parasztság nagy munkagyőzelme és öntudatának bizonyítéka. Tehát a népgazdaság általános fellendítése megköveteli a mezőgazdasági termelés általános fellendítését, az pedig a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezését követeli meg. Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését illeti, arról sokat és hosszan lehetne beszélni. De engedjék meg, hogy egy pillantást vessünk a mögöttünk levő két évre, mert annak a tapasztalatai adják meg nekünk az ismereteket, amikkel előbbre tudunk jutni. A szocialista átszervezés két esztendeje — az 1958—59-es és az 1959—60-as télről beszélek, és a megszilárdításra szánt két esztendőről — itt a fejlődés számai impozánsak. A termelőszövetkezetek összterülete 1958. decemberében a művelt földnek körülbelül 10 százaléka volt. Nem egészen 10 százaléka. Egy évvel később 35 százaléka — itt csak a termelőszövetkezetekről beszélek —, majd még egy évvel később mintegy 61 százaléka volt. Elvtársaim! Nézzünk egy kicsit magunkba, amikor erre gondolunk. Gondoltuk volna mi azt, hogy ez a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk volna. Én, mielőtt elutaztam Moszkvába, meglátogattam az általam nagyon tisztelt idősebb barátomat, Dobi elvtársat, aki sajnos még most is kórházban van. Beszélgettünk mindenféléről. Aztán emlékeztettem őt arra, hogy mi egyszer egy délután egy kertben jöttünkmentünk és ő azt kérdezte tőlem: Na jó, rendben van — azt mondja — most már a Népköztársaság megint megvan. Azt mondd meg nekem, hogyan lesz ebből termelőszövetkezet? (Derültség.) Mert ez valahogy bevált. Ezt nem akárki mondta, mert ő a szocialista gondolatnak, meg a szövetkezeti gondolatnak nem tegnapi harcosa, s már sok vihart átélt, de mindig hű maradt ehhez a gondolathoz és eszméhez. Most mondom: emlékszel vissza erre a beszélgetésre? Azt mondja: emlékszem. Mit gondolsz, mennyi ideje volt annak? Két esztendeje ember! S most a művelt terület háromnegyed része szocialista formákban egyesíti Magyarországot. Nem történelmi, nem forradalmi győzelme ez a magyar népnek? De ezt a győzelmet igazán az teszi győzelemmé, ahogy végbement. Nem az, hogy végbement, hanem ahogy végbement. Mint önök tudják, New Yorkban jártam az idén és ott mint az ENSZ küldöttének, kézbesítettek nekem egy könyvet. Segítségül hívtam angolul tudó barátaimat, akik kiderítették, hogy ez egy disszidens magyar ügyvédnek a könyve, amelyet erre az időre gyorsan összepofozott, befejezett, amelyet kinyomtattak valamilyen állam pénzén és ott az ENSZ-küldöttek között szétosztották. Már nem tudom, Kovácsnak, Nagynak, vagy minek hívták, nem egy történelmi személyiség (derültség) — egy disszidált pesti ügyvéd. A könyv címe valami olyasmi volt, hogy Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat. A könyv tartalma körülbelül 60, vagy több százalékában azzal foglalkozik, amiről most szó van, a mezőgazdaság elmúlt két évében bekövetkezett változásáról. Mi az ő sommázása? Azt mondja: a kommunisták ezt erőszakkal érték el. Aztán még tovább azt írja: az erőszak fő formája a pszichológiai erőszak volt. No, mondtam barátaimnak, köszönöm elég, ne is folytassák, teljesen világos: Ha a magyar nép dolláron eltartott ellensége egyebet nem tud az ujjából kiszopni, mint hogy ennek a mezőgazdasági fejlődésnek fő mozgató ereje a pszichológiai erőszak volt, akkor mi nyugodtan állíthatjuk, hogy