Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-15
881 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 882 évben például konzerviparunk 3400 vagonnal több paradicsomot, mintegy 300 vagonnal több zöldborsót és 600 vagonnal több paprikát dolgozott fel, mint tavaly. így csupán zöldségfélékből a konzervipar a múlt évi mintegy 18 000 vagonnal szemben 1960-ban több mint 23 000 vagont dolgozott fel. Szó esett, kedves elvtársak, a beszámolóban az árakról. Ezzel kapcsolatban én is szeretnék egy pár dolgot elmondani. Igaz, hogy az első félévben általában magasabbak voltak az árak. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni, hogy azokban a cikkekben, amelyeknek zömét ez évben már a termelőszövetkezetek adták, amilyen például a burgonya, a hagyma, a gyökér, a paprika, a paradicsom, nem emelkedtek az árak a tavalyi szint fölé, vagy csak egészen rövid időre, mint a paprikánál és a paradicsomnál. Sőt néhány cikkből már ez évben végig alacsonyabbak voltak az árak. Ilyen volt például a dinnye, minden fajta káposztaféle, a karfiol, a sárgarépa, a körte, a sárgabarack. Ezekből elég áru állt az állami és a szövetkezeti kereskedelem rendelkezésére és így az árszabályozó szerepet általában ezen a téren be tudtuk tölteni. Ezzel szemben egyes korai cikkekben, amelyeknek zömét még nem a termelőszövetkezetek termelték, mint például a zöldbabban, zöldborsóban végig magasabbak voltak az árak, hasonlóképpen azokban a gyümölcsökben, amelyeknél terméskiesés volt. A magasabb áraknak az eddig elmondottakon kívül még az is oka volt, hogy idén nagyon rapszodikus volt az időjárás. Emiatt általában két hetet késett a zöldségfélék beérése és szedési ideje, s ezért az árak magasabban indultak. Kulturáltabb lett a táplálkozás — erről Fehér elvtárs részletes számokat mondott —, általában nőttek az igények és nőtt az egy főre eső fogyasztás mértéke. Fehér elvtárs a zöldségnél meg is említette ezt. Én szeretnék a zöldség-gyümölcsre vonatkozóan egy összehasonlító számot mondani. Zöldségben és gyümölcsben a felszabadulás előtti 95 kilogrammal szemben, ez évben az egy főre eső fogyasztás eléri a 128—130 kilogrammo't. Természetesen ez a kereslet megnövekedésével ls jár. A megnövekedett kereslettel szemben visz ont kevesebb volt az úgynevezett szabadpiaci felhozatal, amelynek csökkenését nem minden esetben tudta pótolni az állami és a szocialista kereskedelem felhozatala. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a szocialista fejlődés több országban megfigyelhető tapasztalata is azt mutatja, többek között, hogy az átmeneti időben jelentősen szűkül az erre épülő kimondottan piaci árusítás. Ez természetesnek látszó folyamat. Ebben hiba akkor és olyan cikkeknél áll elő, amikor, illetőleg amelyekből a nagyüzemi termelés, az állami és a szövetkezeti kereskedelem a kiesést még nem tudja pótolni. Ahol pótolni tudja, ott stabilak az árak, javul az ellátás. Egy-két példát erre. Például az úgynevezett Piaci árusítás, tehát az őstermelői felhozatal burgonyában Budapest és a 39 kiemelt város piacán ?Jérve 1500 vagonnal kevesebb a tavalyinál, ugyanakkor a szocialista kereskedelem forgalma 5500 vagonnal több, mint tavaly. Ezért az arakban ez nem okozott zavart, és nem is tükröződött vissza magasabb árakban. Zöldségfélékben a szabadpiaci kiesés mintegy négyezer vagon volt. Ugyanakkor a szocialista kereskedelem a tavalyihoz képest mintegy 5000 vagonnal többet hozott fel, tehát itt sem volt tapasztalható különösebb hatása a kiesésnek az árakra. Viszont az előbb említett gyümölcsféleségekből sem a szabadpiaci felhozatal, sem a szocialista kereskedelem forgalma nem volt a tavalyinak megfelelő a kedvezőtlen termés miatt. Ezeknél a cikkeknél ez visszatükröződött az árakban. Itt szeretném megemlíteni, hogy a múlt évben hozott különböző kormányintézkedések, gazdasági bizottsági határozatok végrehajtása is kedvező hatással volt az idei nagyüzemi zöldségtermelésre. Ilyen volt például a burgonyának a szerződéses termelésbe való bevonása, egyes alapvető cikkekben felvásárlási védőár bevezetése és még néhány hasonló intékedés. Ezek az intézkedések növelték a nagyüzemi zöldségtermesztés biztonságát, jövedelmezőségét, és ez év tapasztalata megmutatta, hogy az említett kormányintézkedések beváltak, s igaza van a földművelésügyi miniszter elvtársnak, hogy a felvásárlás mai rendszere jó, csak tovább kell csiszolni és a hibákat ki kell küszöbölni. Még egy pár dolgot az árak alakulásáról. 1960 lényegében ezen a téren az első olyan év volt, amikor az eddiginél jóval szélesebb körben folyt termelőszövetkezeteinkben nagyüzemi zöldségtermesztés. Emiatt is fordultak elő zavarok a szedésben, a felvásárlásban és ezzel összefüggően az áruterítésben. Különösen egyes cikkeknél, amelyeknek betakarítási ideje összeért a tavaszi-nyári mezőgazdasági munkákkal. Ezek a zavarok kedvezőtlenül befolyásolták abban az időben az ellátást és a piaci árat is. Néhány szót, tisztelt elvtársak, nehézségeinkről és terveinkről. Az eddig említetteken kívül szeretném, aláhúzni, hogy az előforduló hibák oka volt az is, hogy felvásárló szerveink nem tudtak megfelelően felkészülni a gyors szövetkezeti fejlődés következtében előállott új helyzetre. A termelési ciklus a nagyüzemi termelés következtében összeszűkült. Ehhez a nyáron hirtelen jött kánikula is hozzájárult és az egységnyi területről egy időben sokkal több árut kellett átvenni, mint korábban. Különösen a paradicsomnál és a paprikánál volt ez így, s erre a felvásárló apparátus sem technikailag, sem szervezetileg, sem szemléletileg nem volt megfelelően felkészülve. A másik általános probléma volt, hogy számos esetben nem volt meg a kellő összhang a termelőszövetkezetek és az átvevő vállalatok között, különösen a szedés időpontjában és az áru minőségét illetően. A szedésnél előfordult, hogy a MÉK nem ment ki arra az időre az áruért, amikorra leszedette. Emiatt áruromlás, vagy minőség csökkenés következett be. A fordítottja is előfordult, hogy a termelőszövetkezetek, a termelők nem szedték le az árut, amikorra megígérték. Ez szintén áruromlással, minőség csökkenéssel járt. Ezekből adódóan sokszor éles viták voltak az áru minősége körül. Előfordult, hogy az átvevők leminősítették az árut, de az is előfordult, hogy liberalizmus érvényesült az átvételnél és emiatt olyan áru került piacra, amelyet joggal kifogásolt a lakosság, a népi ellenőrző bizottság.
