Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-15
867 Az Országgyűlés 15. ülése 1960. évi december 8-án, csütörtökön 868 az év folyamán. Előfordul, hogy azonos adottságokkal rendelkező termelőszövetkezetek jövedelme között nagy. a különbség. Ennek magyarázata csak az lehet, hogy a jobb eredményt elérők a jó gazda gondosságával végezték munkájukat az év folyamán. Amikor a termelőszövetkezetek eredményeiről esik szó, sokan a tagok között kiosztott jövedelmet értik ez alatt. Én mindjárt hozzátenném, hogy a tiszta vagyon növelése a kiosztott jövedelem mellett legalább olyan fontos tényező. A tavaly alakult termelőszövetkezetek 2,4 milliárd forinttal gyarapították egy év alatt tiszta vagyonukat és ezt az idén tovább növelték. Altalános szabály az, hogy az erős gazdasági alapokkal rendelkező szövetkezet többet tud osztani, mint az, ahol a szövetkezeti közös vagyon még nincs kialakulva. De hogyan és mikor alakulhatnak ki ezek az alapok egy olyan szövetkezetben, ahol már az első év végén a jövedelem nagyarányú kiosztására törekszenek? Az ilyen helyeken lassabban alakulnak ki a gazdaságnak azok a közös alapjai, amelyek biztosítanák a későbbi évek nagyobb bevételeit. Legyen szabad itt hivatkozni a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet első zárszámadására, ahol én voltam az elnök 11 évig. Mi ott az első év végén 15 forintot osztottunk egy munkaegységre, pedig tudtunk volna többet is osztani. A második év végén sem erőltettük meg magunkat az osztozkodás terén, pedig akkor már 25 darab sertés jutott a közösben családonként. Az ilyen nagyarányú sertéslétszámhoz biztosítottuk a takarmányt, amely lehetőséget adott, hogy a harmadik év végén már kialakult az 50 forintos munkaegység érték és ez tartós is maradt. Több száz ilyen szövetkezet volt már az országban a nagyarányú fejlesztés előtt, és azóta tovább emelkedett a jó szövetkezetek száma. A jól működő szövetkezeteket általában egy közös vonás jellemzi: nem várták azt, hogy a belépés puszta tényétől változik az életük, hanem élni tudtak a nagyüzemben rejlő lehetőségekkel, megfogták a munkát, a családtagok is kivették abból a részüket és a tagság megelégedett a közös gazdálkodással. Az állam az elmúlt két esztendőben több anyagi segítséget adott a termelőszövetkezetek közös gazdaságainak kialakításához, mint bármikor azelőtt. Tavaly és az idén a mezőgazdaság az erdészeti és a vízügyi beruházásokon kívül kereken 11,5 milliárd forint beruházást kapott. Ennek az összegnek csaknem a felét közvetlenül a szövetkezetekben ruháztuk be, de a mezőgazdaság állami szektoraiban eszközölt beruházások, mint a gépállomásokhoz adott gépek, közvetve szintén a termelőszövetkezetek beruházásaihoz tartoznak. A két év során több mint 16 ezer traktort, 2 ezer kombájnt, 2380 silókombájnt, 12 700 pótkocsit és egyéb mezőgazdasági gépet kapott a mezőgazdaság. Az ilyen hatalmas arányú beruházások jó elosztására, illetve helyes felhasználására a Földművelésügyi Minisztérium nem volt kellően felkészülve és több esetben nem a leggazdaságosabban használta fel a rendelkezésre boi beruházási összegeket. Hiba, hogy nálunk a minisztériumban is, de a mezőgazdaságban dolgozó, a termelést közvetlen irányító vezetők is, egyszerre akarnak minden munkát gépesíteni, s közben az is előfordul, hogy ezek a gépek a gyakorlatban nem alkalmazhatók megfelelően, gazdaságosan. Az idén is 400 répaszedőt adtunk a gépállomásainknak, amit használni nem lehet, ugyanakkor nélkülözni kell a burgonyaszedő és egyéb, a gyakorlatban jól bevált gépeket. Termelőszövetkezeteinknek jelenleg 5780 saját traktoruk van, amiből az idén 3830-at vásároltak. A jövőben is lehetővé tesszük számukra, hogy gépeket vásároljanak, elsősorban azok a szövetkezetek, amelyek már megerősödtek, és nem jelent számukra a gépek vásárlása különösebb anyagi megterhelést és a vásárolt gépeket jól ki tudják használni. A termelőszövetkezetek gépesítése mellett a gépállomásokra vár még jó ideig a mezőgazdasági gépi munkák elvégzésének zöme. Gépállomásaink az utóbbi években derekas munkát végeztek. Növelték az egy traktorra eső teljesítményt és csökkentették a gépi munkák költségét. Gépállomásaink munkájára kevesebb a panasz, mint korábban volt. Dicsekvésre azonban nincs okunk. A traktorok számának növekedésével nem volt arányban a traktoros és gépészképzés, így nincsenek megfelelő számban szakmunkásaink. Ennek következtében több a műszaki kiesés a munkából. Kevés a munkagépek aránya az erőgépekhez és rossz az ^összetételük, emiatt nem tudnak a traktorosok sokszor dolgozni, amikor munkájukra szükség lenne. És lenne még néhány megjegyzésem a traktorosokhoz is. A mezőgazdaságban végzett gépi munkának idényjellege van, ezért bővíteni fogjuk a képzett traktorosok számát, ugyanakkor arra kérjük a traktorosokat, a munkák optimális végzése idején éjjel-nappal dolgozzanak a gépek, a gépi munkák holtszezonjában pedig végezzenek a termelőszövetkezetekben más munkát is. Ezzel javulna az átlagkeresetük a mostanihoz viszonyítva és segítenék a termelőszövetkezetek munkáját is. Termelőszövetkezeteink az elmúlt évben csaknem 6000, az idén pedig több mint 9000 új épületet építettek az átalakított épületeken kívül, ez közel 15 000 új épületet jelent. Az" új és az átalakított épületekben az állatállomány zömét el tudták helyezni. Az elmúlt évben építési költségre rendelkezésre bocsátott összegek túl nagy hányadát használtuk fel drága kivitelezésű, műszakilag igényes magtárpadlásos istállóknak az építésére és aránylag kevés erő jutott az olcsóbb, közös sertés férőhelyek megvalósítására. Ez évben már javult a helyzet: jobban elterjedt az egyszerű, helyi anyagok felhasználásával, olcsón kivitelezhető szerfás és egyéb építkezés. Ennek következtében egy férőhely építési költsége mintegy 25—30 százalékkal kevesebbe került. Ezt is tovább lehet csökkenteni, ha az olcsóbb kivitelezésű építkezések érdekében még jobban felhasználjuk a gyakorlati emberek jó kezdeményezéseit. Az elmúlt két évben a szövetkezetek több mint egymilliárd forint saját erővel járultak hozzá a közös gazdaságok építési és egyéb beruházásaihoz.