Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

823 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 82 4 ben megtörhetné az Amerikai Egyesült Államok másfél évtized alatt kialakított egyeduralmát. Nekünk azonban minden téren a fejlődés irányát kell figyelembe vennünk, s ezt tesszük az Egyesült Nemzetek Szervezete megítélésében is. Az elmúlt három év alatt a béke, a demokrácia, a szocializmus és az antiimperialista nemzeti függetlenség erői megsokasodtak az Egyesült Nemzetek Szervezetén belül is. Az imperializmus, a nyugati katonai szövetségek tömbje meggyengült. Rá tudtuk kényszeríteni az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy egyhangúan, közfelkiáltással tűzze napirendre az emberiség számára legégetőbb kérdéseket —i az általános és teljes leszerelést és a gyarmati rendszer azonnali felszámolásának kérdését. Évekkel ezelőtt, tisztelt Országgyűlés, ez elképzelhetetlen lett volna. A közgyűlés fórumán olyan helyzet alakult ki, amelyben a független, szabad népek képviselői — Kádár elvtárs nagyon helyes kifejezésével élve — órákon keresztül apríthatták az amerikai imperializmust. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése az aktív antiimperialista fellépések nemzetközi fórumává vált. Ez jelzi legjobban a béke, a szocializmus, a haladás erői által az Egyesült Nemzetek Szervezetében is hosszú időn át folytatott harc eredményességét. Meg vagyunk győződve róla: megvan a lehetősége annak, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elindult jó irányú mozgásfejlődés tovább fejlődjék. Arra kell törekedni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az alapokmányában lefektetett elvek szellemében tevékenykedjék. Véleményünk szerint a világ népeinek szüksége van e szervezetre. Annak a várakozásnak és bizalomnak azonban, amelyet a nét>ek beléje helyeznek, csak akkor felelhet meg, ha maga is együtt fejlődik a világgal. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének szét kell tépni azokat a kötelékeket, amelyek az imperializmus szolgálójává teszik, túl kell lépni azokon az elavult szervezeti formákon, amelyeket az élet is túlhaladt. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatásának eleget akar tenni, mindenekelőtt helyre kell állítani e szervezetben a világ legnépesebb nagyhatalma, a Kínai Népköztársaság jogait. Bizonyosak vagyunk abban, ha most volt erő a legfontosabb kérdések napirendre tűzéséhez, a iövőben lesz erő ahhoz is, hogy ezekben a kérdésekben az Egyesült Nemzetek Szervezete a béke ügyének megfelelő határozatokat hozzon. Tisztelt Országgyűlés! Nekünk magyaroknak, külön számlánk is van az Egyesült Nemzetek Szervezeténél, ahol az Egyesült Államok kezdeményezésére és politikai nyomására évről évre támadásokat intéztek ellenünk. E számla törlesztését erőteljesen megkezdtük. A nemzetközi imperializmus, támaszkodva a hazai ellenforradalmi erőkre, 1956 őszén fegyverrel támadt hazánk szocialista rendjére. Rendszerünket, nemzeti függetlenségünket a fegyverrel támadókkal szemben — barátaink és testvéreink segítségével — fegyverrel védtük meg. A fegyveres lázadás bukása után a nemzetközi imperializmus az Egyesült Nemzetek Szervezetében is uszított a törvényes rendet helyreállító kormányunk ellen, és a diplomáciai nyomás eszközével tört a magyar nép társadalmi rendje, szuverenitása és nemzeti függetlensége ellen. Mi álltuk ezeket a diplomáciai rohamokat és megvédtük nemzetünk függetlenségét az ENSZ fórumain is. Ezek az imperialista támadások egy pillanatig sem tudták kétségessé tenni népünk odaadását és hitét a szocialista társadalmi rendszer iránt. Sőt, éppen ellenkezőleg történt, mint ahogy azt az ún. „magyar kérdés" kiagyalói elgondolták. Valahányszor az ENSZ fórumain az amerikai imperialisták a „magyar kérdés" előráncigálásával kereskedtek s a nemzetközi helyzetet igyekeztek megrontani, impozáns módon nyilvánult meg s tovább erősödött népünk erkölcsi és politikai egysége, s ez a szocialista rendszer építésének és a béke védelmének újabb előrelendülését eredményezte. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, ennek erősítése, s a szocialista Magyarország mielőbbi felépítése továbbra is a magyar nép legszentebb ügye. Népünk nem tűri, hogy ebbe bármilyen külső hatalom beavatkozzék. Az elmúlt évek harcaiban tudtára adtuk mindenkinek, hogy a Magyar Népköztársaság belügyeiben dönteni az egyedül illetékes hal alom: a dolgozó magyar nép. így volt ez a múltban, s így lesz ez a jövőben is. További harcunkhoz pedig erőt ad az a tudat, hogy hazánkban a szocializmus vívmányai véqlegesek, mert hűek maradunk eddigi politikánkhoz, s a szocialista táborhoz fűződő testvéri szövetségünkhöz. Hazánk belső helyzete és a világhelyzet egyaránt azt mutatja, hogy a tőkés rendszer restaurálásának nincs többé lehetősége. Nincs erő, amely letéríthetne bennünket a szocializmus, a kommunizmus útjáról. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista világrendszer kialakulása és megerősítése mellett a volt gyarmati népek nemzeti felszabadulása, önálló állami létük megteremtése a mai világhelyzet legfontosabb objektív történelmi folyamata. Nincs erő, amely ennek gátat vethetne! Lenin 1920-ban a Kommunista Internacionálé II. Kongresszusán a nemzeti és gyarmati kérdésben kiküldött bizottság jelentésében még arról számolt be, hogy a föld akkori lakosságának 70 százaléka, azaz egy és negyed milliárd ember a gyarmati kizsák mányoltság sanyarú sorsát éli, s néhány nyugati ország maroknyi tőkéscsoportiának milliárdjait gyarapítja. Ma a helyzet gyökeresen megváltozott. Az imperializmus gyarmati rendszerének felbomlása, amelynek folyamatát minderiekelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme indította el, • a második világháború után gyors ütemben halad előre. Az utolsó 15 évben másfélmilliárd ember szabadult fel a gyarmati és félgyarmati rabság alól. Ma az emberiségnek ugyan csak 4 százaléka, de még mindig több mint 100 millió ember él gyarmati sorban, de az ő felszabadulásuk is már csak idő kérdése. A felszabadult magyar nép, amely hosszú időn keresztül maga is félgyarmati sorban tengődött, mélyen átérzi minden gvarmati nét> fájdalmát, s harcának igazságát. Tőlünk telhetően mindent megteszünk, hogy a nemzeti függetlenségükért folytatott harcukban, majd szabad hazájuk gazdaságának és kultúrájának fejlesztésében támogassuk őket. Erre irányulnak hazánk egyre erősödő kapcsolatai a felszabadult népekkel, amelyeket igyekszünk minden téren gyümölcsözővé tenni. Ez a politika — rendszerünk lé-