Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

819 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 820 kaiaké lenne, ez beláthatatlan bajt okozhatna az emberiségnek, mert a rakétákat az imperialis­ták rögtön világuralmi igényeik fő adujává lép­tetnék elő. Erre utal az atombomba története is. Amikor az Egyesült Államok imperialistái azt hitték, hogy hosszú időre biztosították a maguk számára az atombomba monopóliumát — azonnal felléptek világuralmi igényeikkel és megindítot­ták a „hidegháborút". így járnak el azok, akik a népek leigázására törnek. Amikor az atombomba „titkát" a Szovjet­unió is felismerte, s amikor a rakétatechnikában messze megelőzte az Amerikai Egyesült Államo­kat, s a katonai erőviszonyok kétségtelenül a Szovjetunió javára változtak meg, a Szovjetunió ezt a helyzetet arra használta fel, hogy megtegye javaslatát az atomfegyver eltiltására, majd ja­vasolta az általános és teljes leszerelést, így jár­nák el azok, akik az emberiség érdekeit és a béke védelmét tartják szem előtt. Most az imperialista vezérkarok lázas siet­séggel dolgoznak az ún. „lokális" vagy kis há­borúk tervein, kiskaliberű atomfegyvereket gyártanak, amelyeket a „helyi háborúk" front­vonalain szeretnének alkalmazni. Ámde — most olyan erőviszonyok alakultak ki, hogy ezek az imperialista próbálkozások — mind a „totális", mind a „lokális" háborúk kirobbantására — ha­tározott visszavágásban részesülnének. A nem­zetközi erőviszonyok megváltozásának, a szocia­lista világrendszer megerősödésének, s az impe­rializmus fokozódó hanyatlásának legfontosabb következménye, hogy a békeszerető erők hatalma és ereié, olyan nagy, hogy megakadályozhatja a háborút. A történelmi tapasztalatok is bizonyítják: a háborúk többé nem elkerülhetetlenek. Ezt a naffv jelentőségű tételt először a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusán Hrus­csov elvtárs mondta ki s az 1957-es moszkvai Nyilatkozat az egész nemzetközi kommunista mozgalom egvik alapvető tételévé tette. A hábo­rú elkerülhetőségének lehetősége azonban auto­matikusan nem válik valósággá csak azért, mert ez a lehetőség objektív, s a mai nemzetközi erő­viszonyok egvenes következménve. E lehetőség valóraváltásáért, a béke megvédéséért továbbra is szívósan harcolni kell. A béke megvédésének legfontosabb feltétele a tömegek mozgósítása és a nemzetközi békemoz­galom nagy antiimperialista akcióinak kibonta­koztatása. Soha nem volt olyan széleskörű és szerveze+t a békemozgalom, mint napiainkban. Ez a mozgalom — a múlthoz képest —» igen ked­vező lehetőségek közepette tehet eleget magasz­tos feladatának, mert bizton támaszkodhat a szo­rin1i7mus ereiére. A nemzetközi békemozgalom célkitűzéseinek realitása elsősorban abban van, hogv a szocialista tábor államai következetes bé­kepolitikát folytatnak, hogy a szocialista társa­dalmi rend a béke őre. A békéért folyt harcban a szocialista tábor országaival egvüttrrmködnok a semleges államok is: az Európában, Ázsiában Afrikáhan és Latin-Amerikában kialakult a pozi­tív semlegességet tanúsító államok békeövezete. A béke erői gyarapodnak a tőkés országok­ban is. Erről tanúskodnak azok a hatalmas tö­megmozdulások, amelyek az év folyamán Olaszországban, Törökországban, Japánban, Dél­Koreában, s a kapitalista világrendszer más or­szágaiban bontakoztak ki az élesedő fasiszta dik­tatúra, s a háború-párti amerikabarát kormá­nyok ellen. A béke erőinek izmosodását eredmé­nyezték a közelmúltban lezajlott olaszországi, finnországi és japán választások is. A tömegek békevágyukat még az Amerikai Egyesült Álla­mokban lezajlott elnökválasztási hadjárat alkal­mából is kifejezésre juttatták, amikor nemet mondtak a hidegháború politikáját követő Eisenhower—Nixon-féle vonalnak, s keresik e csődbejutott politikai helyzetből a kivezető utat. A béke megvédéséért a munkásosztály, a kommunisták vezetésével széleskörű antiimpe­rialista front alakítható ki, amely a munkásokon, parasztokon, értelmiségieken, városi kispolgáro­kon kívül felölelheti a burzsoázia egy részét is, amely felismeri, hogy számukra a háború azon­nali pusztulást jelent, míg a békés egymás mel­lett élés alapján kölcsönös előnyökön nyugvó nemzetközi kereskedelmet bonyolíthatnak le a szocialista tábor országaival. A békéért folytatott harcban egyre többen ismerik fel, hogy a béke legfőbb biztosítéka a szocializmus, s egyre töb­ben ébrednek tudatára annak is, hogy a béke legáldozatkészebb hívei a kommunisták. Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban az emberiség két választás előtt áll: a pusztító háború, vagy a különböző társa­dalmi rendszerek békés egymás mellett élése. A szocializmus már születése pillanatában Lenin eszméjét, a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének el­vét tette meg külpolitikájának vezérfonalává, s ehhez tartotta magát az elmúlt 43 esztendő alatt. Az imperialista nagyhatalmak mindeddig nem voltak hajlandók ezt az elvet elfogadni: ma azonban a nemzetközi erőviszonyok olyanok, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gya­korlatát rákényszerítheti ük az imperialistákra. A békés egymás mellett élés elve nem az emberi társadalom mai viszonyainak konzerválását, a jelenlegi státus-quo örökös fenntartását jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy a két világrendszer, a szocialista világrendszer és a kapitalista világ­rendszer egymással folytatott küzdelméből ki­zárjuk a háborút, mint eszközt, s a harcot a po­litikai, gazdasági, ideológiai és kulturális fronton vívjuk meg. A szocializmus — mi meg vagyunk győződve erről — a békés versengésben győzel­met arat a kapitalizmus felett. A békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása érdekében állhatatos küzdelmet kell folytatni azért, hogy a nemzetközi élet dön­tősre megérett problémáit tárgyalások útján old­juk meg. A békéért folytatett harc legfontosabb gyakorlati kérdése ma a leszerelés ügyének el­mozdítása arról a holtpontról, ahová a nyugati imperialista hatalmak juttatták. Amikor az im­perialista nagyhatalmak népeik életszínvonalá­nak leszorítása árán tovább folytatják a fegyver­kezési hajszát, a világ népeinek kényszeríteniük kell a nyugati hatalmakat arra, hogy a leszere­lés kérdéséről érdemben'tárgyaljanak. Támogatjuk a Szovjetuniónak az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre előterjesztett ja-

Next

/
Thumbnails
Contents