Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-14

795 Az Országgyűlés 14. ülése 1960. évi december 7-én, szerdán 796" nában már 1957-ben, Koreában 1958 végén, Bulgáriában 1959 nyarán, a Német Demokratikus Köztársaságban ez év tavaszán már be is fejeződött. Romániában most van befejezés alatt. Csehszlovákiában a szocialista szektorhoz tartozik a szántóterület 87 százaléka, Albániában 85 százalék, nálunk 76 százalék, Mongóliában az állatállomány 73,6 százaléka. Ami a Szovjetuniónak — s ezzel a szocialista tábornak a technika és a tudományos kutatások terén a legutóbbi évek alatt elért vitathatatlan fölényét illeti, azt nem statisztikai adatok, hanem olyan tények bizonyítják, mint a szputnyikok és a lunyikok, telitalálatok egyrészről az óceán, másrészt a hold előre meghatározott pontjaira, a hold örök idők óta ismeretlen hátsó oldalának lefényképezése és hasonlók. A szocialista országok rohamos erősödésével együtt halad gazdasági, műszaki és tudományos együttműködésük további szilárdulása. Elég itt ,hivatkoznom a KGST vonalán 1958 nyara óta végbement változásokra, melyeknek eredményeképpen már eddig jelentékenyen előrehaladt a termelési tervek összehangolása, a termelés profilírozása, a világpiacon való együttműködés kialakítása, a műszaki és tudományos együttműködés hatékonyabb megszervezése. A szocialista tábor fokozódó erőfölényének másik tényezője a szocialista országok — elsősorban a Szovjetunió — nemzetközi kapcsolatainak és nemzetközi súlyának példátlan megnövekedése. Az a tény, hogy a világ népei számára legfontosabb kérdéseket a Szovjetunió vetette és veti fel, hogy a szocialista országok azok, amelyek élükön a Szovjetunióval lankadatlan és következetes harcot folytatnak a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért, az általános és teljes leszerelésért, a gyarmati országok felszabadításáért, ez a tény erősíti a Szovjetunió és a szocialista országok helyzetét a két világrendszer között folyó nemzetközi versenyben, növeli tekintélyüket és vonzóerejüket a világ dolgozói, az egész emberiség szemében. Hruscsov elvtárs tavalyi amerikai űtja, ezidei párizsi, bécsi, helsinkii látogatása és részvétele az ENSZ idei közgyűlésén, az egész világ számára szemmelláthatóan megmutatta, milyen óriási erőfeszítéseket fejt ki az egész szocialista tábor nevében a Szovjetunió a világbéke megszilárdítása, a békés egymás mellett élés megvalósítása érdekében. S ezeknek az erőfeszítéseknek — az amerikai és más agreszsziós imperialista vezető körök minden ármánykodása ellenére — megvannak máris az eredményei. Bármennyire nem tetszik is az egyes amerikai vezetőknek, azt látjuk, hogy csaknem hétről-hétre újabb és újabb kapitalista országok vezetői látogatnak el Moszkvába, és egyik lépést a másik után teszik a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való gazdasági és kulturális kapcsolataik fejlesztése, a normális jó viszony helyreállítása és erősítése irányában. A kapitalista országok vezetői e törekvésükben nem egyformán következetesek. De nem egy van közöttük, aki ezt a politikát őszintén és következetesen folytatja. Csak a napokban voltunk tanúi Kekkonen finn köztársasági elnök moszkvai látogatásának, amely szemléltető példáját mutatta annak, hogy békés jószomszédi kapcsolat és barátság különböző társadalmi berendezésű államok között igenis lehetséges és mind a két fél számára kívánatos és hasznos. Arról viszont, hogy a Szovjetunió megnövekedett ereje milyen hatalmas tényezővé vált a béke megőrzése szempontjából, ékesszólóan tanúskodnak az utóbbi éveknek olyan — ma már történelmi tényékké vált — eseményei, mint az Egyiptom ellen intézett angol— francia—izraeli agresszió meghiúsítása 1956 végén és a Libanon és Jordánia elleni angol— amerikai agresszió megakadályozása 1958-ban. Mint ahogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben is a Szovjetunió ereje az egyedüli reális tényező, amely visszatartja és akadályozza az amerikai imperialistákat Kuba ellen tervezett agressziójuk végrehajtásában, valamint ugyancsak őket és belga szövetségeseiket abban, hogy a függetlenségét nemrég visszanyert fiatal Kongói Köztársaságot újra gyarmati igába hajtsák. A nemzetközi erőviszonyok eltolódásának másik tényezője az imperializmus egyre fokozódó válsága. A kapitalizmus általános válsága hosszú történelmi folyamat, amely még az első világháború után vette kezdetét. Ez az általános válság a legutóbbi években — egyrészt az imperializmus saját belső ellentmondásainak kiéleződése, másrészt a szocialista világrendszer kialakulása és megszilárdulása következtében —• új, döntő szakaszába lépett. A válság kiéleződése világpolitikai szemszögből nézve a legutóbbi időben főleg három vonalon nyilvánul meg. 1. Az Egyesült Államok agressziós világuralmi politikája egyik kudarcát a másik után szenvedi. Amikor 1958-ban Irak ledobta magáról az amerikai jármot, kilépett az Egyesült Államok irányította agressziós közelkeleti militarista blokkból és független nemzeti politikát kezdett folytatni, az Egyesült Államok kormánya minden eszközzel azon igyekezett, hogy egyrészt Irakot befolyási körébe visszakényszerítse, másrészt, hogy a többi közel-, közép- és távolkeleti vazallus országait, amelyekben az imperialistaellenes függetlenségi mozgalom ugyancsak gyökeret vert, az iraki példa követésétől visszatartsa. Az imperialistaellenes függetlenségi mozgalmak parazsát ideig-óráig sikerült hamu alatt tartani, hogy aztán az utolsó esztendőben annál nagyobb erővel csapjon fel egyik országban a másik után az imperialista elnyomás elleni lázadás lángja. Tisztelt Országgyűlés! Nincs szükség arra, hogy az elmúlt év idevágó eseményeiről részletesen szóljak. A DélKoreában, Japánban, Törökországban, Kambodzsában, Laoszban, Dél-Vietnamban, Kubában ez év folyamán történtek még valamennyiünk élénk emlékezetében vannak és részben olyan események, amelyek még folyamatban vannak. De az amerikai agressziós, hidegháborús külpolitika csődje nemcsak az amerika-vazallus országok lázongásában jut kifejezésre. Megnyilvánul az magában az Egyesült Államokban is. Meggyőzően beszél erről az elmúlt hetekben lefolyt elnökválasztás, amelyre nem az a jellemző, hogy a két jelölt közül melyik hány szavazatot