Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

781 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 nákat, akiket a tiszturak akkor is így kínoztak és otthagytak, hogy saját bőrüket megmentsék. Ezek után, tisztelt Képviselőház, már szinte kuriózum az a mondat, amelyet önökkel most még ismertetni fogok, s ami nem is lehet más a gúzsbakötés, a megkötözés és egyéb ilyen tortú­rák után. Azt mondja itt a honvéd egyéneknek szóló 4. melléklet, hogy „háború esetén, attól kezdve midőn a csapatok hadilábra állnak, a honvédségnek (a csendőrségnek) ezekhez a csa­patokhoz beosztott tagjai jogosítva vannak ki­váltságos végrendeletet tenni." Valóban, a sze­gény magyar katonák számára az elmúlt évszá­zadok és különösképpen Horthyék idején semmi más sem maradt hátra, mint kiváltságos vég­rendeletet írni, utána pedig százezer számra el­pusztulni idegen, fasiszta érdekekért. Tisztelt Országgyűlés! E megdöntött és gyászos korszak embertelenségéről szóló ismer­tetést be is fejezem. Rossz erre még visszaemlé­kezni is. A Szovjetunió által felszabadított ha­zánkban örökre leáldozott a napja mindenféle hadúrnak, Sulyok Dezsőknek és a többieknek, és végül szóhoz jutott a felszabadult magyar nép, amely megalkotta, saját képére teremtette a maga hazáját. A parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalomra jutva eszmei közös­ségben mély baráti kapcsokkal fűzte sorsát és jövőjét a Szovjetunióhoz és a többi népi demok­ratikus államokhoz. Szocialista rendszerünk eszményi céljának megfelelően olyan hadsereget hozott létre, amely hús és vér a nép húsából és véréből. Űjtípusú hadseregünk van és szemben a régivel minden vonatkozásban teljesen egy­séges. Nemcsak a közlegények, a honvédek zö­mét adják a munkások és a parasztok, ez a két alapvető osztály és egyéb rétegek, hanem a tisz­tikar is, tábornokaink, tisztjeink és tiszteseink valamennyien munkásokból és parasztokból ke­rültek ki. Ebben az új típusú néphadseregben a kikép­zés, az oktatás és a nevelés teljes egységben tör­ténik és olyan hármas jelszó alapján folyik az ifjúság nevelése, amely az életre nevel, amely jövőt tud biztosítani adott esetben a fiatalság számára. A haditechnika, általában a technika magasfokú elsajátítása mellett szakmai tudást, munkaszeretetet, szülők iránti szeretetet, egész­séges testben ép lelket találunk a honvédségben szolgáló fiatalok körében. Honvédelmünk való­ban honvédelem. Nem fedőnév ez a szó. mert honvédelmünk valóban azt a célt szolgálja, hogy ha imperialista ellenség határainkra törne, akkor hazánkat, szent határainkat megfelelőképpen meg tudjuk védeni. Senkitől nem kérünk egy talpalatnyi földet, de a magunkéból sem adunk az ellenségnek. Ahogyan egész népünket izzó hazafiságra, a szülőföld, népi demokratikus társadalmunk, szo­cialista rendünk szeretetére, a munka, a tanulás szeretetére neveljük, éppen ezt teszik honvéd­tisztjeink a hadseregben azokkal a fiatalokkal, akik évről évre bevonulnak, hogy hazafias köte­lességüknek eleget téve kitanulják a honvédelmi ismereteket. Ahogyan egész népünkbe, népünk szívébe beoltjuk a proletár internacionalizmus szellemét, azit„ hogy nem vagyunk egyedül, egy hatalmas, legyőzhetetlen szocialista világrend­évi december 1-én, csütörtökön 782 szernek vagyunk a tagjai, úgy ezt a gondolatot plántálják bele tisztjeink a hadseregben levő fiatalokba, hogy ily módon a hadsereg és a pol­gári lakosság teljes összhangban végezze — mindenki a maga területén — a munkáját. Tisztjeink és katonáink gondolkodása telje­sen egységes, megfelel azoknak a céloknak, ame­lyeket az egész magyar nép követ, a szocializ­mus alapjainak lerakásában, új társadalmi rend­szerének felépítésében. Hadseregünk a béke had­serege, a békés szolgálat vonalán tevékenykedik szent határaink védelmének érdekében. Volt és még most is hallani egy olyan szó­lásmondást, hogy ahány évet eltöltött valaki a hadseregben, annyi évet veszített életéből. Nyu­godt szívvel elmondhatjuk, tisztelt Országgyűlés, . hogy ez a szólásmondás régente valóban meg­felelt a valóságnak, igaz volt, ma már azonban nem így áll a kérdés, mert a mi hadseregünkben eltöltött idő az ifjúság fejlődésének meghatáro­zott és fontos szakaszát jelenti. A mi ifjúságunk és hadseregünk minden tagja, harcosa olyan ne­velésben részesül, hogy bármikor, ha szükség van rá, segítséget nyújt a polgári lakosságnak a munkában. Szakmát tanul ez az ifjúság a hadse­regben. Ezrével mennek be a hadseregbe olyan fiatalok, akiknek nincs ipari vagy más szakmai tudásuk és műveltségük, s a hadseregben ezt is elnyerik. Ezzel kapcsolatban engedjék meg tisz­telt Országgyűlés, hogy elmondjam önöknek, hogy ebben az évben csaknem 3500 gépkocsi­vezető, harckocsi- és vontatóvezető ifjú hagyta el két-, illetőleg hároméves szolgálati idejének le­töltése után a hadsereget, továbbá 130 külön­böző műszaki munkagép-kezelő, 300 gépkocsi­szerelő, 100 rádiótechnikus, 300 szakács és pék. 1500 olyan fiatal volt a leszerelők között, aki megismerte a korszerű híradóeszközök, a rádió működését és főleg kezelését. Nem kis dolgok- ezek, tisztelt Országgyűlés, különösképpen, ha arra gondolunk, hogy a me­zőgazdaságban egyre inkább tért hódít a gépe­sítés és a mezőgazdaságnak egyre több olyan ta­nult férfira, dolgozóra van szüksége, aki a tech­nika különböző bonyolult kérdéseiben is jára­tos. A mi hadseregünk rendre és fegyelemre ta­nítja az ifjúságot, jellemét formálja, igazi em­bert nevel belőle. Ama jellegénél fogva, hogy a hadsereg fiai a népből valók, a népért harcolnak, ez a hadsereg teljes összeforróttságban él, dol­gozik és végzi munkáját a maga sajátos körül­ményei között a néppel együtt. Ebben az évben például néhány termelőszövetkezetünk munka­erőhiánnyal küzdött a nyár folyamán a munka­csúcsok idején. A hadsereghez fordultak és a hadsereg azonnal kész volt segítséget adni, mert ez a hadsereg jelleméből és szelleméből fakad. 252 200 munkanappal, 931 tehergépkocsival se­gítette hadseregünk a mezőgazdasági munkála­tok elvégzését. Az őszi sűrű esőzések következ­tében néhány őszi betakarítási munkával he­lyenként termelőszövetkezeteink elmaradtak, hadseregünk ismét kész volt arra, hogy néhány ezer honvédet bocsásson a termelőszövetkezetek rendelkezésére, hogy az őszi munkákat meggyor­sítsák és megtermelt javakat megfelelőképpen be tudják takarítani.

Next

/
Thumbnails
Contents