Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

777 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 Most, ez a törvényjavaslat — mint látjuk —, illetve ennek vitája néhány órán belül befejezést nyer, és remélhetőleg elfogadásra is kerül a törvényjavaslat. Ez teljes egészében indokolt, azért, mert a törvényjavaslatot az országgyűlés, nyilván egész dolgozó népünk helyesli, azt jónak és szükségesnek tartja, s éppen ezért nincs különösebb szükség arra, hogy bőséges, napokon át tartó vitát folytassunk felette. Másképp nézett ki a dolog 1939-ben, amikor a régi Magyarország úri kéoviselői napokon keresztül vitatkoztak a törvényjavaslat felett és természetesen a burzsoá sajtó is napokon át hatalmas címek alatt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Akkor ezt az tette indokolttá, hogy az úri Magyarország akkori képviselőinek lelkiismerete sötét volt. Érezték annak a bűnös voltát, amit az országgyűlés falai között nekik képviselniük kellett, mert a honvédelmi javaslat valójában nem a hon védelmét szolgálta, hanem támadó célokat szolgált. Engedtessék meg nekem ezzel kapcsolatban utalnom arra, hogy 1939-ben lényegében Európa földjén még béke volt. A barna fasizmus akkor már csörögtette kardját és háborúra készült, elsősorban Lengyelország ellen, de még Magyarország is és a német fasizmus is csak készülődött erre a háborúra. Az akkori törvényjavaslat már ennek a szellemnek megfelelőképpen — amit a magyar imperializmus és fasizmus képviselői nyilvánítottak ki — került a Ház akkori asztalára. Engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy ezzel kapcsolatban az indokolást, majd pedig néhány akkori képviselő felszólalásából egy-két mondatot idézzek annak jellemzőjéül, hogyan foglalkoztak húsz évvel ezelőtt a parlamentarizmussal álcázott fasizmus képviselői ezzel a kérdéssel. Az indokolásban többek között ilyen mondatot találni: „A magyar képviselőház plénumában most tárgyalásra kerülő honvédelmi törvényjavaslat korszakalkotó a magyar alkotmány ezeréves történelmében." Itt esetleg meg lehetne jegyezni, hogy magyar alkotmányról és ezeréves alkotmányról nem is lehet beszélni. Ez az indokolás végig ilyen hangnemben folyik a törvényjavaslat bevezetőjéül és a további felszólalások kapcsán az uszító, a Magyarországot és annak népét mások ellen soviniszta háborúba kergető hang végigvonul az egész tárgyaláson. Engedjék meg, hogy idézzek holmi vitéz Ujfalussy Gábornak a beszédéből. Ez az úr azt mondta: „Nem vitás, hogy ez a törvényjavaslat igen nagy áldozatot követel mind személyi, mind anyagi vonatkozásban a haza minden polgárától. Nem lep meg bennünket, hogy áldozatot kell hoznunk, mert mi, magyarok hozzá vagyunk szokva az áldozatokhoz, hiszen a véres, könnyes, zokogó magyar történelem azt bizonyítja, hogy mi, magyarok, századokon keresztül csak véreztünk, még pedig hiába véreztünk. Mindannyiunkban él az az olthatatlan hit, hogy nem hiába éltünk ezer évig e magyar hazában, ahol a következő ezer évet is meg fogjuk élni, meg akarjuk élni a magyar nemzethez illő sza• badságban és függetlenségben." A történelem nem jegyezte fel ennek a vitéz Ujfalussynak a nevét, aki, mint látjuk, még ezer évet jósolt szabadságban a magyar nemzetnek, ami alatt a feuévi december 1-én, csütörtökön 778 dális és kapitalista rend szabadságát kell értenünk. Nem ezer évet, hanem még tíz évet sem éltek meg ilyen körülmények között. Érdemes idézni Kenéz Béla képviselő úrnak a fejtegetéseit is. Ez az úr a következőket mondta: „Az örök béke álom, még pedig nem is szép álom, mert a háború az isteni világrend egyik tagozata" (Derültség.) „és benne kifejlődnek olyan nemes emberi tulajdonságok, amelyek különben elszunnyadnának vagy kialudnának. Ezek a bátorság és az önfeláldozás, a hűség és a halálig menő önmegtagadás." Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ilyen kijelentéseket nem ebben a házban, de bárhol az országban valaki négyszem között megengedne magának, akkor ma, a népi demokratikus állam viszonyai között azonnal ügyészért kiáltanánk. (Közbeszólás: Elmeorvosért.) (Derültség.) Ez az úr azonban nyíltan megengedte magának ezeket az okfejtéseket. Azt tartja a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. Bár ezek az urak jóllakottak voltak, rájuk is vonatkozik ez a közmondás. Mert Sulyok Dezső, hírhedt burzsoá országgyűlési képviselő már konkrétan fogalmazza meg a kérdéseket és azt mondja a vita kapcsán: „Nekünk azonban még van egy számadásunk a történelemmel. Ha kell, nem riadhatunk vissza attól sem, hogy majd egy felfegyverzett nemzet a kardjára ütve követelje meg azt, ami történelmi elsőszülöttsége jogán a Duna völgyében ezer év óta megilleti." Látjuk, hogy a honvédelmi javaslat vitáját végig ezeknek a képviselőknek szélsőséges, irredenta, a szomszéd népekkel szemben uszító hangja határozza meg. Engedjék meg, hogy még egy mondatot idézzek, ezt másféle szempontból, ami azt bizonyítja, hogy akkor a honvédelmi törvény javaslata nem pusztán katonai és kifelé támadó célú elgondolásokat takart, hanem annak befelé is volt bizonyos rendeltetése. Egy Drobny Lajos nevű képviselő a következőket mondta többek között: „Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, és a kormányon férfiak állnak, akkor ezt az országot soha többé nem fogja pusztítani forradalom, amelytől mentse is meg a magyar sors ezt az országot. Az is honvédelem, hogy a belső rendet fenntartsuk és megvédjük. Az is a honvédelem egyik legfontosabb és legnagyobb feladata, hogy a forradalmi felfordulást megakadályozza." Nagy kópé lehetett ez a Drobny Lajos, mert úgy látszik, valamit már érzett, (Derültség.) de felszólalásával és az ezáltal keltett hangulattal sem tud+a megállítani azt, hogy az úgynevezett forradalmi felfordulás néhány évvel ezután be ne következzék, s végül a magyar munkásosztály és parasztság rendet ne teremtsen ebben az országban. Így lelkesítették egymást az akkori hatalom bitorlói az országgyűlésben és az országgyűlésen kívül is. Az 1939. évi II. törvénycikk ezzel életbe is lépett. Ennek a törvénycikknek az életbeléptetése a dolog egyik részét jelentette. A másik része a már korábban megszervezett Horthy-fasiszta hadserege, amelynek szervezeti szabályzatát, ahogy katonai nyelven mondják: szolgálati szabályzatát elhoztam a tisztelt képviselőházba.