Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

769 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 770 vény, az 1942. évi XIV. törvénycikk tovább fokozott embertelen szemléletével szemben, amely a népelnyomó rendszer örök gyalázatára, a honvédelmi kötelezettség keretébe a kisegítő munkaszolgálatot hozta be a faj üldözés és népirtás, a politikai bosszúállás leplezetlen intézményeként? Bár ezek a rendelkezések a felszabadulás után nyomban hatályukat vesztették, nyilvánvaló, hogy népi rendszerünk nemcsak nem azonosíthatja, de a legélesebben el is kell, hogy határolja magát az ilyen szellemben fogant régi törvény szégyenteljes barbár szemléletétől és az állampolgári egyenlőséget a honvédelem körében is elvként tartja tiszteletben. — Ezért is tarthatatlan számunkra a régi törvény. A hatalmukat féltő uralkodó osztályok még a honvédelem körében is, még a háborúban is a velük osztályhelyzetüknél s érdekeiknél fogva homlokegyenest szemben álló elnyomott dolgozó nép fiainak erejével és vérével törekedtek a bukásra érett régi rendet megmenteni és a hazaárulásba sodorni, a saját felszabadulásuk útját eltorlaszolni. Elhazudták, bár jól felismerték a tátongó szakadékot az elnyomók és elnyomottak, a tisztikar és a legénység érdekei között és ennek megfelelően a nyílt kasztszellemre építették fel a hadsereget is. Vigyáztak a három lépés távolságra a tiszt urak és az emberszámba sem vett munkás és paraszt fiatalok között, akiknek csupán a fékentartása, elbutítása, megfélemlítése és feláldozása volt a céljuk, érdekük és módszerük. Ez érvényesült a tartalékos tisztek kiválasztásában is, ahol az uralkodó osztály alsó határát legalább a karpaszomány vonta meg. Ilyen kibékíthetetlen osztályellentétek között lehetett-e szó a hadsereg egységes szelleméről, a parancsnokok és az alárendeltek azonos osztály érdektől vezetett együttműködéséről? Nyilvánvaló, hogy a hadsereg ilyen kasztrendszerű felépítése és ebből folyó vezetési, kiképzési és erkölcsi normái élesen ellenkeznek népi hadseregünk egész szemléletével, rendeltetésével és felépítésével. A régi törvények tehát számunkra ezért is tarthatatlanok. Tisztelt Országgyűlés! Miután az előbbiekben felvázoltam a honvédelemről szóló, a régi rendszer által alkotott és átmenetileg szükségképpen hatályban tartott törvények legszemléltetőbb negatív vonásait, kimutatva ezeken keresztül a régi szabályozás tarthatatlanságát, kézenfekvő annak feltárása is, hogy államunk törvényhozása — korszerű és szocialista elvi alapokon nyugvó jogi szemléletünknek megfelelően — a szőnyegen levő törvényjavaslat keretében miképpen kívánja megoldani jogalkotó feladatát. A Magyar Népköztársaságnak a szocializmus felépítéséhez békére van szüksége és elvi következetességgel folytatja békepolitikáját, a békét őszintén kívánja és a tartós békére kíván berendezkedni. Ha tehát országgyűlésünk új törvényt alkot a honvédelem szabályozásáról, abban őszinte szellemben kell felépíteni a kötelezettségek rendszerét, kereteit és tartalmát, nem hagyva védtelenül és kiszolgáltatva az ellenséges támadással szemben hazánk határait, biztonságát és békéje*. Ennek a szükséges mértéke szabja meg az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeit. A honvédelmi bizottság meggyőződéssel jelenti, hogy a törvényjavaslat minden rendelkezése teljes összhangban van Népköztársaságunk békepolitiká j ával. Szocialista elveinkből folyik az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a törvény előtti egyenlőség fenntartás nélküli biztosítása és szigorú mellőzése az állampolgárok faji, nemzetiségi, vallási, vagyoni, származási vagy bármilyen egyéb szempont szerinti hátrányos megkülönböztetésének, mert a haza védelme a Magyar Népköztársaság minden polgárának szent kötelessége. A szőnyegen levő törvényjavaslat — elítélve és elvetve a régi törvények hátrányos megkülönböztetését — a honvédelmi kötelezettségek megállapítása és a mentességek körében is maradéktalanul biztosítja az állampolgárok törvény előtti egyenlőségét. Népi államunk a haza fegyveres védelmét csakis népi hadseregre bízhatja, amelynek — az osztályellentétek rendszerére épített Horthyhadsereg jellemvonásával szemben — alapvető jellegzetessége a nép és hadsereg, a vezetők és vezetettek teljes erkölcsi és politikai egysége, érdekeik azonossága, a dolgozó nép fiainak a haza Önfeláldozó védelmének magasztos feladataiban való öntudatos egybeforrottsága. A szocialista rendszert a legmélyebb humanizmus, az emberekről való legmesszebbmenő gondoskodás és a személyes érdekeknek a közérdekkel való legteljesebb összeegyeztetése jellemzi. Bár a honvédelem törvényi szabályozása — természetes tartalmánál fogva — nem a jogosultságok, hanem a kötelezettségek rendszerét hivatott megállapítani, amelyek mellőzhetetlenül az állampolgárok megterhelésével és egyes jogaik korlátozásával is járnak, amelyek — különösen háborús Viszonyok között — el nem kerülhető személyes és anyagi áldozatokat is követelnek —, szocialista elveink érvényesítésének mégis messzemenően kell érvényre jutniok, mind a kötelezettségek terjedelmének és tartalmának, mind pedig a mentességnek, kedvezményeknek és a szociális gondoskodásnak a meghatározásánál. Elég utalnunk csak az egyes személyes honvédelmi kötelezettségek időbeli tartamának általános korlátozására, a felső korhatárok jelentős leszállítására, a mentességek igazságos és méltányos megállapítására, továbbá a vagyoni jellegű szolgáltatások és korlátozások leszűkítésére és az állam maximális átvállalására a megterheléseknél, úgyszintén a honvédelmi kötelezettséget teljesítők és családtagjaik érdekvédelmére és szociális ellátására, amelyek körében a régi szabálvozással szemben a javaslat az emberről való gondoskodás következetes humanista elvét juttatja érvényre. Az országgyűlés honvédelmi bizottsága megállapította, hogy a honvédelem szabályozásáról most előterjesztett törvényjavaslat mindenben megfelel a törvényhozásunkra irányadó, előbb vázolt jogpolitikai elveknek. Rátérve most már a törvényjavaslat általános értékelésére, a honvédelmi bizottság erről a következőket jelenti az országgyűlésnek.