Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-13

747 Az Országgyűlés 13. ülése 1960. évi december 1-én, csütörtökön 748 Ez veszélyt jelent, mert a termelőmunkában dol­gozó bányászok talán 30 százaléka ilyen, aki előbb-utóbb érzi ezeket az ártalmakat. Czottner elvtárs előterjesztésében elmondot­ta, hogy lényegében a magyar bányászoknak nem volt törvényük. Ez lesz az első bányatör­vény. A felszabadulás előtti időkben bányabiz­tonsági előírások szinte egyáltalán nem voltak. Talán úgy is jellemezhetném ezt az időt, hogy a bányászok biztonságáról egyedül védőszentjük, Borbála gondoskodott. A régi bányászköszöntés is ilyen misztikus alapon van megfogalmazva, hogy „szerencse fel", mert a szerencsére bízták a bányászok biztonságát, ahelyett, hogy a kor­mányzat vette volna kézbe ezt a kérdést. Egyál­talában, olyan dolgot, aminek a bányászok nagy fontosságot tulajdonítanak, az ország színe előtt, a Parlamentben nem vetettek fel. Az általános bányabiztonsági szabályzatot mindössze a buda­pesti bányakapitányság körzetébe tartozó bá­nyákra vonatkozóan adták ki, de ezt is csak 1922-ben. Ugyanakkor sem a pécsi, sem a bor­sodi, sem a közép-dunántúli, salgótarjáni vagy egyéb bányavidékekre nem vonatkozott a bá­nyabiztonsági szabályzat. De ez is olyan bánya­biztonság volt, amely védte a tőkést, a tőkés tulajdonában levő bányát, a bányászt azonban nem védte. Egyedül a robbantási szabályzat volt érvényben a felszabadulás előtt. Jól tudjuk, hogy pártunk gondoskodása ré­vén a bányák államosítása után azonnal sor ke­rült a bányabiztonsági szabályzat kidolgozására, ami 1954-ben lényegében meg is jelent. Ezenkí­vül egy sor sajátos, speciális bányabiztonsági szabályzat jelent meg a bányászkodás különböző ágaira vonatkozóan. Nagy lépést, komoly fejlődést és előrehala­dást jelentett a Minisztertanács és a SZOT kö­zös határozata a balesetelhárítási feladatokról, amely 1952-ben jelent meg. Egyrészt útmutatást kaptak a bányaüzemek vezetői a bányabizton­ság betartására és betartatására, másrészt esz­közt is kaptak hozzá. Megkaptak minden felté­telt ahhoz, hogy ráneveljék a bányászokat a biz­tonságos termelésre és szükség esetén a társadalmi tulajdon érdekében rákény­szerítsék a bányászokat arra, hogy biztonságo­san termeljenek. Ez nagy eredmény. Ha meg­nézzük a balesetek csökkenését 1952-től 1959-ig, a következő számokat találjuk. A szénbányá­szatban 35 százalékkal csökkent a balesetek gyakorisága és ami nagy jelentőségű, a föld alatti mélyművelésben 38,5 százalékkal keve­sebb a baleset. Az ércbányászatban 29, ásvány­bányászatunkban 21,5, a bauxitbányászatban 26,4, az olajbányászatban pedig 23 százalékkal csökkent a balesetek száma. Ismétlem, nagy az eredmény. Ha megnézzük a balesetek okait, azt látjuk, hogy ezek leginkább a szállítási berende­zések helytelen kezeléséből, másrészt pedig a kőzetomlásból adódnak. Ez a két ok teszi ki az előforduló baleseteknek mintegy 50 százalékát. Ha a balesetek számának csökkenését néz­zük, mindenesetre azt is figyelembe kell venni, hogy 1952-től lényegesen megnövekedett a ter­melésünk mennyiségben és a megnövekedett termeléssel szemben jelentős mértékben csök­kentek a balesetek. A legfájóbb a bányászok te­kintetében a halálos balesetek előfordulása. Itt örvendetes eredményt értünk el, a halálos bal­esetek száma 30 százalékkal csökkent. Ezeket a számokat nem azért soroltam fel a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezzel azt a véle­ményemet juttassam kifejezésre, hogy nálunk a bányászatban minden rendjén van és minden jól megy. Sok még a probléma a mi munkánk­ban, és ezért is nagy szükség van a törvényre, szinte érzi az egész bányászat ennek az új tör­vénynek a hiányát, szükségességét. Egyrészt, hogy a szocialista építésünkkel párhuzamosan megelőzzük a veszélyeket — nemcsak a balese­tekre, hanem az egyéb veszélyekre is gondolok —, másrészt pedig, hogy a veszélyek elhárítása, továbbra is a bányaműszaki vezetők munkájá­nak középpontjában kell, hogy álljon. Nagyon helyesnek és jónak tartom a tör­vénytervezetnek azt a kitételét is, amely meg­növeli a műszaki vezetők, a bányák főmérnökei­nek felelősségét. A tervezet kihangsúlyozza, hogy köteles a bánya főmérnöke vagy műszaki vezetője minden esetben konkrétan intézkedni a veszélyek és károk elhárításáról. Nagyon fon­tos a veszély elhárításának szervezettsége, amit feltétlenül biztosítani kell. Nemrég történt a Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt padragi üzemében egy vízbetörés, ahol — bár elég kép­zett és elég jól felszerelt bányamentő osztag mű­ködik — a zűrzavar, kapkodás, szervezetlenség miatt két halálos áldozatot követelt a vízbetörés. Persze, a műszaki vezetők kötelezettségei korábban kezdődnek, nem akkor, amikor már egy-egy ilyen baj, veszély, jelenség előáll vala­melyik üzemben. Nagyon fontos, hogy necsak papíron, necsak látszatra, hanem a szakszer­vezettel szoros kapcsolatban havonta kezdemé­nyezzenek és tartsanak biztonsági és munkavé­delmi szemléket. így azonnal gondoskodni tud­nak a gépészeti, villamossági, vágatkihajtási és más munkák elvégzéséről. A törvénytervezet azt is helyesen jelöli meg, hogy minden bányaüzem köteles üzemzavar el­hárítási tervet készíteni, amelyet a bányaható­ság hagy jóvá. Ez a Szovjetunióban nagyon jól bevált módszer, mert zavar esetén nincsenek különösebb problémák és nem adódhat olyan helyzet, mint az előbb említett padragi üzem­ben, ahol az üzem vezetője, de az üzem minden egyes dolgozója — ha velük tudatják — közre­működhetnek a megelőzésben, vagy ki tudják küszöbölni, lokalizálni a veszélyeket, s maguk az egyszerű bányászok is hathatósan részt ve­hetnek maguk és a bánya megmentésében. Ha ebbe bevonjuk bányászainkat, az egyszerű mun­kásokat — s különösen a szocialista munkabri­gádok segítségével tudunk bányászainkra hatni —, akkor sok halálos baleset kerülhető el a bá­nyászatban. Mert az is tudvalevő, hogy a szűcsi 31 halálos áldozat is abból következett be, hogy tudatlanságból vagy hozzánemértésből valaki a ventillátort megfordította, rövidzárlatot csinált a szellőztetés vonalán, s azzal, hogy esetleg négy-öt ember életét megmenti, 31 ember esett áldozatul. A jövőben nagy segítség várható, de ugyan­akkor nagy feladat is hárul a bányahatóságokra. Nemcsak a különböző balesetek, üzemzavarok kivizsgálása lesz a feladatuk, hanem a bányász-

Next

/
Thumbnails
Contents