Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-13
741 Az Országgyűlés 13. ülése 1960 azt eredményezte, hogy a megjelölt területet, ahol korábban építési engedélyt adtak ki, nem tartották be és néhány év múlva bányakár keletkezett. De a bányakárok nemcsak gazdasági problémákat, gazdasági gondokat jelentettek, hanem elsősorban politikai bajokat is. Nehezítette ezt a helyzetet az, hogy főleg bányászokat, a bányák dolgozóit sújtották a még fennálló hiányosságok. A bányakárok elintézése nagy huzavonával járt. Eddig többször arra törekedtek, hogy a bányavállalat és a bányakárosultak megegyezésre jussanak. Közös megegyezést próbáltak alapul elfogadni, de sajnos, ezt az esetek többségében nem sikerült betartani. Ugyanis a bányák vezetői arra törekedtek, hogy lehetőleg a kártalanítás értéke körül állapíttassék meg az összeg, mások, a károsultak egy része viszont azon igyekezett, hogy itt a jó alkalom és lehetőleg új lakóházakat építtessünk, vagy új kutakat ásassunk a megrongálódott, rossz épületek és kutak helyett. Ebből szakadatlan vizsgálgatások, méricskélések és kiszállások következtek, s ezek még egyszer mondom, nagyon sok időt kötöttek le. Kazáron is már 1956-ban megkezdődött a bányakárok felértékelése, kifizetése, de sajnos, négy év után is még arról kell beszélnünk, hogy ez lezáratlan, megoldatlan kérdés. Még mindig mintegy húsz bányakárosultnak az ügye rendezetlen, éppen az egységes eljárás hiánya következtében. Mindez 1 — azt hiszem a tisztelt Országgyűlésnek nem is kell mondani — azzal jár, hogy munkanap kiesések, utánjárások, türelmetlenségek, vannak, s általában a bizalom kérdése merül fel. Éppen ezért véleményünk szerint nagyon helyes, hogy a most elfogadásra ajánlott bányatör vény-javaslat egységes alapokra helyezi a bányakárokkal kapcsolatos dolgok intézését. Ismételten csak megerősíteni és helyeselni tudom, amit Czottner és Sályi képviselőtársam az előterjesztői, illetve indoklói beszédben mondott: helyes, hogy a bányatörvény javaslatban külön fejezetet kap a bányakárokról szóló rész. Annál is inkább helyes és szükséges ez, mert mint Sályi elvtárs ezt kifejtette, a szénbányászat annyiban különbözik az egyéb ipari tevékenységtől, hogy ingatlanok alatt vagy olyan ingatlanokon folytatja munkáját, amelyek mások — most már egyre több esetben termelőszövetkezetek —, becsületes dolgozók ingatlanai. A bányászat minden jóakarat, minden előzetes biztonság betartása mellett is olyan következményekkel járhat, hogy a felszínen éppen a föld belsejének megváltoztatása miatt szakadékok, süllyedések, vagy más természeti elváltozások lesznek. Ha mi nem rendezzük ezt a bányatörvényben, ha továbbra is hagyjuk a polgári törvénykönyv idevonatkozó részének alkalmazását, akkor ez csak tovább fenntartja azt a huzavonát, a különböző elbírálásokat, amelyeknek eddig tanúi voltunk. Véleményünk szerint — mégegyszer mondom — helyes, hogy a bányatörvényben külön fejezetet szenteltek a bányakárokra, s olyan szerencsésen oldották meg, hogy ez beilleszkedjék a polgári törvénykönyv megfelelő részébe is. Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg előttünk fekvő bányatörvény megfelelően figyelembe veszi törvényhozásunknak azokat az alapelveit, amelyek már eddig is érvényesültek a különböző évi december 1-én, csütörtökön 742 törvények megalkotásánál. A bányatörvénynél is első helyen kell említenem, hogy az egyéni és a közösségi érdekek szerencsésen találkoznak. Alkotmányunk 6. pontja kimondja, hogy a föld méhének kincsei és a bányák az egész nép tulajdonában vannak. A bányászkodás az egész nép érdekében való és éppen ezért helytelen lenne, ha a bányászkodásból származó károkat a társadalom hasznos tagjainak nyakába varrnánk. A bányatörvény véleményünk szerint helyesen, az egyéni és a közösségi érdekek szem eTőtt tartásával intézkedik ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, s ez bizonyára megnyugvást fog eredményezni. Az egyéni és a közösségi érdekek találkoznak például a térítés módjánál. A bányatörvény előírja, hogy lehetőleg természetben kártalanítsák a károsultakat, de ezenkívül pénzbeli kártalanításra is módot ad. Szeretném elmondani, hogy az eddigi gyakorlat szerint — legalábbis a nógrádi tröszt területén — a pénzbeli kártérítés sokkal jobban bevált forma, mint a természetbeni. Talán tréfásan hangzik, de a tisztelt Országgyűlésnek el kell mondanom: olyan eset is előfordult, a bányakárösultság megtérítése során, hogy egy ház helyett kettőt építettünk, mivel időközben a férj és a feleség hűtlen lett egymáshoz (zaj, derültség). Felmerülnek azonban más hasonló problémák is és a térítésnél persze azt is látnunk kell, hogy ha valaki természetbeni kártérítésben részesül, s esetleg az új ház vagy az újonnan épített kút többet ér, mint a kárt szenvedett objektum, akkor fizetési kedvezményeket is kap az illető, hogy részletben fizethesse ki a különbözetet. A legfontosabb alapelvnek, a leghelyesebbnek azt tartjuk az előttünk fekvő bányatörvényben, hogy nagy figyelmet, szinte elsődlegességet biztosít a bányakárok megelőzésének. A bányatörvényjavaslatban szereplő bányatelep meghatározása már eleve kizárja annak lehetőségét, hogy olyan területre építsenek jóhiszeműen, ahol később, előbb vagy utóbb bányaművelés lesz. Ezzel — még egyszer hangsúlyozom — megelőz olyan anyagi és politikai bajokat, amelyekkel már egyszer-kétszer dolgunk volt. Említette Sályi képviselőtársam a védőpillér szerepét is. Ezt is a megelőzés egyik fontos tételének tartom. Ügy gondolom, nem haszontalan néhány szót itt a bányavédő pillérek kérdésének szentelni, mert ismeretes, hogy az 1956 előtti bányászkodás idején a nagy szénszükséglet következtében megkezdtük nem egy esetben bányavédő pillérek fejtését is, anélkül, hogy a kötelező megelőző óvintézkedéseket megtettük volna. A megelőzést szolgálja az is, hogy a bányatör' vény lehetőséget biztosít a minisztereknek: abban az esetben, ha területrendezési tervek kerülnek eléjük megvitatásra vagy jóváhagyásra, megtegyék észrevételeiket az esetleges bányakárok elkerülésére. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy községeinknek túlnyomó többségének a Minisztertanács határozata alapján el kell készítenie a távlati községrendezési tervet. Ennek egyik fékje volt az is, hogy a bányaművelés irányát, jövőjét nem ismertük megfelelően, nem tudtuk, hogy mikor kezdődik meg éppen ott az
