Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-2

67 Az Országgyűlés 2. ülése szocialista átszervezését, s ezen keresztül a szo­cializmus felépítését. Befejezésül szeretném kihangsúlyozni, hogy a Münnich elvtárs által elmondottakkal teljes egészében egyetértek és a magam területén min­dent el fogok követni a jövőben, hogy a kor­mány programja maradéktalanul végre legyen hajtva. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a beszámolóhoz több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem a Tisztelt Országgyűlést jóváhagyólag tudomásul veszi-e a Minisztertanács beszámoló­ját? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel sza­vazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van valaki el­lene? (Nincs.) Megállapítom, hogy az Országgyű­lés egyhangúlag tudomásul veszi a Miniszterta­nács beszámolóját. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk második pontjaként következik a Szovjetunió kormányá­nak a Németországgal megkötendő békeszerző­dés tárgyában 1959. január 10-én tett javaslatá­val kapcsolatos állásfoglalás. Az Országgyűlés külügyi bizottságának határozata alapján a na­pirend előadója Kiss Károly elvtárs, a külügyi bizottság elnöke. KISS KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács el­nöke beszédében foglalkozott az európai feszült­ség fő okával, a megoldásra váró német kérdés­sel. Érdekes részletekkel támasztotta alá ezt az állásfoglalását dr. Ortutay Gyula és Németh Ká­roly képviselőtársam. A békére vágyó emberiség széles tömegeit nyugtalanítja ez a probléma és az Országgyűlés külügyi bizottsága is szükségesnek látta, hogy az Országgyűlés mondjon véleményt a magyar né­pet közelről érdeklő német békeszerződés kérdé­sében. Erre annál is inkább szükség van, mert a közelmúltban ismét tanúi lehettünk a szovjet kormány nagyjelentőségű kezdeményezésének, amelyet a nemzetközi élet egyik legfontosabb, régóta megoldásra váró kérdése, a német prob­léma rendezése céljából tett. A szovjet kormány békeszerződés-tervezet kíséretében jegyzéket nyújtott át az érdekelt államoknak. Javasolta, kezdjenek tárgyalásokat a német kérdés rende­zésére, a békeszerződés megkötésére. Ismeretes, hogy a potsdami egyezmény ér­telmében a háború után Németország területén egységes, demokratikus, békeszerető államnak kellett volna létrejönnie, amely egyszer s min­denkorra megszüntette volna a militarizmus fel­támadásának, a fasizmus újjáéledésének lehető­ségét. De a nyugati hatalmak a háború befeje­zése után hamarosan az egyezmény felszámolá­sának útjára léptek. Az említett hatalmak jóvá­hagyásával, sőt aktív segítségével Nyugat­Németország olyan állammá vált, amelynek mi­litarista, revansista törekvései aggodalommal töltik el a világ békeszerető népeit. A nyugat­német állam bekapcsolódott a fékevesztett fegy­verkezési versenybe, atomfegyverekkel felsze­relt hadsereget szervez. Hitler egykori táborno­1959. február 18-án, szerdán 68 kainak kezében alig másfél évtizeddel a „Har­i madik birodalom" gyalázatos bukása után a nyu­; gáti hatalmak jóvoltából új Wehrmacht és tö­I megpusztításra alkalmas fegyverek lehetnek. És , a német militarizmus ott szeretné folytatni, ahol : 1945-ben abba kellett hagynia. Európa népeit | nem nyugtathatják meg a nyugati hivatalos po­] litikai körök által oly gyakran hangoztatott biz­| tosítékok a német revansizmus állítólagos ellen­, őrizhetőségéről, melyet — úgymond — a NATO | keretei nyújtanak. Nem is beszélve arról, hogy a j támadó célokat szolgáló agresszív katonai szö­j vétség, a NATO, előttünk nem látszik alkalmas­: nak a német militarizmus „megfékezésére". Mi, magyarok nagyon sokat szenvedtünk a I történelem folyamán a német uralkodó osztályok | hódító törekvéseitől. Példákat hozhatunk a múlt­J ból, a közelmúltból, a jelenből is. Nem felejtet­tük el, hogy a Magyarországról kiseprűzött fa­sisztáknak még most is nagy számú hada él Nyu­gat-Németországban, akiknek eszük ágában I sincs, hogy lemondjanak népellenes terveikről. ! Szemléltető példákat sorolt itt fel dr. Ortutay I Gyula képviselőtársam erről. Sőt, különböző tí­pusú kém- és diverzánsképző iskolákat tartanak fenn számukra, hogy a népi demokratikus or­szágokba átdobva, így hazánkba is, felforgató tevékenységet hajtsanak végre. Mindenki előtt ismeretes, hogy 1956-ban milyen szerepük volt ezeknek a szervezeteknek. A hírhedt Szabad Európa-rádió tevékenységéről sem kell sok szót vesztegetni. Amelyik állam te­rületén ilyen szervezetek működését engedélye­zik, sőt támogatja azokat, attól nem várható más, mint ami a valóságban történik; hogy az európai feszültség megszüntetésére irányuló minden kí­sérletet elvetne, ha egyedül rajta állna. Azonban Európa népeinek — köztük nem utolsó sorban a német népnek — szerencséjére a militaristák újjáéledő hatalma nem terjedhe­tett ki Németország egész területére. Az egykori szovjet megszállási övezet területén a német tör­ténelemben első ízben munkás-paraszt hatalom alakult, az első békeszerető német állam, a Né­met Demokratikus Köztársaság. Ez az állam tes­tesíti meg a német nép valódi érdekeit. Meg­nyugvással tölt el mindenkit az a tudat, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, ellentétben a revansista és militarista törekvéseket felélesztő Német Szövetségi Köztársasággal, minden erejét mozgósítja, hogy békében és biztonságban építse országát, jólétet teremtsen népének, s következe­tesen harcol az egységes, békeszerető Német­ország megteremtéséért. A magyar nép teljes szolidaritást vállal a Német Demokratikus Köz­társaság népével és békeszerető kormányával, és sok sikert kíván törekvéseihez. (Taps.) Adenauer kormánya a szovjet békeszerző­dés-tervezetre minden előzetes tanulmányozás [ nélkül nemet mondott, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya figyelemre méltó kezde­ményezésekkel, a konföderáció gondolatának ki­dolgozásával komoly alapot teremt a békés meg­! egyezésre és alkalmas a két német állam köze­i ledésére és Németország békés egyesítése elő­i készítésére. Bennünket a fent említettek miatt különö-

Next

/
Thumbnails
Contents