Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

625 Az Országgyűlés 11. ülése 1960 A tőkés országokkal fennálló kereskedelmi kapcsolataink a jelek szerint egyre fejlődő új vonása az, hogy a korábban csupán egy-egy esztendőre szóló szerződésekben szabályozott áruforgalmat több ország vonatkozásában mindinkább a hosszúlejáratú, többéves időtartamra szóló megállapodások rendszere váltja fel. Tisztelt Országgyűlés! Megállapíthattuk, hogy népünk jó munkát végez, büszke lehet alkotó munkájának eredményeire. A jól végzett munka jóleső örömével gyűrközhetik neki a további feladatoknak. Belpolitikai helyzetünk és megszilárdult nemzetközi helyzetünk feljogosít bennünket az optimizmusra. Nem kétséges, hogyha a párt és a kormány vezetésével népünk újabb erőfeszítéseket tesz, leküzdi az elkerülhetetlen átmeneti nehézségeket és további sikereket ér el, ezzel hazánkban meggyorsítja a szocializmus alapjainak lerakását. így járulunk hozzá legjobban à szocialista tábor további megerősítéséhez és a béke erőinek győzelméhez. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. Tanácskozásunkat pontosan 2 óra 30 perckor folytatjuk. (Szünet: 13,02—14,35. Elnök: DINNYÉS LAJOS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Napirend szerint következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. Bejelentem, hogy a vitában Kiss Dezső, Brutyó János, Németh Károly, Hodek József, Cseterki Lajos és Nógrádi Sándor képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Kiss Dezső képviselőtársunkat illeti a szó. KISS DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Münnich elvtárs beszámolójához néhány vonatkozásban szeretnék hozzászólni. A beszámolóból kitűnt, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik, de az is, hogy olyan fogyatékosságaink vannak, amelyeknek kiküszöböléséhez haladéktalanul és határozottan hozzá kell fognunk. Eredményeink nagyok. 1959-ben a felszabadulás előttihez és a felszabadulás utáni évekhez viszonyítva legjobb eredményeinket értük el a népgazdaság fejlődésében. Sokat fejlődött az ipar, nemcsak a volumen növelésében, hanem a gazdaságosabb, termelékenyebb munkát illetően is. Nekünk, budapestieknek különösen nagy öröm a mezőgazdaság nagyarányú fejlődése. Budapest dolgozói derekasan vették és veszik ki részüket a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből, mind a számszerű fejlesztés, mind a megszilárdítás munkáját tekintve. Egyaránt segítenek felvilágosító szóval, konkrét szervező munkával, gépekkel, anyagi eszközökkel és szakemberek helyszínre küldésével. A mezőgazdaság átszervezésének eredményei újabb szálakkal erősítik a munkás-paraszt szövetséget. Ennek ellenére tudjuk jól, hogy az egyéni gazdálkodásról a kollektív gazdálkodásra való áttérés átmeneti nehézségekkel is jár. A tsz-ek már a megalakulásuk utáni első éveikben jobb terméseredményeket érnek el, mint az évi augusztus 4-én, csütörtökön 626 egyéni gazdaságok. De az ipar és a lakosság állandóan növekvő szükségleteit mezőgazdasági termékekből még nem tudják teljes egészében kielégíteni. Ilyenkor felmerül a kérdés* mi hát a teendő? Hogyan kell tovább csinálni? És mi nyugodtan mondhatjuk, hogy Budapest dolgozói továbbra is fognak segíteni, hogy bátran haladjon a falu népe tovább a megkezdett úton, hogy befejezze a mezőgazdaság szocialista átszervezését és olyan gazdálkodás feltételeit teremtse meg, mellyel dolgozó népünk igényeit teljesen ki tudjuk elégíteni mezőgazdasági cikkekkel. Ami az ipart illeti, ismertek az 1959-es tényszámok. De 1960. első felében e kimagasló eredményeket is átadtuk az utókornak. Münnich elvtárs említette, hogy 14 százalékkal termeltünk többet, mint 1959 azonos időszakában. Ezt az emelkedést országos szinten körülbelül 48 százalékban, Budapesten pedig több mint ötven százalékban a termelékenység növelésével értük el. Ugyanez idő alatt az iparban a foglalkoztatottság 7 százalékkal növekedett. Ez ugyan a termelékenység alakulását tekintve, talán nem kedvező, de népgazdasági szinten mégis jó tendencia, hogy a foglalkoztatottság állandóan növekszik. A konkrét tények tehát a jó munka letagadhatatlan tényei. Ennek ellenére felszólalásomat főleg a fogyatékosságainkra, azok kiküszöbölésére akarom fordítani. Először, mert nem elég valaminek csak a jó oldalait szemlélni és azokban gyönyörködni, hanem mindenkor meg kell vizsgálni az árnyoldalakat is. Másodszor, mert fejlődésünk ütemét nemcsak a mi elképzeléseink határozzák meg, hanem az a tény is, hogy a kapitalista és szocialista világrendszer közötti békés versenynek nemcsak nézői, hanem tevékeny részvevői is vagyunk. Harmadszor, mert a magyar dolgozók szempontjából sem mindegy, hogy a szocializmust mennyi idő alatt építjük fel hazánkban. Néhány éven belül, vagy sok esztendő múlva. Hogy ez mennyire nem mindegy számunkra, ennek legjobb bizonyítéka, hogy terveinket, legszebb elképzeléseinket is a dolgozó tömegek rendszeresen túlteljesítve valósítják meg. Mivel az iparban és mezőgazdaságban egyaránt sok a fogyatékosság, az élet és az idő pedig sürget, ezért helyes, ha második ötéves tervünk előestéjén meglevő hibáinkkal bátran szembenézünk, dolgozunk azok kiküszöbölésén, hogy a fejlődésünk útjában levő akadályokat minél előbb elhárítsuk. Lényegében a hibák két csoportjáról szeretnék beszélni: Az első a tervezési munkánk gyengeségeivel függ Össze. Ismeretes, hogy 1957-ben a termelés 2 százalékos növelését terveztük és ez az akkori állapothoz képest körülbelül indokolt is volt. Ugyanakkor e tervet körülbelül 11 százalékkal teljesítettük túl. 1958-ban a terv 7 százalék növekedést írt elő, ezt viszont már 13 százalékra teljesítettük. 1959-ben a terv 5 százalékos emelkedést irányzott elő, a Központi Bizott-