Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

621 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 622 hozzájárultak a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ XIV. közgyűlésén, amelyben előterjesztette a Szovjetunió kormányának javaslatát az általános és teljes leszerelésre, rendkívül nagy hatást gyakorolt a világ közvéleményére. Hruscsov elvtárs személyes találkozásai, a Szovjetunió békepolitikájának közvetlen és mindenki számára érthető kifejtése megsokszorozta a békéért harcoló tömegek erejét és kedvező hatást gyakorolt a nemzetközi légkörre. Az agresszív észak-amerikai imperialista körök, amelyek közvetlenül érdekeltek a háborús feszültség fenntartásában és a fegyverkezési hajsza fokozásában, a legdurvább provokációkat követték el azzal a szándékkal, hogy meghiúsítsák a párizsi kormányfői értekezletet és újabb feszültséget teremtsenek a nemzetközi légkörben, akadályozzák az államok közötti normális kapcsolatok kibontakozását. Ezért küldték kémrepülőgépüket a Szovjetunió területe fölé, ezért rendelte el Gates amerikai hadügyminiszter Párizsban az amerikai csapatok riadókészültségét annak idején, s ezért tett az Eisenhower-kormány cinikus nyilatkozatokat a Szovjetunió elleni kémkedés igazolására. Az Egyesült Államok jelenlegi kormánya most is a béke legádázabb ellenségének bizonyult. Világossá vált, hogy Eisenhowernek és társainak békeszólamai félrevezető célzatú, az agressziós törekvéseket leplezni próbáló hazugságok. Az amerikai imperialisták provokációikra méltó választ kaptak. Meg kellett tanulniuk, hogy aki ma az államok békés egymás mellett élésének elve ellen tör, az szembe találja magát a szocialista világ legyőzhetetlen erejével és az egész világ békeszerető közvéleményével. Az imperialista érdekeket szolgáló nyugati kormányoknak meg kellett tanulniuk, hogy a nemzetközi tárgyalásokon valóban tárgyalniuk kell, s amelyik kormány képtelennek bizonyul a tárgyalásokra, annak számolnia kell nemzetközi tekintélyének gyors elsorvadásával és politikájának elszigetelődésével. A csúcstalálkozó meghiúsulása után Eisenhower elnök provokatív célú távol-keleti utazásának kimenetele is ezt bizonyítja. A japán események azt mutatták, hogy az agresszív militarista monopóliumok által kézbentartott Eisenhower-kormány már saját katonai szövetségeseinél is képtelennek bizonyult a tárgyalásokra. Az amerikai dollárokon fenntartott diktátorok bukása, Li Szin Man, Menderesz és Tambroni dicstelen távozása a politikai porondról: egy-egy állomását jelentették annak a kudarc-sorozatnak, amely az agresszív imperializmus erőit érte az utóbbi hónapokban. Bízvást kijelenthetjük, hogy nem a tárgyalások politikája szenvedett vereséget a párizsi csúcstalálkozó meghiúsulásával, hanem az az imperialista próbálkozás, amely a tárgyalásokat üres fecsegesse akarta változtatni. E mesterkedések leleplezésével, az agresszor alános megleckéztetésével a Szovjetunió kormánya nagy szolgálatokat tett a béke biztosításáért folytatott harcnak. Tisztelt Országgyűlés! Népköztársaságunk a szocialista tábor tagja és ezzel együtt békepolitikát folytat. Ezt követeli dolgozó népünk érdeke. A szocialista társadalmi rendszer felépítésének nagy feladatát, népünk mind\ szebb és jobb életének kialakítását munkával valósítjuk meg. Ehhez békére és biztonságra van szükség. A magyar nép békéjének és biztonságának záloga, mint azt az elmúlt másfél évtizedben mindannyiszor tapasztalhattuk, a szilárd szövetség és a legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval, a szocialista tábor valamennyi országával. Amikor kormányunk síkra szállt a leszerelési javaslatok elfogadásáért, a német békeszerződés megkötéséért és támogatta az imperialista agressziós cselekedetek visszaverését és leleplezését, a magyar nép alapvető érdekeinek védelmében cselekedett. Kormányunk továbbra is következetes harcot folytat a nemzetközi politikában a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország oldalán azért, hogy meghiúsíthassuk az imperialisták agressziós terveit és provokációit, megvalósíthassuk a békeszerető emberiség vágyát, a tartós békét, a háborús veszély végleges kiküszöbölését. Részünkről a békés egymás mellett élés elvének a nemzetközi gyakorlatban történő megvalósítása nem pacifista ábrándozás, hanem szüntelen harci kérdés volt és az is marad. Harci kérdés, mert tudjuk, hogy a háborús készülődésből, a hadiköltségvetések fokozásából, idegen területek meghódításából és a népek elnyomásából profitáló imperialisták nem mondanak le önszántukból agresszív célkitűzéseikről. Az imperialista hatalmakat a Szuezi-csatorna mellől, vagy Libanon partjairól az riasztotta el, hogy a Szovjetunió világhatalom, hogy ma a világ egyharmadán egy milliárd ember olyan világrendszert hozott létre, amelyhez fogható erőt az emberiség történelme még nem ismert. Ezt az óriási és egyre növekvő erőt pedig nem hódító háborúk, hanem a tartós béke megteremtésének szolgálatába állítják. Ennek az erőnek vagyunk mi részesei és ezért tekintjük népünk elsőrendű érdekének, hogy újabb és újabb gazdasági és pTflitikai eredményekkel és erős honvédelmünkkel is hozzájáruljunk az agresszorok megfékezéséért és végleges elszigeteléséért, háborús terveik meghiúsításáért folyó nemzetközi küzdelem sikereihez. Népünknek a német imperializmus fél évszázad folyamán két ízben okozott mérhetetlen pusztítást, ezért felháborodottan elítéljük Adenauernek, valamint a fasizmust pénzelő nyugatnémet tőkéseknek és a hatalmi pozíciókba juttatott hitlerista katonai köröknek az európai béke megteremtését akadályozó agressziós tevékenységét. Adenauer kormánya a nemzetközi légkör mérgezőjének dicstelen szerepét játssza és tevékenységével súlyosan veszélyezteti az emberiség békéjét. Nemrégiben a Német Demokratikus Köztársaságba menekült magasrangú nyugatnémet tisztek leleplezései ismét feltárták a nyugatnémet militaristák agressziós terveit. Mindezek figyelembevételével kormányunk rendkívül fontosnak tartja a második világháború maradványainak felszámolását: a békeszerződés megkötését a két német állammal és a nyugat-berlini kérdés rendezését. A szocialista tábor valamennyi országához fűződő testvéri kapcsolataink tovább fejlődtek, örvendetes ez, mert a békéért folytatott har-