Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

615 Az Országgyűlés 11. ülése 1960. évi augusztus 4-én, csütörtökön 616 sel segítette a termelőszövetkézetek közös állat­állományának gyors kialakítását és fejlesztését. Hosszan lehetne sorolni, hány istálló épült, ho­gyan mozdítottuk elő a takarmányfélék — első­sorban a kukorica — termelésének növelését, mennyi állatot juttattunk a termelőszövetkeze­teknek, s nagy számban kötöttünk termelőszö­vetkezeti tagokkal a háztáji gazdaságukban levő állatokra és egyénileg gazdálkodó pa­rasztokkal is nevelési, illetve hízlalási szerző­dést. Ahogyan előrehaladunk a közös állatállo­mány kialakításában — és egyes hiányosságoktól eltekintve általában jól haladunk — úgy javul fokozatosan a húsellátás is. Az igények kielégí­téséhez szükséges a háztáji gazdaságok állattar­tása. Minden olyan meg nem értés, téves nézet, amely a háztáji gazdaság ezirányú tevékenysége ellen irányul, amely helyileg korlátozni akarja a kormány által erre biztosított lehetőségeket, nem kívánatos gazdasági, ellátási kihatásain túl politikai szempontból is káros, mert bizalmat­lanságot kelthet a termelőszövetkezeti tagság egy részében. Államunk sokoldalú segítséget nyújtott és nyújt a továbbiakban is a termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséhez. Eddigi politi­kánkhoz és gyakorlatunkhoz híven azonban itt is meg kell mondanunk, hogy a közös munká­ban való tevékeny és fegyelmezett részvétel mel­lett maguknak a tagoknak, a termelőszövetkeze­teknek kell anyagi erejükhöz mérten maximális erőfeszítéseket tenniük a közös gazdálkodás felvirágoztatására, mert hiszen elsősorban saját jól felfogott érdekükről van szó. A saját erő mozgósítását és felhasználását egészíti ki az ál­lam segítsége. Elismeréssel állapíthatjuk meg, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk zöme ebben is egyetért velünk és lelkes erőfeszítése­ket tesz a közös gazdaság építésére és gyarapí­tására. Úgyszólván nincs az országban olyan termelőszövetkezet, amelyben valamiféle közös gazdasági épületet ne építenének, vagv ne vásá­rolnának gépeket, jószágokat. Termelőszövetke­zeteink ebben az évben saját erejükből közös be­ruházásra több mint 430 millió forintot irányoz­tak elő, ez az összes termelőszövetkezeti beruhá­zásoknak csaknem egynegyedét teszi ki. Július 10-ig több mint 2000 traktort és 3500 traktor­vontatású munkagépet vásároltak jórészt saját erőből. Számos olyan helyen létesítenek öntöző­telepet, halastavat, illetve telepítenek szőlőt és gyümölcsöst, amely ilyen célokra legalkalmasabb és táblás műveléssel sem lenne jobban haszno­sítható. Csak helyeselni és bátorítani tudjuk ezt a tevékenységet, s állami szerveink elsőrendű feladata, hogy ehhez minden segítséget megad­janak. Ismeretes tisztelt Képviselőtársaim előtt, hogy kormányunk a kukoricatermelés fejleszté­sével — nagy fontosságára tekintettel — külö­nös gonddal foglalkozik. Intézkedéseink hatásá­ra az elmúlt években jelentősen megnőtt a kuko­rica vetésterülete, ezen belül csaknem vala­mennyi termelőszövetkezetben kialakult a nagy­üzemi silótermesztés. Az ún. „hibridprogram" végrehajtásának első eredményei nyomán már ebben az évben a kukoricaterület csaknem 60 százalékán hibridvetőmagot vetettek. Ezt a prog­ramot végrehajtjuk, egy-két éven belül az egész kukoricaterülethez szükséges hibrid-vetőmag rendelkezésre fog állni. Vannak kiváló szakem­bereink, van szorgalmas parasztságunk, vannak jó termelési tapasztalataink, ebben a vonatko­zásban igen kedvező hazánk klímája, — minden adottság és előfeltétel megvan tehát ahhoz, hogy Magyarország a kukoricatermesztés hozamát il­letően a világon az első sorokban legyen. Ennek a lehetőségnek megvalósítása csak rajtunk mú­lik! Állami gazdaságaink munkája is bíztatóan fejlődött, de még tovább kell dolgozniuk azon, hogy mintagazdaságokká váljanak, példát mu­tassanak a hozamok emelésében; az új termelési és állattenyésztési módszerek alkalmazásában, az önköltség csökkentésében. Az a tény, hogy mezőgazdaságunkban visz­szavonhatatlanul túlnyomóvá váltak a szocializ­mus termelési viszonyai, kitűnő távlatokat nyit előttünk: kialakulnak a mezőgazdasági termelés soha nem látott fejlődésének alapjai. A nagyüzemi gazdálkodás lehetővé teszi a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazá­sát, a termelékenység gyors növelését. Az elkö­vetkező években meg akarjuk valósítani az alapvető mezőgazdasági munkák gépesítését, elsősorban a talaj művelésben, a gabona- és ku­koricatermelésben. Ez a nagy termelési segítségnyújtás is csak egy része annak, amit államunk a falunak nyújt. Elsősorban a termelőszövetkezeti mozgalom fel­lendülésének eredményeként a társadalombizto­sításba bevont dolgozók száma e félév folyamán 8,5 millióra, azaz az összlakosság 85 százalékára nőtt. A mezőgazdaság dolgozói közül újabb száz­ezrek váltak jogosulttá ingyenes orvosi ellátásra és kórházi ápolásra, igen alacsony térítés ellené­ben kiváltható gyógyszerre. Ügy tűnhetik, hogy a beszámoló igen ter­jedelmes része foglalkozik a mezőgadaság kér­déseivel. Szándékosan történt ez így, hogy ezzel is felhívjuk minden érdekelt és illetékes dolgo­zó, egész társadalmunk figyelmét e terület mun­kájának kimagasló fontosságára. Sok előfeltételt sikeresen megteremtettünk, az indokolt támoga­tás a továbbiakban sem marad el, tehát amire szükség van, az a jó munka, hogy minden erőt fogjunk össze a mezőgazdasági termelés — nö­vénytermelés és állattenyésztés — gyorsabb üte­mű növelésére. Bízunk benne, hogy ez így is lesz és mezőgazdaságunk egyre több terméket ad társadalmunknak. ELNÖK: A tanácskozást 15 percre felfüg­gesztem. (Szünet: 12.03—12.22.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést új­ból megnyitom. Dr. Münnich Ferenc elvtárs folytatja beszá­molóját. DR. MÜNNICH FERENC, a Minisztertanács elnöke: Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőben mondottam, a beszámoló elsősorban népgazdaságunk, valamint a nemzet­közi helyzet néhány fő kérdésével foglalkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents