Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-11

611 Az Országgyűlés 11. ülése 1960 jesebb előrehaladásra van szükség. Beruházásainknál csökkenteni akarjuk ugyan az építkezési hányadot, de építőiparunknak még így is nagyon sokat kell tennie. A termelőszövetkezetek — saját erőből és munkával végzett építkezéseik mellett is — sokat várnak az építőipartól. A lakások építése és tatarozása szintén az iparág dolgozóinak feladata. A pártunk VII. kongresszusán elfogadott irányelvek feladatainak teljesítéséhez mintegy 150 milliárd forint értékű építési munkát kell elvégezni. E nagy feladat elvégzésére csak akkor készülhetnek fel jól, ha kritikusan vizsgálják munkájukat és kutatják az okokat, amelyeknek folytán ma építkezéseinkre általában még mindig az jellemző, hogy drágán és hosszú idő alatt készülnek el, holott ennek megváltoztatására bőven vannak lehetőségek. Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy pártunk Központi Bizottsága június 29-én tartott ülésén határozatot hozott az építőipar feladatairól. Kormányzatunk azt kéri és várja az építőipar valamennyi dolgozójától, hogy — a feladatokat hosszabb időszakra részletekbe menően megjelölő — iránymutató határozatból adódó tennivalóikat gondos vitában alakítsák ki és az intézkedéseket következetesen hajtsák végre. Vezesse és lelkesítse őket az a meggyőződés, hogy kulcsfontosságú területen dolgoznak és jó munkájuk eredménye értékes hozzájárulást jelent egész népünk fejlődéséhez, második ötéves tervünk sikeres megvalósításához. Tisztelt Országgyűlés! Mezőgazdaságunkban — mint ismeretes — ez év első felében tovább folytatódott a szocialista átalakulás: a termelőszövetkezetek tagjainak száma 310 ezerrel, szántóterülete 1,6 millió kat. holddal nőtt. Június 30-i adatok szerint több mint 4400 termelőszövetkezet működött 5,4 millió kat. hold szántóterületen. A félév végén az ország szántóterületének háromnegyede tartozott a szocialista szektorhoz. Ezek a számok nagymértékű politikai sikerekről beszélnek, azt jelzik, hogy igen nagy lépést tettünk előre a szocializmus építésének útján. Azt is látnunk kell azonban, hogy ez a nagyarányú fejlődés gondokat is hozott magával. A teljesség kedvéért hozzá kell tennem: ugyanúgy igazában örvendetes gondokat, mint aminőkről az előzőkben más vonatkozásban már szóltam. Mi mindig hirdettük, hogy a szocializmus felépítéséhez meg kell valósítanunk a mezőgazdaság szocialista átszervezését, mert kis üzemekkel, egyéni kis parcellákon folyó szétaprózott termeléssel nem biztosíthatjuk egész népünk jólétét. A megoldás csak a dolgozó parasztság önkéntes szövetkezésével létrehozott közös nagyüzemi gazdaságokban található meg. Azt is tudtuk, hogy ez az átszervezés jó politikai munkán kívül sok beruházást is igényel, a mezőgazdaság forradalmi jellegű és jelentőségű átalakulása nehézségeket is okoz. De amikor ez utóbbival számoltunk, arra gondoltunk, hogy az anyagi fedezetet hosszabb időszak alatt, a majd több éven keresztül folyó átszervezés ütemében igyekszünk előteremteni. Az történt, amit vártunk, hogy dolgozó parasztságunk, megfogadva a párt évi augusztus 4-én, csütörtökön 612 és a kormány biztató szavát, tömegesen választotta a szövetkezeti gazdálkodást. A termelőszövetkezeti mozgalomnak ez a lendületes kibontakozása a szocializmus építésének meggyorsítását jelentette, kormányunk ezért örömmel támogatta. Kérdem, hogy vajon az öntudatos munkások, a jobb életre törekvő állampolgárok azt mondták volna-e: húzzuk-halogassuk hosszú időszakra e feltétlenül megoldást igénylő feladat elvégzését? — mondjuk-e azt a dolgozó parasztoknak, hogy ne lépjenek be olyan sokan a termelőszövetkezetekbe? A mezőgazdaság szocialista átalakulása dolgozó parasztságunk, munkásosztályunk, értelmiségünk, az egész nép érdekét szolgálja, élete további fellendülésének biztosítékát jelenti. Ezért kormányzatunk a termelőszövetkezeti mozgalom örvendetes fejlődését még azon az áron is segítette, hogy részben már 1958-ban, de különösen 1959ben és 1960-ban lényegesen nagyobb mértékben támogatta a termelőszövetkezeteket, mint ahogyan ezt a hároméves tervben előirányoztuk. A hároméves tervben az anyagi eszközök elosztására kidolgozott eredeti arányokat megváltoztattuk és a népgazdaságban felhalmozott tartalékokat, sőt még a többi népgazdasági ág számára tervezett anyagi eszközök egy részét is a mezőgazdaság fejlesztésére csoportosítottuk át a terv fő célkitűzéseinek módosítása nélkül. Amikor kormányzatunk úgy döntött, hogy vállalni kell és meg kell oldani az eredetileg tervezett hosszabb idő helyett rövidebb időszakra összegyülemlett feladatokat, a következőkből indultunk ki. Népünk általában jól él. Az életszínvonalat is valahogy úgy keÜ tekintenünk, ahogyan a termelőszövetkezeti mozgalomról szoktunk beszélni: emeljük az életszínvonalat, azután megszilárdítjuk és megteremtjük a további emelés alapjait. Most arra van szükség, hogy a megtermelt értékek egy részét a már most történő szétosztás helyett ilyen közösségi célokra használjuk fel, amelyeknek elérése feltétlenül biztosítja a további gyors előrehaladást. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtése egyfelől népi demokratikus államrendünk politikai bázisának további erősítését, a munkás-paraszt szövetség új, magasabb szintű megvalósulását eredményezi, másfelől pedig közvetlenül és konkrétan hozzájárul egész dolgozó népünk életszínvonalának biztos további emeléséhez. Azok a milliárd forintok, amelyeket ma és a következő években mezőgazdaságunk termelésének fejlesztésére fordítunk, a növénytermelés és állattenyésztés hozamainak nagyarányú fejlődésében, azaz több mezőgazdasági termékben, húsban, zöldségben, gyümölcsben, termékbőségben térülnek vissza. A nagyobb befektetés gyümölcseinek pedig nem valami ködös távlati holnapban kell megérlelődniük, hanem már a következő esztendőkben, az ötéves terv időszakában megérnek és a dolgozók asztalára jutnak. Ügy gondolom, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ha ezekről a problémákról munkásokkal, dolgozókkal az elmondottak szerint beszélgetünk, megértik, és helyeslik, hogy ilyen gondokat vállaltunk. Ezirányú problémáink megoldásához nagy segítséget kaptunk a szocialista tá-