Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-10

585 Az Országgyűlés 10. ülése 1960. évi január 30-án, szombaton 586 megfelelően az élet elleni támadásokkal szemben a büntetőjog eszközeivel is megfelelő védelmet kell biztosítani. Bár a közbiztonság hazánkban megszilárdult, az élet és testi épség elleni bűntettek elkövetése terén bíróságaink komoly problémák előtt állanak. Nemcsak a nagyvárosi huligánok és egyéb elzüllött elemek támadnak mások élete ellen, hanem egyes vidékeken még mindig igen gyakoriak a súlyos következményekkel járó kocsmiai verekedések. Ezekben a bűnügyekben majdnem minden esetben az állapítható meg, hogy a bűncselekményt ital hatása alatt követték el. Sok esetben az elkövető és a sértett egyaránt ilyen állapotban volt. Az idült alkoholista bűnelkövetők száma is jelentős. Nem egy ügyből pedig kitűnik, hogy egyébként jól- dolgozó, aránylag még fiatal emberek magas keresetük jelentős részét rendszeresen italra költik. Ez nemcsak a családi élet- felborulására, hanem súlyos bűncselekmények elkövetésére is vezet. Az alkohol hatása egyéb bűncselekményeknél is megmutatkozik, különösen a foglalkozási szabályok megszegésénél, amikor ez a közúti forgalomban nemegyszer végzetes kimenetelű baleseteket idéz elő. A közúti forgalomban előforduló balesetek száma emelkedik. Közlekedésünk rohamosan fejlődik, a járművek száma az elmúlt években jelentősen megnőtt. A közlekedési balesetek számának emelkedését azonban ez a körülmény nem teszi indokolttá. A közlekedési fegyelem nem kielégítő. A balesetek előidézője a közlekedési szabályok betartásának mellőzése; a szabályok megsértése pedig általában a bravúroskodó és nemegyszer példátlan felelőtlenséget eláruló járművezetők részéről történik. Ezek igen gyakran szeszesital hatása alatt állanak. Egyes járművezetők versenypályának tekintik a főváros utcáit, vagy nyáron a nagyforgalmú balatoni országutat. Az ilyen felelőtlen, embertársaik és sokszor a saját életüket is semmibevevő magatartás, fokozottabb büntetőjogi szigort igényel, különösen az italos állapotban levő járművezetőkkel szemben. A Legfelsőbb Bíróság ilyen értelmű iránymutatást adott több közzétett ítéletével. Legutóbb egyik törvényességi határozatában hatályon kívül helyezte és megváltoztatta az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét, amely azt állapította meg, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor igen enyhe alkoholos állapotban volt. A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben rámutatott arra, hogy a jogszabály nem tesz különbséget az alkoholos hatás kisebb vagy nagyobb foka között. A viszonylag csekély mennyiségű alkohol is hátrányosan befolyásolhatja a járművezető észlelő, értékelő és elhatározó képességét. A mértéktelen italfogyasztásnak a bűnözés területén is mutatkozó súlyos kihatásai még csak fokozzák a társadalmi szerveinknek a túlzott italozás elleni nevelő szerepét. Tisztelt Országgyűlés! Beszámolóm nem volna teljes, ha az eddig elmondottakon felül a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának munkájával kapcsolatosan még egy-két kérdést nem érintenék. A társadalmi tulajdont nemcsak a büntető területen védik bíróságaink, hanem a polgári peres eljárások során is. Bíróságaink biztosítják a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérítését azokban az esetekberi is, amikor a bűnüldözésnek nincs helye, vagy az valamilyen okból . elmarad. A társadalmi tulajdonnak polgári jogi védelménél a Legfelsőbb Bíróságot az az elv vezeti, hogy a társadalmi tulajdonnak kijáró fokozott védelem nem járhat a dolgozók jogainak és törvényes érdekeinek sérelmével. A polgárok jogos igényei akkor is teljes védelemben részesülnek, ha azokat a társadalmi tulajdon terhére kell rendezni. Ez felel meg a törvényességnek és a társadalom érdekeinek. A munkajogi szabályok alkalmazásával a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tekintette, hogy hozzájáruljon a dolgozók munkafegyelmének megszilárdításához. A munkajog területén végzett elvi irányító munkánknak azonban — már a bírói hatáskörnél fogva is — korántsem az a jellemzője, hogy a dolgozókat fegyelmezni, hanem az, hogy a dolgozók jogait és törvényes érdekeit védeni kell. Egyre ritkábban fordul elő az az eset, amikor kellő indokok hiányában «történik meg fegyelmi büntetésként az azonnali elbocsátás. A Legfelsőbb Bíróság az alsóbbfokú bíróságok felé adott iránymutatásában következetesen hangsúlyozta, hogy a fegyelmi büntetések kiszabásánál elsősorban nem a megtorlást, hanem a nevelőhatás érvényesülését kell biztosítani. A kötelességét megszegő dolgozónak viselnie kell magatartása következményeit, de a jogtalanul megszüntetett munkaviszonynak nemcsak a helyreállítását kell biztosítani, hanem a munkaviszony jogtalan megszüntetése kártérítési szankciójának is érvényt kell szerezni. A házasság intézményének megszilárdulása tekintetében kedvező fejlődés volt tapasztalható, ugyanakkor azonban meg kell állapítani azt is, hogy a felbomlott, vagy felbomlófélben levő házasságok száma még mindig nagyobb, mint ahogy azt társadalmunk egészséges fejlődése indokolná. A házassági bontóperekben a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítása a házassági intézmény védelmét tekinti alapvető követelménynek, és csak oly esetben tartja azt felbonthatónak, ha annak fenntartása a felekre és a társadalomra egyaránt káros. Nehezebb feladat elé állítja a bíróságot a házastársak közös kiskorú gyermekeinek elhelyezése. Ebben a kérdésben nemegyszer a végsőkig kiélezett harc dúl a szülők között. Sajnálatos, hogy a harcnak sok esetben nem a szülői szeretet, a gyermek sorsáért való aggódás, inkább a másik házastárs iránti gyűlölet, bosszúállás, nemegyszer a tartásdíj fizetése alól való szabadulás, vagy annak megszerzése a mozgatója. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása ezekben az ügyekben az volt, hogy a gyermek elhelyezésénél a gyermek érdekeit kell érvényesíteni, vagyis, hogy az az irányadó a döntésnél, hogy a gyermek szocialista nevelése, egészséges fejlődése hol látszik jobban biztosítottnak. A családi élet megszilárdítása természetesein nem pusztán bírósági feladat. Ezen a téren szin-