Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-10
t 561 Az Országgyűlés 10. ülése I960. uraké, a tőkéseké volt, amíg a világon csak ilyen típusú államok léteztek, a békét akaróknak valóban háborúra kellett, készülniük. De ez a világ, amelynek egyetlen, mindent átfogó társadalmi rendszere a kizsákmányolás rendszere volt, örökre és visszavonhatatlanul a múlté. A szocializmus győzelme egy országban, de méginkább a szocializmus világrendszerré válása, új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében: lehetővé vált, hogy a háborúkat, mint a nemzetközi vitás kérdések megoldásának eszközét, egyszer s mindenkorra kiküszöböljük a nemzetközi életből. Korunkban a régi rómaiak bölcsessége már nem tükrözi a valóságot. Napjainkban e közmondást úgy lehetne módosítani : ha őszintén békét akarsz, készülj a békére és hagyj fel a fegyverkezési hajszával. Ezt az új helyzetet, ezt az új valóságot tárta fel a szovjet leszerelési javaslat, ezért beszélhetünk teljes joggal arról, hogy e javaslat, minden kétséget kizáróan, megalapozott és reális. A Szovjetunió kormányának legutóbbi intézkedése kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítéka a Szovjetunió őszinte békeakaratánák és annak az eltökéltségének, hogy az enyhülés folyamatát továbbfejlessze. A Szovjetunió szeptemberben tette meg javaslatát az általános és teljes lesze- . relésire. Januárban már egyoldalúan, anélkül, hogy megvárná, hogy javaslatát elfogadják, vagy akár csak érdemben tárgyalják, egyharmadával csökkenti hadseregének létszámát. Meg sem várva az enyhülés szakaszának teljes kibontakozását, a Szovjetunió de facto megteszi az első lépést a teljes leszerelés felé. Az in^ázkedés végrehajtása után a Szovjet Hadsereg létszáma nem lesz nagyobb, mint amennyit a nyugati hatalmiak legutóbbi javaslatukban a Szovjetunió számálra előirányoztak. Ezek tények. A tamáskodók ezzel azt az érvet vetik szembe, hogy igen-igen, de a hadsereg ütőképessége nem lesz kisebb. Ez így van, ez nem titok. De a katonai ismeretekhez a legminimálisabban értők is tudják, hogy tűzerővel területet elfoglalni nem lehet. Ahhoz gyalogságra van szükség. A létszámcsökkentés tehát a békeákaratnak, a nemzetközi fejlődés kedvező irányába vetett bizalomnak cáfolhatatlan bizonyítéka. S ezt jól tudják az emberek százmilliói szerte a világon. Ezért megbecsüléssel és tisztelettel, egyre szélesebben kibontakozó rokonszenvvel kísérik figyelemmel a Szovjetunió erőfeszítéseit. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság fegyveres erőinek létszáma évek óta csupán akkora, amennyi a honvédelmi kiképzéshez, határaink védelméhez múlhatatlanul szükséges. Honvédelmi kiadásaink a most beterjesztett költségvetésnek mindössze 4—6 százalékát teszik ki. Ezt számunkra egyedül az teszi lehetővé, hogy a Szovjetunió vezette szocialista tábor tagjaként élvezzük a szocialista rendszer erejének és óriósi ütemű fejlődésének az élet minden területén ható áldásait. Büszkék és boldogok ' vagyunk, hogy ehhez a győzelmes táborhoz tartozhatunk. Bízunk abban, hogy a többi országok — elsősorban a nagyhatalmak — követni fogják a Szovjetunió példáját és boldogok leszünk, amikor eljön a nap, hogy hadseregünket a többiekkel együtt megszüntethetjük, és országunk valamennyi fia a ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ évi január 30-án, szombaton 562 békés építőmunkának szentelheti erejét, képességeit. Kormányunk nevében kijelentem: teljes szívvel csatlakozunk a szovjet lépéshez, üdvözöljük és támogatjuk azt. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Nagy és megtisztelő feladat a jelenlegi nemzetközi helyzetben a Magyar Népköztársaság külpolitikájának végrehajtásán munkálkodni. Felelősségteljes kötelesség a béke védelméért dolgozni. Mi, a külügyrninisztérium dolgozói, mélyen átérezzük ezt a felelősséget, s mindent megteszünk, hogy a Szovjetunió vezetésével a tartós béke megteremtéséért vívott harcból tevékenyen kivegyük a részünket, hogy a magunk szerény erejével is hozzájáruljunk a világ békének biztosításához. Ebben a szellemben dolgoztunk eddig is és így fogunk dolgozni méginkább a jövőben. A Forradalmi Munkás-Paraszt kormány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a külügyi bizottság és a kormány közös javaslatát emelje határozattá. (Lelkes, nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának felhívására vonatkozó határozati javaslat vitájában Szakasits Árpád, dr. Beresztóczy Miklós és dr. Ortutay Gyula képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Szakasits Árpád képviselőtársunkat illeti a szó. SZAKASITS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! .A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ valamennyi parlamentjéhez és így a mi országgyűlésünkhöz is eljuttatott nagyjelentőségű felhívását lelkes örömmel és mélységes együttérzéssel üdvözlöm. Teljesen egyetértek Kiss Károly képviselőtársam előadói beszédével, s az általa előterjesztett határozati javaslattal, valamint Sik Endre külügyminiszterünk beszédével. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának az a történelmi jelentőségű döntése, amely a Szovjet Hadsereg létszámát további î"200 000 fővel csökkenti és Hruscsov elvtárs hatalmas beszéde, amely egyszerre volt a béke szolgálata és a Szovjetunió leküzdhetetlen erejének megnyilatkozása, épp úgy célba talált, mint a szovjet óriásrakéta a Csendes óceán vizein. Megmozgatta az elméket és meghódította a szíveket. Pontosabban: vitathatatlan győzelmet aratott á háborús uszítás, téveszmék és háborús módszerek felett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának döntése ugyanis a tettnek mindig ellenállhatatlan erejével illusztrálta Hruscsov elvtársnak az ENSZ közgyűlésén elhangzott felejthetetlen beszédét, amelynek kíséretében benyújtotta az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatot. Emlékezhetünk rá valamennyien, hegy milyen lenyűgöző hatást gyakorolt ez a beszéd és a benyújtott javaslat a világ közvéleményére és arra is, hogy ez a közvélemény olyan elementáris erővel nyilatkozott meg, hogy a nyugati politikusok és vezető államférfiak sem szállhattak vele szembe, nem mertek nemet mondani. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének^ közgyűlése sem, vonhatta ki magát a történelmi jelentőségű javaslat ellenállhatatlan hatása alóL amint erre éppen előttem szóló külügyminiszterünk is rámutatott. Egyhangúlag elfogadta a szovjet—amerikai közös határozati javaslatot, 27